Címlapsztori Sztárok

„Múlt nélkül nincs jövő”: roma hagyományokról mesélt Bódi Margó, Nótár Mary és Völgyi Zsuzsi

Nemcsak a színpadon ragyognak, hanem a hétköznapokban is vibráló hangulatot teremtenek. Örömmel meséltek nekünk a családi hagyományaikról, vidéki gyökereikről és a tradíciókról, amelyek összekötik a három énekesnőt.

Margó tyúkanyóként figyeli Zsuzsit és Maryt, és ha jó szóra, tanácsra, vagy akár egy hagyományos receptre van szükségük, megígérte, hogy számíthatnak rá. A beszélgetés közben az is kiderült, a roma hagyományok a külsőségekben is megmutatkoznak náluk. Nem mindegy ugyanis, hogyan hordják a hajukat, hiszen minden frizurának más jelentése van.

„Aki még nem ment férjhez, vagy nincs párja, kiengedi a haját, ez mutatja, hogy még lány. Ha már asszonyka, akkor is leengedheti, viszont elöl össze kell fognia. Az ilyen korúaknak pedig mint én, nem illik leengedni a hajukat, ezért összekontyozva hordom” – magyarázza Margó, majd hozzáteszi, sokan már nem tartják ezeket a szokásokat, de neki fontosak a hagyományok. A 62 éves énekesnő öltözködésében ugyanígy megjelenik a roma kultúra. „Nem viselek térden felüli szoknyát, nadrágot és mély dekoltázsú felsőt.”

Nagymamaként a játszótéren

A Bódi házaspárnak öt unokája van, a legfiatalabb négyéves, a legidősebb huszonöt. „Gusztival igyekszünk átadni a roma tradíciókat, gyakran beszélünk róla a kicsiknek. Ha nem is tartják majd, legalább tudjanak róla. De azért bízom benne, hogy a hagyományaink beléjük ivódnak. Az unokák nevelésébe próbálok nem beleszólni, olyan nagymama vagyok, aki szereti, öleli őket, elmegyek velük fagyizni, a játszótérre, és ha a kicsi Lilien azt mondja, csússzak le a csúszdán, örömmel megteszem” – árulja el nevetve Margó.

Anyukája a mennyből figyeli

Mary is a hagyományok nagy tisztelője, zenészcsaládban nőtt fel, így a muzsika a kultúrájuk része.

„Igyekszem méltóképp továbbvinni a családi örökséget. Remélem, hogy büszkék rám, és anyukám is figyel a mennyből, nekem ez a fajta bizonyítás nagyon fontos” – osztja meg velünk az énekesnő, akihez hasonlóan Zsuzsinak is a családi értékek jelentik a legmeghatározóbb útravalót.

„Nagy felelősség, milyen embert nevelünk a gyermekünkből, mennyire lesz empatikus és tisztelettudó. A család nálunk mindenekelőtt áll, szeretném a lányomba nevelni, hogy a közös programok neki is ugyanolyan értékesek legyenek, mint amilyen nekem volt. Anyukám gyermekkoromban mindig rám parancsolt, hogy vegyek részt a családi összejöveteleken, de nem bántam, szerettem velük tölteni az időt.”

Jókat főznek az asszonyok

Ha már családi hagyományokról van szó, terítékre kerülnek az ízes fogások is. A szabolcsi töltött káposzta, a pacalpörkölt, az oldalas és a lecsó nem hiányozhat az asztalról.

„Mi úgy fogadjuk a vendéget, hogy: Isten hozott, gyere ülj le, és egyél! Ha családi összejövetel van nálunk, a menyek hozzák a rántott húst és a modern ételeket, de a nagy ebédet mindig én készítem. Bármennyire is jókat főznek az asszonykák, a fiaim tőlem várják a főfogást, azt mondják, az a jó, amit én csinálok” – meséli mosolyogva Margó, mire Zsuzsi is felidézi kedvenc tradicionális ételeit.

„A dédszüleim őrizték a roma hagyományokat, és próbálták generációról generációra tovább örökíteni. Már nem tudok cigányul, és a szüleim sem, kivéve az ételneveket. A nagypapám pampuskának hívta a fánkot, de több ilyen étel van, amelyet a régi nevén hívunk. Édesanyám mindig elkészíti a nagymamámtól tanult nokedlit, a családi összejövetel ezzel az étellel teljes.”

