Garas Dezső neve összeforrt a magyar filmművészet legkedvesebb alakjaival. Ő volt az, aki az élet sötétebb oldala felől érkezett, mégis fényt hozott minden szerepbe. Hőssé nem a díjak tették, hanem a lélek, amely nem engedte el a művészetet akkor sem, amikor a sors már-már nemet mondott rá, írta az ujsagmuzeum.hu.
Ezt is érdemes elolvasni
Gyermekként a történelem célkeresztjében
1934-ben született Budapesten. Családja vallásilag vegyes volt: édesapja zsidó, édesanyja katolikus. A békés gyerekkor azonban gyorsan szertefoszlott. A háború beköszöntével életveszélyessé vált minden, ami a származásra emlékeztetett. A család menekült, bujkált, rettegve élte a mindennapokat. A kisfiút megkeresztelték, de a veszély így sem múlt el teljesen.
És jött a következő csapás: tízévesen életmentő műtétet hajtottak rajta végre. A beavatkozás során sérültek a hangszálai – az a rekedtes tónus, ami később milliók szívéig talált, egy gyermekkori tragédiából indult.
Három film, amely örökké velünk marad
Páratlan életművét aligha lehet felsorolásokba szorítani, mégis akad néhány olyan karakter, amely önmagában is legendáról mesél:
- Kőnig tanár úr – Abigél
- Stók Ede – Ripacsok
- Minarik Ede – Régi idők focija
Mindhárom figura más, mégis ugyanazt bizonyítja: Garas nem játszott, hanem élt a szerepeiben. A fátyolos hang, a fanyar humor, a szomorúságot takaró tekintet – ezek mind az ő védjegyei lettek.
Majdnem más kapta a legendás szerepet
Kevesen tudják, de a Régi idők focijának rendezője, Sándor Pál először még bizonytalan volt. A forgatás előkészületei alatt Haumann Pétert is próbára tette. Ám bármilyen jó színészt nézett, valami mindig hiányzott: a garasi humor, az a finom melankólia. Garas eleinte nemet mondott, mert egy akkoriban készülő sorozat lekötötte, de a projekt leállt… ő pedig jelentkezett. És ezzel megszületett Minarik Ede – a mosodás, aki hisz a futball erejében.
Család és csendes hétköznapok
A magánéletben távol állt a színészlegendáktól olykor társított botrányoktól. Szerelme, Böszörményi Nagy Ágnes két gyermekkel ajándékozta meg. Dániel fiuk operatőr lett, lányuk producerként dolgozik – a művészet tovább él a családban.
Garas nem szeretett panaszkodni, még akkor sem, amikor egyre több orvosi kezelésre szorult. Évekig járt dialízisre, de erről ritkán beszélt nyilvánosan.
Utolsó évei: mosoly a fájdalom mögött
Halála előtt két héttel még szerepelt egy televíziós beszélgetésben. Ott mesélt először arról is, milyen büszke az unokáira – köztük a hároméves Emmára, aki Down-szindrómával született.
2011. december 30-án, 77 évesen csendben távozott. Egy művész, aki megannyi karaktert tett halhatatlanná, maga is azzá vált.
Fotó: Fortepan / Gyulai Gaál Krisztián
