Mikor 1972-ben Roger Moore Magyarországra látogatott, még javában ment itthon az Angyal sorozat, 1962-69 között forgattak a tengerentúlon. Az Angyal ami talán még annál is népszerűbb volt, mint a 007-es, James Bond-széria. Naná, hogy különösen a fiatal hölgyek rajongták a valóban eszméletlen jóképű angol színész, aki ekkor a negyvenes évei derekán járt.
A színész magyar hangját Láng József kölcsönözte, akit szinte egy az egyben azonosítottak az emberek a figurával, számára is egy igazi kiugrási lehetőséget jelentett az Angyal szinkronizálása. Hát még az, hogy előzetes megbeszélés alapján neki jutott a megtiszteltetés is, hogy Budapest utcáin kalauzolhassa el a világsztárt.
Nem ismerték fel Roger Moore-t
Arra azonban, ami a látogatáson történt, valószínűleg egyikük sem volt felkészülve. A pesti Duna-parton sétálva ugyanis egy csapat fiatal lány rohanta meg a színészeket és a velük tartó társaságot, hogy aláírást és közös képet követeljenek – csakhogy nem Moore-tól, hanem Lángtól. Előbbit ugyanis fel sem ismerték elsőre.
A jelenet egészen szürreális lehetett, ahogy Roger Moore helyett, először a számára hangot kölcsönző Lángot ismerték meg.
A magyar színész a nagy hangzavar közepette próbálta elmagyarázni a hölgyeknek, hogy ne vele foglalkozzanak, amikor itt áll mellettük az igazi világsztár. Amikor a rajongók kapcsoltak, állítólag a meglepettségtől kővé dermedten álltak.
Moore úriemberként viselkedett
Ahogy a lányok, Láng József is zavarba jött, és megpróbálta elmagyarázni a világsztárnak, hogy mi is volt ez az egész. A későbbi James Bond megformálója azonban ekkor is higgadt brit úriemberként viselkedett és állítólag csak ennyit mondott mosolyogva:
„Most látom, csak igazán mekkora sikerem van itt Budapesten.”
Panaszra azonban végül nem lehetett oka, mikor kiderült, hogy ki-kicsoda, a legtöbb aláírást így is a Simon Templart megformáló színész osztotta ki végül.
Lángot elfelejtették behívni a szinkronra
Láng József később a régi Origónak is mesélt erről az időszakról.
„Roger Moore előtt szinkronizáltam márt Marcello Mastroiannit, Gene Hackmant, másokat. 1958-ban Albert Finnes volt az első főszerepem. Moore-ral pedig a Simon Templar sorozat volt az első munkám. Keresték hozzá a színészt,
de engem elfelejtettek behívni.
Viszont ott dolgoztam a stúdióban a válogatás idején. Benéztem hozzájuk, figyeltem a figurát, majd mutattam a rendezőnek egy „hangmintát”: laza, mégis kiművelt, magabiztos, egyben kicsit gejl fickó hanghordozását. 1962-től 1975-ig nyomtam. Aztán ’78-ig futott a Minden lében két kanál, amelyben Sztankay István adta a hangját a Moore partnerét alakító Tony Curtisnek. Aztán a nyolcvanas években a Bond filmek sorát szinkronizáltam” – emlékezett.
Ezeket olvastad már?
Moorenak tetszett Láng József hangja
Az első találkozást a tévések szervezték a hajdani Intercontinental Szállóban 1972-ben. Moore közvetlen és udvarias volt, azt mondta, Láng hangja karakteresebb, mint az övé.
„Fordítva volt persze. Dumáltunk mindenről. Kiderült, ő sem szereti a lövöldözést, időbe telt, mire szemhunyorítás nélkül el tudta sütni a fegyverét Bondként. Az is szóba került: neki is két fia van. A fotózásnál azért egy lépcsőfokkal feljebb állt nálam. Szóltam neki: „Gyere csak le!” Nevetett, megtette. Korai találkozásaink bizonyították: egy színész a vasfüggöny mindkét oldalán hasonló figura.”
Többször is találkoztak
A két színész, ha nem is tartotta közvetlenül a kapcsolatot, de a filmgyárosok mindig megszervezték, hogy ha Moore Magyarországon járt, tudjanak találkozni. Amikor Moore 2017. májusában elhunyt, Lángot is mélyen érintette.
„Amikor végleg elment, az megrázott, de az én koromban kezdi szokni az ember az efféle történéseket. Ami nem jelenti azt, hogy nem hiányzik, aki már nincs itt. Emlékszem: a kilencvenes években újra elkészítették a Minden lében két kanál szinkronját Kautzky Armanddal és Szolnoki Tiborral, mert a régi felvétel megkopott. Rólunk meg azt gondolták: elöregedett a hangunk. Igen ám, de kitört a népharag, és harmadszor is meg kellett csinálniuk: ismét a mi szinkronunkkal.”
Fotó: internet
