Bár a színpad a második otthona, a Sztárban Sztár még így is tartogatott számára új kihívásokat. „A feladatokat sosem veszem félvállról, a szervezettség, a pontosság és a felkészülés komolyan vétele mind szükséges ahhoz, hogy helyt tudjak állni. Más előadókkal szemben nekem az a nehézség, hogy eltérő stílusban mozgok, a fellépéseimen a saját dalaimat viszem színpadra, míg a többi popelőadó feldolgozásokat is énekel.
A roma zenét képviselem, amelynek sajátos erőssége van: a tehetség mellett ott a cigánypergetés ritmusa és a színpadi jelenlét varázsa. Tízéves korom óta csettintésre állnak az ujjaim, a műsorban sokszor tudatosan oda kell figyelnem, hogy az ösztönből jövő mozdulatok ne törjenek elő” – meséli Mary.
Szeretne a döntőbe kerülni
A kulisszák mögött összetartó csapat alakult ki. A műsor után minimum még fél órát együtt van a teljes stáb, akinek komolyabb maszkja van, az egy órát is ott tölt.
„Utána általában mindenki megy haza pihenni, és készül a következő hétre, ugyanakkor szurkolunk egymásnak, és kialakulnak barátságok is. Dér Henivel például nagyon jóban vagyunk, korábban már duetteztünk is, Horváth Tomival is szorosabb kapcsolatban vagyok. Völgyi Zsuzsival sajnos már nincs alkalmunk együtt bandázni a színfalak mögött: rossz, hogy már nincs a műsorban, de ezt játékként kell felfogni.
zeretnék a döntőbe kerülni, és ezért mindent meg is teszek.
Igyekszem mindig jól felkészülten odatenni magam, és bízom benne, hogy ez meghozza az eredményét” – mondja az énekesnő, aki élvezi, hogy hétről hétre más bőrébe bújhat.
„Nem vagyok színész, mindig önmagamat adom, távol áll tőlem, hogy másnak mutassam magam, éppen ezért is izgalmas kihívás ez a műsor. Az egyik kedvencem az volt, amikor Cherként léptem színpadra, a legviccesebben pedig akkor néztem ki, amikor Little Richard bőrébe bújtam. Fontos számomra a hitelesség, de ugyanilyen lényeges a humor is, hiszen nemcsak az előadás viszi előre a produkciót, hanem a figura is, akit életre kell kelteni.”
A mulatós műfajt sokan alábecsülik
Mary már tizenkét éves kora óta azon dolgozik, hogy a zenei szakma is komolyan vegye. Mulatós előadóként időnként még ma is szembe kell néznie előítéletekkel, de ez soha nem tántorította el, sőt inkább megerősítette abban, hogy még elszántabban bizonyítson.
A mulatós miatt kellett szégyenkeznie Nótár Marynek: „Kezdőként nem tekintettek egyenrangúnak”
„Kezdőként nem tekintettek egyenrangúnak a popelőadókkal. A mulatós műfajt sokan alábecsülik. Sokat küzdöttem, és még mindig dolgozom azon, hogy a tevékenységem és a munkám ugyanolyan értékű legyen, mint más előadóké. Huszonhárom éve vagyok a pályán, és úgy érzem, megérdemlem, hogy egyenrangúként kezeljenek. Roma popelőadóként rengeteg munkát fektettem ebbe, és valóban nagy tehetség kell ahhoz, hogy ebben a műfajban sikeres legyek, különösen, ha magasabb szinten szeretném űzni.
Hálás vagyok, hogy sokan elismernek és megbecsülnek, számomra a közönség szeretete a legfontosabb.
Az új dalaim pörögnek a videómegosztókon, nem vagyok hullócsillag-típus, a kitartó munkában és annak gyümölcsében hiszek. Nem szeretem az ítélkezést, és nem viselem jól, ha valaki nem őszinte és megbízhatatlan. Az adott szó számomra szent és sérthetetlen” – mondja az énekesnő, aki szeretné ledönteni a sztereotípiákat.
„Hiszem, hogy az én zeném ugyanolyan értékes, mint azoké, akiket nap mint nap hallunk a rádióban. Néha vannak rosszindulatú emberek, de ezzel soha nem tudtam azonosulni. Bárkiről is legyen szó, mindig örültem mások sikerének, még akkor is, ha személyesen nem ismertem őket. Nem szeretem a rosszindulatot, de ma már nem veszem magamra. Megtanultam kezelni, és túllépni rajta.”
Ez is érdekelhet
Mindennap hálát ad Istennek
Az énekesnő nemrég ünnepelte a 40. születésnapját, de nem tulajdonít neki jelentőséget. Fittnek és energikusnak érzi magát. „Sosem voltam az a típus, aki elhanyagolná magát, mindig figyeltem a külsőmre és a lelkemre is. A génjeimnek is sokat köszönhetek, és persze a zenének, ami fiatalon tart. Nem érzem magam negyvenévesnek, semmivel nem volt másabb ez a nap, mint amikor a harmincat töltöttem be. Érdekes, de a huszadik születésnapom jobban megviselt, az vízválasztó volt, hiszen akkor éreztem igazán, hogy lezárult egy korszak, és felnőtt lettem. Hogy meddig él az ember, azt úgysem tudhatjuk. Boldog és egészséges vagyok, tele energiával, és mindennap hálát adok Istennek, hogy azzal foglalkozhatok, amit a legjobban szeretek, és ez az, ami számít.”
A hétköznapi dolgok töltik fel energiával
Mary azt meséli, mindig megfogadja, hogy több szabadidőt ad magának, de ez eddig még nem sikerült.
„Szeretnék többet utazni, ugyanis ebben az évben összesen kilenc nap szabadságom volt. Nagy szükségem van az otthoni támogatásra is, hiszen tényleg rengeteg a feladatom. Ezért is vagyok hálás, hogy a párom segít ebben, legyen szó a háttérmunkákról, egy-egy nyugodt napról, vagy csak arról, hogy megértően áll hozzám. Az mindig feltölt, ha a párommal vagy a családommal lehetek. Egy közös mozi, vacsora, egyszerű, hétköznapi dolgok adnak igazi energiát.”
Fotó: Tv2, archív
