Az elmúlt években egymást érték a megpróbáltatások, kitartása azonban átsegítette a legnehezebb helyzeteken. Ma már lassabban él, tudatosabban vigyáz magára, és újraértékeli a mindennapokat. Közben továbbra is aktívan forgat, és színpadra lép, miközben készül egy új, kifejezetten neki írt filmfőszerepre is.
„Már felépültem a bordatörésből, és a tüdőgyulladáson is túl vagyok”
„Így nincs komoly akadálya annak, hogy színpadra álljak, csak fizikailag bírjam. Tudom, hogy többet kellene mozognom, ezért igyekszem minél többet sétálni, méghozzá váltott tempóban.”
„Ez azért is fontos, mert a nyirokrendszernek nincs saját mozgatóereje”
„Csak akkor működik megfelelően, ha az ember mozog. Futni nekem például nem szabad, ezért maradok a sétánál. A lényeg, hogy mozgásban maradjak, mert enélkül az immunrendszer sem tud igazán jól működni.”
„A színház gyógyszer”
Az egészséghez való viszonyáról beszélve a mögötte álló nehéz évekről is őszintén mesél.
„Kénytelen az ember jobban vigyázni magára, főleg azután, hogy az elmúlt években ennyi borzalmas betegségen mentem keresztül. Olyasmiken, amiket senkinek nem kívánok: szívbillentyűcsere, gasztroenterológiai műtét, mind nagy beavatkozások voltak.”
„Sokat segített a hozzáállásom: egyszerűen nem vettem tudomást a betegségekről”
„Nem tudatosítottam magamban, nem foglalkoztam velük. A mentő vitt el, magamtól nem mentem volna kórházba. Úgy gondolom, talán ezért is tudtam kijönni belőlük. Ha az ember túlságosan belekapaszkodik, ha állandóan ezen gondolkodik, az nem segít a gyógyulásban. Voltam egy ideig a túlsó oldalon is, de nem kell félni tőle, ilyen csodálatos állapotba az ember éltében soha nem kerül” – meséli a színművész.
Hozzátéve, hogy közben a családja is végig mellette volt, és aggódott érte.
„Az sem jó, ha az ember gondot okoz a szeretteinek, ez így nem helyes”
„Betegen is dolgoztam, emiatt soha nem maradt el előadás. A Képzelt beteget is végigcsináltam úgy, hogy alig tudtam bemenni a színházba. Amikor vége lett, a tapsrendnél szinte rohantam, a játék fináléjára már érezhetően jobban lettem. A színház gyógyszer annak is, aki csinálja, és annak is, aki nézi. Fantasztikus energiák szabadulnak fel ilyenkor. És persze az is nagy szerencse, hogy szeretem, amit csinálok.”
Ez is érdekelhet:
„Újra el kell költöznünk”
Az elkövetkezendő hónapokra is be van táblázva.
„Harminc éve játszom A dzsungel könyvét, amivel nemrég megdöntöttük a magyar zenés színházi rekordot, Molière képzelt betegét pedig 25 éve alakítom. Az igazgató, Marton László egyszer azt mondta nekem: azért játsszuk Gabikám, mert ez nemcsak európai szint, hanem világszínvonal.”
„Emellett a Valahol Európában is műsoron van, kettős szereposztásban”
„Nehezen bírom idegekkel, amikor a karakterem csak a második felvonásban jelenik meg, az első viszont hosszú, és nem győzöm kivárni. Közben hamarosan forgatjuk A mi kis falunk 11. évadát, és készül egy új film is, amelynek főszerepét csak velem akarja megcsinálni a rendező, Pozsgai Zsolt” – mondja Reviczky, akinek mindeközben otthoni, nyugodt mindennapjai is fenekestül felfordultak.
„Nemrég költöztünk, és most úgy tűnik, ismét költöznünk kell”
„Félig dobozok között élünk, ami nem nevezhető éppen ideálisnak. Ráckevéről Leányfalura jöttünk, és bár eredetileg hosszabb távra terveztünk, az ingatlan sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A fűtési rendszer meghibásodott, a tető javításra szorul, és még számos váratlan probléma adódott. A felújítás költségei rettenetesek, ezért úgy döntöttünk, inkább eladjuk.”
„A feleségem fantasztikus”
Hiába költöztek közelebb a fővároshoz, több időt tölt autóban, mint korábban.
„Közlekedés szempontjából is változtak a körülmények. A délelőtt tizenegy órás előadásokra gyakorlatilag csak az ér oda kényelmesen, aki állandó budapesti lakos. Ráckevéről korábban 52 kilométert tettem meg, most Leányfaluról már csak 25‑öt, mégis az útépítések miatt Szentendre és Leányfalu környékén annyira lelassult a forgalom, hogy reggel sokszor hosszabb idő beérni, mint Ráckevéről.”
„De már nem is vezetek szívesen, hosszú utakra például nem vállalkozom”
„Ma már a gyerekekkel is úgy találkozunk, ha ők jönnek el hozzánk. A család egy része a Balaton környékén él, Nórika pedig Budapesten, de ott is olyan környéken lakik, ahol komoly kihívás a parkolás.”
„Sokszor rengeteget kell autózni, mire az ember helyet talál”
– meséli a színész, akinek négy gyermeke és öt unokája van.
Negyedik feleségével, Krisztinával 27 éve házasodtak össze.
„Fantasztikus asszony és igazi társ, és mivel korábban színházban dolgozott, megérti a hivatásom iránti szenvedélyemet. A gyerekek már kirepültek a fészekből, hiszen felnőttek. Mindig alig várjuk, hogy meglátogassanak minket, akkor vagyok a legboldogabb, amikor mind körülöttem vannak.”
Alternatív Kossuth-díj
A 13. Savaria Filmszemlén életműdíjjal ismerték el a munkásságát.
„Nagy meglepetés és megtiszteltetés volt”
„Az ember soha nem várja a díjakat, nem is ezért dolgozik. Egy ilyen elismerés sokkal inkább visszajelzés arra, hogy értékesnek tartják az ember munkáját. Bár rengeteg díjam van, mindig örülök, ha visszajelzést kapok arról, amit csinálok. És ami érdekesség: Magyarországon az alternatív Kossuth-díjat férfiak közül egyedül én kaptam meg, rajtam kívül itthon csak Kubik Annának van.”
Fotó: Kóbor Szonja, Nagy Zolán, Olajos Piroska, archív
A videó AI alapú programmal készült.
