Tolnay Klári. Leprásokat akart gyógyítani
Gyerekként két évig a nyíregyházi angolkisasszonyoknál tanult, itt ismerkedett meg Mater Mohács apácával, aki szinte anyja volt az intézetben élő növendékeknek. Ő volt az, aki színdarabokat is rendezett, s ezekben a kis Rozáliának – merthogy ez volt az eredeti keresztneve – is osztott szerepet. Tolnay Klári az Egyes szám első személyben című könyvben azt írta, Mohács miatt hamar eldöntötte, hogy apáca lesz.
„Nem olyan apáca, aki csak úgy térdepel, imádkozik meg bezárkózik. – Hát milyen? – kérdezte Mater Mohács. – Tevékeny apáca. Gyógyító valamilyen lepratelepen, vagy tanítóapáca a négerek között Afrikában. Mater Mohács félrehajtotta a fejét, szomorúan mondta: – Nem leszel te apáca… nem leszel te apáca. – Miért? Talán rossz vagyok? – Nem – mondta tűnődve –, de benned mocorog valami. Nem, nem maradsz te apáca.” Igaza lett.
Törőcsik Mari: Megszűnt az iskola
Heves megyében, Pély községben látta meg a napvilágot Törőcsik Marián néven 1935-ben. A fura keresztnév titka, hogy a jegyző elírta azt, így a Mariannból Marián lett. Szülei pedagógusok voltak, a katolikus család öt gyermeke közül ő volt a második. A két éve elhunyt művésznő az első négy osztályt abban az iskolában végezte, ahol apja igazgató volt, majd Egerbe, az angolkisasszonyokhoz került, és az orsolyák rendházában működtetett kollégiumban lakott.
Szalay Bence: Papneveldében tanult
A híres bankrablót, a Viszkist megformáló színész sokáig papnak készült, ezért a középiskolát egy olaszországi papneveldében kezdte. Itt tanult fél évig, azért csak ennyi ideig, mert rájött, hogy ez mégsem az ő hivatása, többek között a cölibátusi eskü vette el a kedvét. Inkább Svájcban élő édesanyjához költözött, és ott tanult tovább.
Marót Viki: Csak lázadás volt
„Ötödikben a szüleim a saját kérésemre beírattak egy katolikus iskolába. Annyira fontos volt számomra a hit, hogy szabályosan fanatikus lettem. Tűzzel-vassal védtem Jézust, tizenhárom éves koromig apáca akartam lenni. Nekem talán ez volt a lázadásom” – mesélte pár éve az énekesnő Szily Nórának.
Csernus Imre: A lányok miatt elbizonytalanodott
„Tízéves koromban meghalt az anyai nagyapám, ez annyira megrendített, hogy megesküdtem, pap leszek – mesélte egy interjúban Csernus. Aztán jött a kamaszkor, a lányok, és elbizonytalanodott. Azt mesélte, gyötrődött a döntése okán, nem is maga, hanem a magának tett esküje miatt, míg egy pap fel nem mentette ez alól az eskü alól, és megkönnyebbülten választhatott más utat.
Gryllus Dorka: Végül Thália papnője lett
„Fiatal koromban papnak készültem – rukkolt elő egy interjúban Dorka, aki azt mondta, tinilányként nagyon vonzónak tartotta a papi pályát.
„Evangélikus vagyok, és ott lehet nő is pap. A Deák téri evangélikus templomba jártunk, ott volt egy csodálatos, végtelenül okos papnő, Takácsné Kovácsházy Delma. Óriási példaképem volt. Mentem hozzá gyermek-bibliakörbe is, és nála készültem fel teológiára, ahová jártam egy félévet, de közben felvételiztem a Színművészeti Főiskolára.
Volt még egy pap a Deák téren, Pintér Károly, aki azt mondta, hogy ezek végül is rokon szakmák. Tréfálkozott, de tény, hogy mindkettő közvetít valamit. Nem véletlenül hívják a színésznőket Thália papnőinek.”
Sinkovits Imre: Pártgyűlés helyett templomba járt
Az 1928-ban Budapesten született Sinkovits vallásgyakorló családból származott. Ő maga is hívő ember volt, sőt eredetileg papnak készült katolikus hittanára, dr. Könözsy Lajos hatására. A hite mindig rendkívül fontos volt számára, soha nem tagadta azt meg, emiatt például a Színművészeti Főiskoláról négyszer akarták kirúgni, klerikális reakciósnak bélyegezték, persze az is hozzájárult ehhez, hogy soha nem támogatta a szocializmust.
Sőt, gyakran elkövette a legnagyobb bűnt: a párttaggyűlés helyett a templomot látogatta, a Szent Rókus-kápolnába járt imádkozni.
Kovács András Péter: Vonzotta az elhivatottság
Kisgyerekként kukásnak, majd űrhajósnak készült, de 16 éves korában, a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium diákjaként már teológiai pályán gondolkodott a népszerű humorista, aki emlékszik a pillanatra, amikor – ahogyan fogalmazott – „felemelte az Isten”. Az élet azonban más utat szánt neki.
„Úgy egy-másfél évig erősen gondolkodtam a papi hivatáson. Vonzott a kiszámíthatóság, a biztonság. Kevés olyan munka van, amit ennyire elhivatottan, átszellemülten lehet végezni, nekem ez volt benne a legszimpatikusabb. Közben nőttem, tapasztaltam és alakultam, majd rájöttem, hogy ebbe a szigorú rendszerbe nem biztos, hogy beleillenék a sok kérdésemmel és kételyemmel.”
Fotó: Ambrus Marcsi, Szabolcs László, Rozmanitz Gábor, Birton Szabolcs, Olajos Piroska, Fortepan/Hunyady József, Joó-Pungor Luca
