Kislányként színésznő akart lenni. Ez Ungár Anikónak nem jött össze, viszont világhírű bűvész lett, aki a mai napig fellép, és örömét leli a munkájában. 77 évesen is kortalan és ambiciózus.
„Szerencsésnek tartom magam, mert egy percig sem éreztem úgy, hogy dolgozom, hiszen egész életemben azt csinálhattam, amihez értettem és amit szerettem. Fontosnak tartom, hogy már a fiatal éveinkben felismerjük, hogy miben vagyunk jók, és ha azt a munkát végezzük, akkor könnyedén fog menni, és boldog emberek leszünk” – véli Anikó, akiből édesapja tudatos terelgetésének köszönhetően lett bűvész.
Ő nevezte be az 1965-ös Ki mit tud?-ra, és ezzel meg is pecsételődött a 16 éves lánya sorsa.
Hajtja a kíváncsiság és a lelkesedés
A hosszú évtizedek alatt a bűvészszakma átalakult, a közönség részéről is mások lettek az elvárások, Anikó pedig sikeresen alkalmazkodott az új kor követelményeihez.
„Ma már mentálmágiát gyakorolok a színpadon.
Ez az interaktív műfaj nagyon kedvelt, mert a közönséget is bevonom a gondolatátvitelre épülő előadásaimba.”
A fellépések mellett a Rádió Bézsben általa szerkesztett beszélgetős műsort vezet, ezenkívül három sikeres színdarab jelmez- és díszlettervezője is volt az utóbbi években.
„A sors elkényeztetett, mert a pályámon mindig adódtak lehetőségek, amiket, ha úgy ítéltem meg, hogy nekem valók, akkor elfogadtam. Bármilyen furcsa, de éppen ezért nincsenek hosszú távú terveim, nagy vágyaim, mert pimaszságnak érezném, ha még arra is igényem lenne” – árulja el Anikó.
Kifejezetten szimpatikus, hogy nem telhetetlen, hanem elfogadja azt, amit a sors tálcán kínál számára. Ugyanakkor életének a mostani szakaszában is hajtja a kíváncsiság és a lelkesedés. Jelenleg festőkurzusra jár és franciául tanul.
Sosem késő új dolgokat megtanulni
„Mindig volt készségem a rajzhoz, a húszas éveimben egy ideig divattervezőként dolgoztam egy nagy cégnél, ahol exportra is készítettünk ruhákat. Az utóbbi években egyre inkább azt éreztem, hogy szeretném kipróbálni az olajvászon-festészetet. Schnedarek Réka tanítása mellett már a haladó csoportba járok.”
A festőművésznő szerint Anikónak van tehetsége a képzőművészethez, de a bűvésznő azt mondja, korai lenne még saját magáról kijelenteni ugyanezt, mindenesetre élvezettel látogatja Réka kurzusait és francia nyelvóráit is, mert azt is tőle tanulja. Anikó nem tud mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy nyugdíjas.
„Nem szeretem ezt a szót, mert számomra az inaktivitást jelenti. Nem lehet egy karosszékben üldögélni csak azért, mert elmúltunk 70 évesek. Édesanyám száznégy éves koráig élt, a nagymamám pedig száz évig. A felmenőim hosszú életét látva én is azt szeretném, ha a fiamnak, Gábornak megadatna, hogy érett felnőttként is legyen sokáig mamája, mint ahogy én is hosszan élvezhettem anyukám szeretetét és ölelését” – árulja el Anikó.
Ezt is érdemes elolvasni
Táskájában a nagymamája gyűszűje
Fia, a színészként ismert Baronits Gábor tavaly augusztusban nősült meg. Legendásan jó az anya-fia kapcsolatuk.
„Mindennap beszélünk telefonon, és hetente legalább egyszer találkozunk. A fiam párját is nagyon szeretem. Nem a menyemnek hívom, hanem a saját keresztnevén, Eszternek. És Eszter se mondaná rám azt, hogy az anyósa vagyok, hanem Anikónak szólít, vagy Gábor anyukájának.
Örülök, hogy a fiatalok egymásra találtak, és látom rajtuk a kiegyensúlyozott boldogságot.”
A nagyszülőségről azért nem akar beszélni, mert az nem az ő elhatározása, hogy mikor jön világra az unokája. Elfogadja Gábor és Eszter döntését a családalapításra vonatkozóan is.
Anikó a férje, Tibor révén négy fiú pótmamája, de időközben már ők is felnőttek, és kirepültek a családi fészekből, külföldi egyetemeken tanulnak.
„Most már csak kettesben élünk Tiborral. Nagy baráti társaságunk van. Szeretek főzni, új recepteket kipróbálni, nem ritkák nálunk a nyolc-tíz fős vacsorák sem. Szilveszterkor pedig 33 barátunkat láttam vendégül. A férjemmel az utazás is a közös szenvedélyünk, sokszor megyünk távoli országokba.”
A bűvésznő, bármennyire is messzire utazik, mindig magával viszi a nagymamájától örökölt ezüstgyűszűjét.
„Ez a tárgy a kabalám, és az éppen aktuális retikülömben tartom. Annak idején a Nagyikámtól kaptam, és ezzel a gyűszűvel csináltam meg életem legelső trükkjét. A mai napig előveszem a táskámból, amikor valakinek mosolyt szeretnék csalni az arcára. Legutóbb egy hatéves, nyűgös kisfiút szórakoztattam a madridi repülőtéren, amíg a csatlakozásra vártunk.
De a nepáli gyerekek is ámulattal figyelték a gyűszűs trükkjeimet.”
Nyugodtan kijelenthetjük, hogy Anikó varázslásra született.
Távoli földrészen nyaraltak
A bűvésznő férje, Tibor nagyvonalú. Anikót minden évben meglepi a születésnapján egy utazással. Idén Kolumbiában jártak.
„Magával ragadott a helyiek kedvessége és temperamentuma, folyamatosan a fülemben hallottam a latin zenét, ami mindenhonnan áradt, benne van az emberek életritmusában. Rendkívül barátságosak, mindig mosolyognak, pedig ott is sok a nehézség. Az itthoni szomorú arcokat látva úgy érzem, lenne mit tanulnunk az ottaniak életszeretetéből” – mondja Anikó.
Fotó: DFP, archív
A videó AI alapú programmal készült.
