Magyarpolány a Bakony szívében megbúvó, alig ezer lelkes kis település. Itt működteti tágas galériáját férjével, Tamással közösen dr. Katona Szandra, a Kincsvadászok határozott, mégis visszafogott kereskedője. Céltudatos fellépése alapján könnyű lenne azt hinni, hogy mindent precíz üzleti terv előzött meg, ám a történet egészen máshogy indult.
Lépésről lépésre építkeztek a férjével
„A szenvedély hajtott minket, nem anyagi szempontok – mesélte Szandra a Story magazinnak.
Azt éreztük, kezd összenyomni minket a tér, kinőttük a lehetőségeinket. A férjem kérésére kiválasztottam néhány tárgyat, beáraztam, majd meghirdettem őket az interneten. Meglepődve tapasztaltam, milyen gyorsan elkeltek, és menynyire értékelik az ízlésvilágunkat. Így kezdődött minden. Mondhatni, már akkoriban is hasonló munkát végeztem, mint most a műsorban. Aztán lépésről lépésre építkeztünk.”
A galéria története immár két évtizedre nyúlik vissza. Az évek alatt folyamatosan fejlődtek, egyre szélesebb körben váltak ismertté, így kerültek a Kincsvadászok készítőinek látókörébe is. Szandra azonban ekkor sem ringatta magát illúziókba.
Nem hitte el, hogy szerepelhet a Kincsvadászokban
„Az esélytelenek nyugalmával mentem el a meghallgatásra. Nagyon szerényen. Vidéki galériatulajdonosként nem hittem, hogy lehet esélyem. A közvetlen környezetünkben sem árultuk el, miért vagyok olyan sokszor távol, amikor a fővárosban voltam. Egy idő után azt mondtuk, továbbképzésre járok, mert hihetetlenebbnél hihetetlenebb teóriák születtek” – meséli nevetve.
Nem sokkal később, a műsor indulásakor fény derült az igazságra. Azóta Szandra népszerűsége látványosan megnőtt, a hétköznapokban is gyakran felismerik.
A mosdó előtt is szelfit kérnek tőle
„Éppen a karácsonyi bevásárlást intéztük, amikor valaki felismert, és kért tőlem egy fotót a halaspult előtt. Ezt többen kiszúrták, és néhány perccel később már azt láttam, hogy sorban állnak az emberek egy közös képért. Szelfiponttá vált a halaspult” – meséli mosolyogva.
„Az is mókás volt, amikor a repülőgépen, a mosdó előtt várakoztam, és közben kért tőlem valaki egy szelfit. Ezeket nem volt könnyű megszokni, még akkor sem, ha rengeteg szeretetet kapok.
Azt hiszem, cseppet sem változtatott meg az ismertség. Ugyanolyan ember vagyok, mint bárki más.”
Marci a tengeri kavicsokat is szívesen eladná
Ebben a családja is megerősítené. Fia, a 14 éves Marci már most élénken érdeklődik a régiségek és a műtárgyak világa iránt.
„Nagyon nyitott mindenféle művészeti ág iránt, és a kereskedői véna is megvan benne. Emlékszem, jó néhány évvel ezelőtt, egy horvátországi családi nyaraláson ki szeretett volna állni a mólóra, és eladni a búvárkodás közben talált kavicsokat” – idézi fel nevetve az édesanyja.
„Imád piacozni, kiállításokra is gyakran jár velünk. Szivacsként szívja magába ezt a világot, pedig sosem erőltetjük. És ezt rendkívül szívmelengető látni.”
A kincsvadászat náluk nemcsak munka, hanem életforma is. Szandra számára elképzelhetetlen lenne egy klasszikus irodai állás.
„Annyira megtaláltam magam ezen a pályán. El sem tudom képzelni, hogyan tudnék beülni egy irodába dolgozni, az anynyira monotonnak tűnne. Nem tervezünk elköltözni vagy új életet kezdeni, de nemrég egy beszélgetésben felvetődött köztünk a férjemmel, mihez kezdenénk külföldön.
Arra jutottunk, ugyanebbe vágnánk bele. Újrakezdenénk a nulláról.
Mindig azt szoktam mondani, hogy az aranyrög mindenki lába előtt ott van. Csak a műkereskedő észreveszi, és lehajol érte” – mondja Szandra.
A teljes interjút megtalálod a Story eheti számában. Keresd az újságárusoknál!
Fotó: tv2
