Kézdy György a magyar színház és televízió ismert és elismert szereplője volt. 1936-ban született, és már fiatalon kiderült róla, hogy erős színpadi jelenléttel bír. A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után több neves társulat tagja lett, később pedig a Vígszínház meghatározó művészeként tartották számon, , írta az ujsagmuzeum.hu.
A nézők számára emlékezetes maradt Virág doktor szerepe a Szomszédok című sorozatban, ahogy a Tanú és más magyar filmek karakterei révén is sokak életének részévé vált. Színpadi alakításai között ott volt Melchiades Gabriel García Márquez Száz év magány című regényének színpadi változatában, és jelentős drámaírók műveiben is rendszeresen szerepet kapott.
A pálya tehát tele volt elismeréssel, mégis volt valami, ami belülről lassan romba döntötte az erejét.
Ez is érdekelhet
Hosszú küzdelem egy súlyos betegség szorításában
2005-ben diagnosztizálták nála azt a betegséget, amely hosszú éveken át tartó fizikai megpróbáltatásokba taszította. A légzési nehézségek, a köhögés, az állandó fáradtság fokozatosan vette el tőle a korábban természetesnek tűnő energiát. Az orvosi kezelések ellenére sem javult tartósan az állapota.
A környezetével alig osztotta meg a valós helyzetet. Azt szerette volna, ha továbbra is úgy látják őt, mint az erős művészt, aki mindent kézben tart. A valóság azonban az volt, hogy egyre nehezebben viselte a betegség okozta korlátokat.
A színpad maradt az utolsó biztos pont
Kézdy számára a színház sokáig menedék volt. A fellépések idején háttérbe szorult a betegség, a szerep pedig átmenetileg visszaadta számára a korábbi önmagát. Amikor azonban a szervezete már nem tudott tovább együttműködni, lényegesen megnehezült a munka folytatása.
2013 elején kórházba került, hivatalosan gyomorfertőzés miatt, de az állapota mögött továbbra is a súlyos alapbetegség állt. Még ekkor is azt mondta ismerőseinek, hogy visszatér majd a színpadra.
A pillanat, amikor megszületik egy döntés
A kórteremben töltött napok alatt egyre kevesebb kapaszkodót talált. A fájdalom, a tehetetlenség, a kiszolgáltatottság olyan súlyt jelenthetett, amelyet már nem látott kezelhetőnek. 2013 februárjában, születésnapja előtt alig egy héttel kinyitotta a harmadik emeleti kórházi ablakot, és a mélybe vetette magát.
A vizsgálatok egyértelmű következtetésre jutottak: önként vetett véget életének. Sem előtte, sem korábban nem jelzett olyan szándékot, amely erre következtetni engedett volna.
Az emlékek fennmaradnak, a kérdések nyitva maradtak
Halálának híre sokkolta kollégáit, barátait és rajongóit is. Sokan nem értették, hogyan juthatott el idáig valaki, aki szakmailag továbbra is elismert és szeretett volt.
Munkássága azonban megmarad. A filmek és sorozatok, a színházi szerepek felvételei, a hangja és jellegzetes megjelenése tovább élnek a magyar kulturális örökség részeként. Bár a tragédia okai pontosan sosem lesznek feltárhatók, élete munkája biztosítja, hogy ne felejtsék el őt.
Kézdy György története arra utal, hogy a nyilvánosság előtt élő, sikeres emberek is küzdhetnek olyan terhekkel, amelyeket nem akarnak megosztani, és végül egyedül maradhatnak velük.
Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán, Gálos Mihály Samu
