A házasságukban ki viseli a nadrágot?
Béla: Szerintem én. De csak a korom meg rengeteg élettapasztalatom miatt. Bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy megőrülök Dóri gyönyörű lábaiért – főleg egy rövid szoknyában.
Dóra: Határozottan Béla! De szeretném hozzátenni, hogy minden valamirevaló feleség a férje nadrágjaiba egy boszorkányos bluetoothos vevőn keresztül azért egyértelmű jeleket tud juttatni. Én is…
A közös 18 évüknek mi a legnagyobb tanulsága?
Béla: Ezzel kapcsolatban csak egyetlen jó tanácsom van: ha valaki tudja és érzi, hogy végre megtalálta a másik felét, akkor élje úgy az életét, ahogy az neki kedves, és soha ne érdekelje őt a mások véleménye – hiszen az valójában csak előítélet és irigykedés.
Dóra: Hogy jól választottunk! És érdemes volt nem az emberek roszindulatú sápítozására figyelni a nagy korkülönbség miatt, hanem hallgatni a szívünkre, és pontosan azt csinálni, amit gondolunk.
Mi volt a leghosszabb idő, amíg valami miatt haragudtak a másikra, esetleg nem beszéltek egymással?
Béla: Biztosan volt ilyen, és bár már lassan 6500 napot töltöttünk együtt, mégsem emlékszem semmi kirívóra.
Dóra: Csak órákban lehet mérni, maximum fél nap. Ha valami miatt nézetkülönbségünk van, átbeszéljük. Ha az első nekifutásra nem sikerül, majd a második vagy harmadik próbálkozásnál igen. Szerintem Béla is haragudott már rám nagyon, én is voltam rettentően megsértve általa, de nélküle mindig rosszabb, és alig várom ilyenkor, hogy női kegyességem jogán végre gyorsan megbocsáthassak.
Mit kedvel legjobban a házastársában?
Béla: Ha kezdhetem a belső tulajdonságokkal, akkor Dóri „varázserejét” kell kiemeljem. Tudom, hogy ez most így túl bombasztikusan hangzik – és nem is nagyon hihető –, de egy hosszú férfiélet tapasztalata azt mondatja velem, hogy hiába rendelkezik rengeteg jó tulajdonsággal a szívünk aktuális választottja, női varázserő híján hosszú távon egy fabatkát sem fog érni a szerelmünk. Ami pedig a külsőt illeti, hát komolyan mondom, hogy amikor először láttam meg őt berobbanni a közös térbe
valósággal földbe gyökerezett a lábam, annyi értelem, sikk, természetesség és szexepil áradt ebből a kis göndör vörös hajú nőből.
Dóra: Hogy kinek mi tetszik egy férfiban, az nagyon szubjektív dolog, de azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy Béla objektív, elfogulatlan szemmel is egy nagyon jóképű férfi. Emellett van sármja, kisugárzása. Neki elég bemenni egy terembe, és anélkül, hogy megszólalna, megáll a levegő, és rászegeződik minden tekintet. És higgyék el, ez nem azért van, mert ismert ember. Ennek számtalanszor tanúja voltam a világ különböző távoli pontjain, ahol az embereknek fogalmuk sem volt, hogy mi kik vagyunk.
Ez a szinte megbabonázó jelenlét a személyiségéből építkezik.
Nem ismerek nagyobb tartással rendelkező férfit, mint ő. Emellett imádom a humorát, és rendkívül értékelem az eszét, a polihisztorságát és a lelke érzékenységét.
Ez is érdekelhet
Mi a legkedvesebb tárgya vagy emléke, amit a szerelmétől kapott?
Béla: Nekem, a nagy „konyhaőrültnek” sokat jelentett egy roppant éles, gyönyörű japán kés, ami egy díszdobozban érkezett a nyolcvanadik születésnapom reggelén. No, meg az a titkos ígéret, ami a mellékelt ajándékkártyára lett firkantva…
Dóra: Tizenhét évvel ezelőtt, amikor összeházasodtunk, én jó értelemben vett büszkeségből nem változtattam meg a nevemet. Nagyon szeretem ugyanis. Szép, rövid, jól cseng, ráadásul mind itthon, mind külföldön könnyen ki tudják ejteni, sőt rengetegen megdicsérik.
Idén év elején azonban Béla felvetette, hogy nekem „ajándékozná” a nevét, mert szeretné, ha továbbvinném.
Olyan megható volt a kérés, hogy nem igazán gondolkodtam tovább, és pár hét alatt lezongoráztuk a hivatalos procedúrát. Így ma már a nevem: Dr. Ernyey-Balaton Dóra.
Mivel lehet örömet szerezni a párjának?
Béla: Dóri igazi nagybetűs NŐ: imádja a meglepetéseket, és a nagy dolgok mellett az apró gesztusoknak is tud örülni. És bár még fiatal, neki tradicionális, régimódi dolgokkal is lehet kedveskedni. Nőként soha nem legyőzni, hanem meggyőzni akarja a társát, miközben minden elvarázsolja, ami az úri világ udvariassági formuláiból eljut hozzá: szereti, ha egy férfi előzékeny és figyelmes – amiben nálunk nincs hiány.
