Psota Irén a magyar színjátszás emblematikus alakja volt, aki gyermektelensége ellenére mély szeretetet és jelentős hatást gyakorolt környezetére. Életében több babát elvetetett, egyrészt a korszellem miatt, másrészt, mert nem volt mellette olyan társ, aki ne ezt kérte volna tőle. A több abortusz maradandó következményekkel járt, mire lett volna mellette olyan szerelem, akivel vállalhatott volna gyermeket, a rengeteg műtét meddővé tette.
Nőként tönkretették a műtétek
Kilenc éve távozott az élők sorából Psota Irén, a magyar színjátszás ikonikus alakja. Bár egész életében vágyott arra, hogy édesanya lehessen, a sors másként rendezte az életét. Második nagy szerelmével, Makk Károly rendezővel közös életük során több gyermekük is születhetett volna – de minden alkalommal másként döntöttek. Psota Irén fiatalkorában több terhességét is megszakíttatta, részben párja kérésére, részben a kor szigorú elvárásai miatt – írta a Kiskegyed.
A beavatkozások, melyeket az ötvenes években még súlyos büntetéssel sújthatott a törvény, végül maradandó következményekkel jártak: a színésznő számára végleg elveszett az anyaság lehetősége.
„Minden férfitól, akit ismertem, gyereket akartam, és mindegyik más asszonytól kapta meg. Hát szereztem magamnak egy kutyát, egy afgán agarat” – írta önéletrajzi könyvében a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművésznő.
Kutyák pótolták a pótolhatatlant
Ez is érdekelhet
A kutyák iránti szeretete mélyen gyökerezett benne, szinte pótolta velük azt az űrt, amit a gyermektelenség hagyott a szívében.
Első négylábúját Fiúnak nevezte, a későbbieket – nemtől függetlenül – Zsuzsinak hívta, mintha így teljesíthetné be az anyaság egy részét. Utolsó kutyája, egy yorkshire terrier, a „Cica” nevet kapta, és végig mellette volt a halála pillanatáig. A sors azonban egy különleges kapcsolatot még tartogatott számára.
Titkos viszony, különös mélység
Haláláig titokban tartotta: ő volt Psota Irén fia – „Minden férfitól, gyereket akartam”
Egy rajongója, K. István, évek alatt lett közeli bizalmasává. Kezdetben csak a színésznő művészetének csodálója volt, később azonban olyan bensőséges viszony alakult ki köztük, amelyről csak kevesen tudtak. Psota „fiának” szólította, és valóban gyermeki szeretettel fordult felé.
Kettejük viszonya kívülállók számára rejtve maradt, mégis különös mélységgel bírt.
„Megmagyarázhatatlanul furcsa kapcsolat volt a mienk, én a csodát láttam benne, ő pedig ki tudja mit látott bennem. Folyamatosan vibrált körülötte minden, állandóan izzott a levegő, és még akkor is játszott, amikor kettesben voltunk…”
Ez a lelki kötődés valamelyest enyhítette azt az űrt, amit a soha meg nem született gyermekei hagytak benne. Psota Irén a szeretetet nem vér szerinti leszármazottakban, hanem élőlényekben, emberekben, és a színház iránti szenvedélyében élte meg.
„Öt évig éltem együtt a kutyámmal, és ez alatt megéreztem, hogy talán nem lettem volna jó anya – majomanya lettem volna…”
Egy asszony, aki sosem lehetett anya, mégis sokak életében betöltötte ezt a szerepet. Rajongók, tanítványok és közeli ismerősök szerint Psota Irén hatása generációkon átível, és bár gyermeke nem született, öröksége él – nemcsak a színpadon, hanem az emberi kapcsolatokban is.
Fortepan / Kotnyek Antal, Fortepan / Szalay Zoltán