Mary ugyan szereti a tradicionális ízeket, de ő nem áll be a tűzhely mellé, hogy főzzön a társaságnak. „Modern kiscsaj vagyok, a gasztronómia nem fér bele az életembe, de nem is vonz. Előfordult, hogy odaálltam anyukám vagy nagymamám mellé a konyhába, de a tanulmányaim és a zene lekötötték a szabadidőmet. Nem az volt a fontos, hogy megtanuljak mézeskrémest sütni, hanem az, hogy a karrieremet menedzseljem. Viszont ha arra kerülne a sor, hogy mégis szeretnék finomat főzni, Margónál jó kezekben lennék. Biztos megtanítana néhány fortélyra. Többször ettem náluk, fenséges a főztje.”

Az örömzene feltölti a lelket

A jó hangulatért sem kell a szomszédba menniük, ugyanis a tradicionális ételek mellett az összejöveteleken előkerülnek a hangszerek, és felcsendülnek a legismertebb dallamok is.

„Énekelünk, táncolunk, a papa megmutatja a gyerekeknek, hogyan kell csapásolni, és az elmaradhatatlan cigány kenyér, a bodag sem hiá­nyozhat. Nagyon fontos, ha keresztelő, születésnap vagy nagyobb családi esemény van, konyharuhába tekerjük, és mindenki tör belőle, majd visszatekerjük, hogy puha maradjon” – meséli Margó, majd Zsuzsi is feleleveníti gyermekkori emlékeit.

„A régi időkben oltári bulik voltak, a nagyszüleim mindig megragadták az alkalmat, hogy táncoljunk, és jól érezzük magunkat. A papámnak hét testvére volt, a nagycsalád összejárt, ilyenkor a rokonok hozták a magnókazettákat. Így fedeztem fel Bangó Margitot és Horváth Pistát, azt követően már az összes dalukat kívülről fújtam. Ma már csendesebben bulizunk, az a fajta család lettünk, akik inkább beszélgetnek és társasjátékoznak.”

Mary hármuk közül a legvisszafogottabb. „Azt gondolják rólam, hogy átbulizom az életemet, de ez csak a színpadon van így, a magánéletben szolidan kapcsolódom ki. Számomra az a fontos, hogy meg tudjam élni a pillanatot, kellemesen beszélgessek a barátaimmal, testvéreimmel. Persze előbb vagy utóbb mi is muzsikálunk, az örömzenélés feltölti a lelkemet.”

Nem felejtik el a vidéki gyökereiket

Ma már ugyan Budapesten élnek, Zsuzsi kivételével vidéki gyökerekkel rendelkeznek, amely megalapozta az értékrendjüket. A Bódi család Nagyecseden lakott, Mary Veszprémben született, de élete jelentős része Taktaharkányhoz és Miskolchoz kötődik.

„Múlt nélkül nincs jövő” – hangsúlyozza Margó, aki annak idején nehéz körülmények között élt Gusztival.

„Fiatal házaspárként olyan lakásban laktunk a gyerekeinkkel, amiben nem volt villany és linóleum a földön. Ha ez nem jut eszembe, amikor Thaiföldön nyaralunk, nem ér semmit az élet. Nagyon értékeljük, amink van, a mai napig minden egyes vásárlásnál megnézem, mi mennyibe kerül, és megkérdezem magamtól, valóban szükségem van-e rá. Nem költök felesleges dolgokra.”

Marynek nem volt átlagos gyermekkora, tizenkét évesen megírta első dalát, azóta keményen dolgozik. „Nem bánom, hogy így alakult. Azáltal, hogy mindent magamnak kellett megteremtenem, tudom értékelni az életet. Alázatos és szorgalmas vagyok, a gyökereimet nem engedem el: egy vidéki cigánylány vagyok, aki tudja honnan indult, és mindig haza fog térni. Hiába mondják rólam, hogy elvárosiasodtam és távolságtartó lettem, egyszerű embernek tartom magam, csupán nem szeretek ismeretlen közegből közel engedni magamhoz másokat. Időre van szükségem, hogy közvetlenebb legyek. Sokat csalódtam az emberekben, de ha valaki előtt megnyílik a szívem, akkor nagyon tudok szeretni és ragaszkodni. Például Margót és Zsuzsit nagyon szeretem. Örülök, hogy most együtt láthatnak minket a Meglepetés olvasói is!”

Fotó: Schumy Csaba

Smink: Pöpl Andrea • Haj: Györfi Anita • Stylist: Vadas Mariann

Balázs Klári címlapfotózás

Gidamentés

Szofi a gólya

Csomagolásmentes üzlet

Iain Lindsay Britt nagykövet üzenete