Volt valaki, aki a 20. századot nemcsak megélte, hanem formálta is. A színpadon, a filmvásznon és a szívekben. Mensáros László neve ma is egyfajta fogalom: műveltség, tartás, emberség. Egy férfi, aki egyszerre volt művész és mártír, álmodó és túlélő – írta az Újságmúzeum.
Mensáros László egy született úriember
Budapesten született, 1926-ban, egy jómódú polgári családban. Érdekesség, hogy anyai nagyapja, dr. Springer Ferenc, a Ferencvárosi Torna Club alapító elnöke volt. Mensáros László gyerekkora egyébként nagy szeretetben telt. Édesanyja zeneimádó, konzervatóriumot végzett nő volt, így feltehetően tőle örökölte muzikalitást. A komolyzene, az irodalom és a színház világa nagyon hamar beszippantotta. Az ehhez társuló fegyelmet és kitartást édesapjától tanulhatta el, aki egykor József főherceg testőrtisztje volt.
Háború, bujkálás, menekülés
A második világháború évei derékba törték a békés fiatalságot. Mensáros László bujkálni kényszerült: a nyilasok és a front elől egyaránt menekült. Apjával együtt a Tátrában, majd a Nyugaton kerestek menedéket. Rövid ideig egy barakktáborban éltek Klagenfurtban, majd Salzburgban próbáltak új életet kezdeni. 1945 novemberében azonban hazatoloncolták őket. Itthon Mensáros már csak egyetlen dologban volt biztos: színész szeretne lenni.
Az első bukás Mensáros László életében
Kétszer zárták börtönbe, méltatlanul rövid idő jutott neki: Mensáros László sosem adta fel az elveit
Fel is vették a Színművészeti Főiskolára, ahol a legendás Várkonyi Zoltán tanítványa lett. Fiatalon megnősült, három gyermeke született, ám a történelem újra közbeszólt. Polgári származása miatt eltávolították a főiskoláról, és amikor külföldre akart szökni, lebukott. Letartóztatták, majd 13 hónap börtönre ítélték. Cellatársa nem más volt, mint a világhírű zongorista, Cziffra György. A pokol bugyraiban tehát két művész próbált egymást támogatva ember maradni.
Forradalom és újabb börtön
Szabadulása után Debrecenben talált menedéket, színpadot és közönséget. Aztán jött 1956 és Mensáros László ismét a történelem kellős közepébe csöppent: a forradalmi bizottmány tagjaként vállalt szerepet. Amikor a forradalom elbukott, már tudta, hogy hamarosan eljönnek érte. Így is lett, újra letartóztatták! Ellenforradalmi tevékenység miatt majdnem két és fél év börtönt kapott. Ekkor már Darvas Ivánnal ült együtt.
Felemelkedés a mélypont után
Ismételt szabadulása után Mensáros László segédmunkásként, majd pincérként dolgozott, méghozzá a margitszigeti Kaszinóban. Sokszor korábbi színésztársait szolgálta ki, de nem szégyellte a dolgot, egyszerűen túl élni akart. Végül Berényi Gábor rendező és Aczél György politikus közbenjárásával visszatérhetett a színpadra, vagyis a Madách Színház társulatának tagja lett. Közel két évtizeden át színháztörténet egyik legmarkánsabb alakja volt. Finom iróniája, intelligenciája, mély emberismerete minden szerepében megjelent.
Amikor Mensáros László újra tiltólistára került
A hatvanas évek elején súlyosan megbetegedett: köhögött, krahácsolt, és alig kapott levegőt. A vizsgálatok megállapították, hogy TBC fertőzte meg. A kórházban töltött hónapok alatt született meg benne az ötlet, ami egész életét meghatározta. Ez volt a 20. század című önálló est. Irodalmi idézetekből, újságcikkekből, filmrészletekből és reklámokból szőtt mozaik darab, ami kendőzetlenül szembesítette a közönséget a kor valóságával. A Kádár-rendszernek ez sok volt, az előadást be akarták tiltani. Csakhogy Komlós János, a párt követője, valamint a Mikroszkóp Színpad igazgatója védelmébe vette.
„Hagyják csak Mensárost a műsorával együtt, mert ez afféle szelepként, afféle finom rendszerkritikaként is működhet” – mondta.
A műsor bejárta az egész országot, több mint ezerszer adták elő. Ráadásul még ha Mensáros László szerint a tévés változat nézhetetlen is volt, mégis a magyar televíziózás egyik alappillére lett.
Ez is érdekelhet
A 20. század maga volt Mensáros László
Mensáros László 1993. februárjában hunyt el, hosszan tartó, súlyos betegsége után. Csupán 67 éves volt ekkor. Utána nemcsak szerepek, hanem egy egész kor lenyomata maradt. A színház, a film és a magyar kultúra egyik legnemesebb képviselője volt, aki bár kétszer is börtönbe került, mégis mindig szabad maradt. Szabad gondolkodásban és lélekben.
Forrás: Újságmúzeum
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán/Hunyady József/Hangosfilm