Dóra: Nem ismerek senkit, aki jobban igényli, hogy foglalkozzanak vele, hogy dédelgessék, mint Béla. Így, ha örömet szeretnék neki szerezni, időt és figyelmet fordítok rá. Ez lehet egy nyakmasszírozás, egy finom sütivel való kényeztetés, vagy bármi más, ami boldogságot okoz neki, és együtt lehetünk.
Mi az, amit leginkább sajnál, mert kimaradt az eddigi közös életükből?
Béla: Hogy nem ismerhettem meg őt húsz évvel korábban. Bár, mivel akkor még csak nyolcéves volt, szülői engedély nélkül biztosan nem vihettem volna el fagyizni. Ahogy a családban mesélték, a kedvence már akkor is a mák-mogyoró kombó volt.
Dóra: Nagyon szívesen megnéztem volna Bélát színpadon azokban az ikonikus darabokban, amikben játszott a 60-as, 70-es, 80-as években. Persze ez csak valamilyen mágikus időgéppel lehetne megoldható. Ma már jóval kevesebbet játszik színpadon, inkább a film és a tévé a jellemző. De ki tudja, hátha tartogat még ilyen jellegű meglepetést is az élet!
Amikor rosszkedvűnek látja a másikat, mivel igyekszik felvidítani?
Béla: Ilyenkor megígérem Dórinak, hogy százhúsz évig fogok élni, és mindig olyan vidám és pozitív leszek, mint ő.
Dóra: Én szerencsére nagyon ritkán vagyok levert vagy rosszkedvű. Nekem mindig kerek a világ, és mindig hiszem, hogy valami jó dolog vár ránk. Ha látom, hogy a férjem kedélye kicsit felhősebb, addig csacsogok megállás nélkül neki arról, hogy nekünk mennyire jó dolgunk van, és hogy még ennél is szebb dolgok várnak ránk, hogy
előbb-utóbb azért jobb kedvre szokott derülni.
A párja melyik tulajdonságát volt a legnehezebb elfogadni, megszokni vagy tolerálni?
Béla: Akármilyen hihetetlen, nekem nem volt nehéz bármit is „elfogadni, megszokni vagy tolerálni” tőle.
Dóra: Béla érzékenysége – amiről fent beszéltem – egyrészt előny és különleges kincs, másrészről nehézség is számomra. Nekem kicsit fanyarabb a humorom, időnként pedig szerinte túl kemény vagyok, így néha sikerül akaratom ellenére megbántani.
Emlékszik az első csókjukra? Mikor és hol történt, hányadik randevún?
Béla: Első randevúnkon, egy gardróbszobában. Hmmm…
Dóra: Természetesen emlékszem. Mivel nálunk minden gyorsvonati sebességgel haladt a kapcsolatunkban, ez sem váratott sokáig magára, konkrétan az első randin történt.
Csináltak-e végrendeletet? Ha igen, mi az, ami elárulható belőle?
Béla: Igen, csináltam. És mindenkinek azt ajánlom, hogy tegyék meg ők is ezt – méghozzá közjegyző előtt. Mert ez az egyetlen olyan feladat az életünkben, amelyet, ha elvégzünk, biztosak lehetünk abban, hogy az történik majd az utunk végén, amit mindig is szerettünk volna.
Dóra: Nekem még nincs végrendeletem, de fontos dolognak tartom. Mindenki, akinek van miről rendelkeznie, tegye meg minél előbb, hiszen az utolsó óra időpontját senki sem ismerheti, és ezzel rengeteg kellemetlenségtől tudja megóvni a szeretteit.
Milyen terveik vannak még az idei évre?
Béla: Engem leginkább a szakmai tapasztalatom továbbadása izgat, ezért szeretném az időm egy részét a fiatal színésztehetségek képzésére fordítani – amit korábban már csináltam, de amire ma itthon nincs lehetőségem.
iszont hála istennek, Dórival egyre több közös fellépésünk van országszerte, ahol a közönség nemcsak hogy személyesen találkozhat velünk. De megismerheti azt is, amit fontosnak tartunk az életben, ahol egyforma intenzitással beszélünk divatról, karrierről, könyvekről és szerelemről.
Dóra: Van egy még titkos projektem, ami kivételesen csak az én nevemhez kötődik, és nem Béláéhoz vagy hozzánk. Erről később. Viszont minden dolog megy tovább, ami eddig is.
Hisznek-e abban, hogy a külön hálószoba meghosszabbítja a házasságot?
Béla: Annyi egyidős és „örökre egymásnak teremtett” pár válását éltük már meg együtt – olyanokét, akiknek három-négy hálószobájuk is volt –, hogy azt gondolom,
a boldogság inkább a lakókon, mintsem az ingatlan méretén vagy a hálószobák számán múlik.
Dóra: Hát… Ha külön hálószobája van egy házaspárnak, macerás lehet minden este átcuccolni a másikhoz. A viccet félretéve, dehogy a külön hálószoba hosszabbítja meg a házasságot, botorság! Úgy fogalmazhatunk viszont, hogy a házasság látszatát így könnyebben fent lehet tartani a külvilág felé, de a kapcsolatuk akkor már nem feltétlenül lélegzik együtt. Szó szerint értve.
Fotó: Bognár Bogi
A videó AI alapú programmal készült.
