A hetvenes-nyolcvanas években a Magyar Televízió bemondói igazi sztárok voltak. Ők köszöntötték a nézőket, vezették a műsorokat, és szinte családtaggá váltak minden otthonban. Köztük volt Tarnai Katalin, aki nemcsak bemondóként, hanem szerkesztőként és riporterként is meghatározó alakja volt a képernyőnek. Ma már ritkán hallani róla, pedig története különleges: egy gyógypedagógusból lett tévés, aki a reflektorfény után csendes balatoni életet választott.
A kezdetek – gyógypedagógia és matematika
Katalin 1952. március 15-én született Vésztőn. A nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnáziumban matematika-fizika tagozatra járt, közben énekelt az iskolai zenekarban. Textiltervezőnek készült, de végül a pedagógia felé fordult: diplomát szerzett a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola logopédia szakán és a Bessenyei György Tanárképző Főiskola matematika szakán. Logopédiát Montágh Imrénél tanult, nála írta szakdolgozatát is. Dolgozott gyógypedagógusként, majd tanított matematikai módszertant a főiskolán.
Ez is érdekelhet
A televízió csillaga – bemondóból műsorvezető
1979-ben került a Magyar Televízióhoz, először külsős bemondóként, majd 1984-től belsős munkatársként. 1983. szeptember 23-án láthatták először a nézők a képernyőn. Nemcsak bemondó volt: riportokat készített, műsorokat vezetett, és szerkesztőként is dolgozott. Olyan műsorokban láthattuk, mint A nyelv világa, Kézenfogva, Kalendárium, Önök kérték, Tévémagiszter, Csak ülök és mesélek, A Hét, Regionális Híradó, Welcome to Hungary, Gazdatévé, Reggel, Aranyfüst, Sírjaik hol domborulnak?, Átjáró, és természetesen a Híradó. Emellett szinkronizált, narrátorként dolgozott, irodalmi esteket és koncerteket konferált.
Miért szerették annyira?
Mert Tarnai Katalin nemcsak elegáns és kifinomult volt, hanem hiteles. A képernyőn nyugodt, barátságos stílust képviselt, és mindig törekedett a szép magyar beszédre – nem véletlen, hogy Montágh Imre tanítványaként különösen ügyelt erre. A nézők bizalmat szavaztak neki, és ő sosem élt vissza ezzel.
Új élet a Balaton partján
A televíziós pálya után Katalin Balatonfüred arácsi városrészében telepedett le, ahol aktív tagja lett a helyi kulturális életnek. Részt vesz civil szervezetek munkájában, helytörténeti kutatásokat végez, és több könyvet írt Arácsról, például az „Emlékeink Arácsa” című kötetet. Riportjai és írásai 2014–2015-ben jelentek meg, és ma is tevékenyen dolgozik a közösségért.
Miért emlékezünk rá ma is?
Mert Tarnai Katalin a televízió aranykorának egyik meghatározó alakja volt. Nem botrányok, hanem munka és szakmai igényesség jellemezte. Ma már ritkán látjuk, de a régi felvételek őrzik mosolyát – és azok emlékezetét, akik esténként vele kapcsolták be a tévét.
Fotó: youtube
