A Kossuth-díjas színész Berger Lajos néven született Keszthelyen, 1911-ben. (Többször is nevet változtatott, volt Beregi, Básthy, 1942-től használta a Básti nevet.) Korán fel kellett nőnie, mindössze 16 éves volt, amikor az apja elhagyta a családot és rá maradt minden: az apja rövidáru boltja és később a súlyos beteg édesanyjának az ápolása, aki daganattal küzdött.
Többször vitték munkaszolgálatra
Básti az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémián 1935-ben szerzett diplomával a zsebében a Bárdos Artúr Belvárosi Színházában kezdte pályafutását, majd két évvel később a Vígszínházhoz szerződött. A zsidótörvények miatt 1939-től alig kapott szerepet, 1941-től a háború végéig pedig egyáltalán nem léphetett színpadra.
Egy ideig Londonban próbált karriert építeni, de végül mégis hazatért Budapestre. Többször is munkaszolgálatra rendelték, egy alkalommal meg is szökött.
„Rettenetes hideg volt és mindenki éhezett a táborban. Azt nem tudom, hogyan sikerült kiszöknie, de azt igen, hogy a szabadulás után a hóba ásta be magát, egyfajta iglut készített és abban bújt el.
hezett és csontig fagyott,
talán túl sem éli, ha nem halad arra egy parasztember szekéren, aki felismerte, és ledobott neki egy üveg rumot. Ez tartotta melegen, míg biztonságba nem ért” – olvasható az ujsagmuzeum.hu-n Básti Juli visszaemlékezése.
Két munkaszolgálat között novellák kiadásával és írással foglalkozott. A szökés után ismerősei bujtatták, majd egy Bódy László nevű virágkertész papírjaival a józsefvárosi pályaudvaron dolgozott szenesemberként.
Lánykérés a Balaton közepén
Básti nagyon adott a megjelenésére, mindig elegáns volt. Nem csoda, hogy bármelyik nőt az ujjai köré tudta csavarni. Ő azonban egy nála 22 évvel fiatalabb gyönyörű színésznőre vetett szemet, az akkor 15 éves Ferrari Violettára.
„Akkoriban a Nemzetiben is sokat statisztáltam. Ekkor akadt meg rajtam Básti Lajos szeme. Pándi Lalát meg engem levitt a Nemzeti üdülőjébe, mondván, hogy szegény gyerekek, még sosem látták a Balatont. Básti csaknem húsz évvel volt idősebb nálam. Magázódtunk. Bevitt a tó közepére, hogy majd megtanít úszni. Tempózás közben kérte meg a kezem. Túl fiatal voltam. A házasságunk csak pár évig tartott” – mesélte később a művésznő.
A korkülönbség nem volt akadály, 1948-ban összeházasodtak. Bár nagy volt a szerem, hat év után tönkrement a házasságuk, és 1954-ben elváltak. A szép színésznő később Soós Imre színművész szerelme lett, de 1956-ban a forradalom alatt elhagyta az országot, ami annyira megviselte Soóst, hogy öngyilkosságot kísérelt meg.
A fiatalabb színésznők voltak a gyengéi
Básti Lajos közben másodszor is megházasodott és újra egy színésznőt vett el, aki 21 évvel volt fiatalabb nála, Zolnay Zsuzsát. Ez a házasság végül Básti haláláig kitartott. Két gyermeket született: Básti Mihály, és Básti Juli, aki szintén híres színésznő lett, apja intelmei ellenére.
„Édesapám folyamatosan tiltott attól, hogy színésznő legyek. Nem is mondtam meg neki, hogy felvételiztem a főiskolára. Mint ahogy azt sem, hogy nevet változtattam, s a nagymamám után a Bólyás nevet választottam, hogy ne azonosíthassanak apámmal. De ez nem tartott sokáig.
Amikor megtudtam, hogy apám súlyos tüdőbeteg, akkor visszaváltoztattam mindent, mert érzékeltem, hogy ez mennyire fájt neki.
Akkor halt meg, amikor az év végi vizsgát letettem. Soha nem látott színpadon. Korábban folyton azt mondta, nem nőnek való szakma a színészet, és hogy itt a karrier nem csupán a tehetségtől, hanem a szerencsétől is függ. Igazából nem ismert engem.
Lehet, hogy megdöbbentő, amit mondok, ennyi év távlatából, de olykor féltem tőle.
Ezt egyszer úgy fogalmaztam meg: egy hatalmas felhő volt fölöttem, ami árnyékot vet rám, és nem tudok kikerülni alóla. Neki az otthona és a családja volt a mindene, mégis keveset kaptunk belőle. Annyit dolgozott, hogy nem volt, nem maradt ideje ránk…” – mesélte a Blikknek a színésznő.
Kollégái féltek tőle
A karizmatikus Bástinak komoly szerepek jutottak a színpadon, volt Petur a Bánk bánban, Oidipusz a Szophokleszban, a Nemzeti Színházban a Shakespeare-darabok állandó szereplője volt, a legjelentősebb színházi szerepe a Lear király volt.
Több történelmi témájú filmben is emlékezetes alakítást nyújtott, a Föltámadott a tenger című filmben Kossuthot alakította, Az Aranyemberben Kadisa főhadnagyot, a Szent Péter esernyője című filmben Wibra Györgyöt, de játszott romantikus vígjátékban is, például Ruttkai Évával, a Butaságom története című alkotásban. Számtalan hangjátékra is felkérték, Arany János Toldiját is ő mondta fel.
A kollégái nagyra becsülték, de féltek is tőle. A maximalista, szigorú színészt gyakran elragadták az indulatai. Ha azt érezte, hogy a rendezés, a kollégák hozzáállása, vagy bármi nem megfelelő színvonalú, kiabált, és feldúltan ott is hagyta a helyszínt.
„Felnéztünk rá, mert különleges tehetségű, karizmatikus színész volt. Ugyanakkor tartott is tőle mindenki a környezetében, mert nehéz ember volt. Még azt is megkockáztatnám, hogy akadtak bőven, akik rettegtek tőle…
a stílusa miatt például egy évre tiltólistára tette a tévé.
Emlékszem, Keszthelyen kereste fel a riporter, ültek a kertben, és azt kérdezte tőle, mi a véleménye a televízióról. Mindezt egy év száműzetés után. Básti nagy levegőt vett, talán a Balaton felé bámult, és azt felelte: nézze, kérem, milyen szépek a dáliák itt, a kertben…! Így védte ki, hogy ne kelljen véleményt formálnia arról a tévéről, amely megsértette” – mesélte a Blikknek a Jászai Mari-díjas Kovács István.
Dacolt a betegségével, a végsőkig játszott
65 éves korában tüdőrákot diagnosztizálták Bástinál, de ő nem adta fel, tovább játszott, betegen, rosszullétekkel küzdve vállalt szerepet a Hahó, Öcsiben című ifjúsági filmben, és a magyar sci-fi kísérletben, a Pirx kalandjaiban.
Öt hónappal a halála előtt még bízott a visszatérésben, színházi előadásra és egy új filmszerepre is készült. Utolsó alakítása a szigorú iskolaigazgató, Torma Gedeon volt az Abigélben, de a film bemutatóját már nem érte meg. 1977 júniusában, 65 éves korában legyőzte a betegség. Felesége nem tudta feldolgozni férje halálát, teljesen elzárkózva élt, nem házasodott újra.
Ez is érdekelhet
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán, Bojár Sándor, Kotnyek Antal
