Van az a pillanat, amikor a tévé előtt ülve egyszerre megáll az idő. A Szomszédok egyik epizódjában pontosan ez történt. Nem volt benne nagy dráma, nem omlott össze a gazdaság, nem költözött el senki Gazdagrétről. Csak megjelent Hofi Géza, és Fehér Anna felsikoltott.
A stábból csak néhányan tudták, hogy jön a Hofi
A jelenet ma is él. Nem feltétlenül képkockáról képkockára, inkább érzésben. Azt a sikolyt sokan nem is színészi megoldásként őrzik, hanem reflexként. Mintha a nappaliban ülő néző is ugyanúgy reagált volna, mint Janka néni a lépcsőházban. Hofi ott áll, mosolyog, a helyzet pedig egyszerre abszurd, hétköznapi és teljesen magyar.
A Szomszédok világa mindig arról szólt, hogy a nagy dolgok kicsiben történnek. Lakógyűlésen, konyhában, a lépcsőfordulóban. Hofi Géza felbukkanása ezért volt annyira elementáris. Nem vendégszereplésnek hatott, hanem váratlan látogatásnak. Mint amikor tényleg becsönget valaki, akit addig csak a tévéből ismersz. Fehér Anna sikolya ebben az értelemben nem túlzás, hanem pontos reakció.
Hofi Géza, Az Intézmény
A kilencvenes évek elején Hofi már intézmény volt: nemcsak humorista, hanem közéleti jelenség. Olyan figura, akiről mindenki azt érezte, hogy „ismerem”. Amikor a Szomszédokban megjelent, ez a két világ csúszott egymásra: a fikció és a valóság. Gazdagrét és a színpad. És ettől lett a jelenet zseniális.
Ezeket olvastad már?
Fehér Anna nem tudott semmiről, sikítva fogadta Hofit
Fehér Anna játéka külön fejezet. Az a sikoly nem volt kifinomult, nem volt kimért, és nem volt „szép”. Viszont pontosan olyan volt, amilyet egy átlagos ember produkálna. Ebben rejlett az ereje. A Szomszédok sosem akart elegáns lenni, inkább csak hétköznapian ismerős volt.
Kicsit esetlen, néha túlmagyarázó, de mindig emberi. Fehér Anna ebben a pár másodpercben mindezt összesűrítette.
Még ma is jókat mosolygunk rajta
Ma, amikor visszanézzük, talán mosolygunk rajta. Talán kicsit túl hangos, talán kicsit teátrális. De pont ez a jó benne. Nem simul bele a mai sorozatos világ steril tempójába. Megmarad annak, ami volt. Egy spontánnak tűnő, nagyon is kiszámítottan működő pillanatnak, amit nem algoritmusok, hanem élethelyzetek formáltak.
A retró ereje itt nem a díszletekben van, nem a frizurákban és nem a ruhákban. Hanem abban, hogy emlékszünk, hol ültünk, amikor láttuk. Ki volt mellettünk a kanapén. Mit mondtunk utána.
A Szomszédok ilyen emlékeket gyártott, Hofi pedig ráerősített erre egyetlen belépéssel.
Ezért működik ma is, ezért kerül elő újra és újra. Mert nem csak egy cameo volt, hanem találkozás: nemcsak a sorozat szereplőivel, hanem a nézőkkel is. És Fehér Anna sikolya tulajdonképpen a miénk volt: egy korszak reflexe, hangos, őszinte, kicsit túlzó. De nagyon is szerethető.
Hogy került Hofi a Szomszédokba?
Hofi Géza a teleregény 305., szilveszterre időzített részében tűnt fel. A humorista a rendező, Horváth Ádám jó barátja volt.
„Mondhatnám, hogy megállt a szívem, elakadt a lélegzetem, szó bennszakad, lehellet megszegik” – emlékezett később vissza Fehér Anna a jelenetre, aki a meglepettség ellenére sem állt, le, bekísérte a vendéget a nappaliba.
„Ott egy pillanat alatt váltottam munka közben, tudtam, hogy ezt most veszik. Vették a szemben lévő irányból is, csak ugye azt a felvételt vágták be, amin Géza volt, az maradt meg végül.
Éreztem, hogy valahogy folytatni kell, de elképesztő meglepetés volt, nem tudtam, majd elájultam, hogy ott áll a Hofi Géza”
– árulta el a színésznő, aki később azt is megtudtam mindenki más be volt avatva a meglepetésbe.
„Rajtam kívül mindenki tudta, így várták, hogy tudom-e folytatni vagy sem, úgyhogy összeszedtem magam – mesélte Fehér Anna, akin még akkor is látszik a meglepettség, amikor Hofi már a legendás „Boldogulj!” köszöntéssel kíván boldog új évet a szomszédoknak.
Hofi is rémesen zavarban volt
Az interneten ma is megtalálható jelenetrészletben egyébként nem csak Fehér Anna sikolya a természetes, hanem Hofi esetlensége is, ami a szemfüles rajongóknak is feltűnhet. Valójában ő sem tudta, hogy mire számítson, nem volt előre megírt szövege, így improvizált. Ő sem számított rá, hogy Horváth Ádám nem állítja le a kamerát, így nem egyszer látszik rajta, hogy nem nagyon tud mit kezdeni a helyzettel.
„Látszott rajta, hogy jól esett neki, ahogy fogadtuk, de ahogy elmondta az a bizonyos poént, úgy tűnt, hirtelen nem tudta, mit kell még tennie. Szerintem arra számított, hogy Ádám leállítja a felvételt, de ez nem így történt, és Géza nem tudta, mit kezdjen magával.
Szerintem azon tanakodott magában, hogy akkor most kell-e mondania egy újabb poént. Kényszeredett helyzet volt az egész
– emlékezett vissza Trokán Péter.
Fotó: Nagy Zoltán
