A Jászai Mari-díjas színész most azt tartja a legfontosabb feladatának, hogy újra egyensúlyt teremtsen a család és a hivatása között.
„Nagyon sok kihívást tartogatott ez az időszak. A legfontosabb az volt, hogy sikeresen végigmenedzseljem azt az évadot, amelyet még az elődöm tervezett meg, és amelyet rám hagyott. Úgy érzem, ez sikerült: a tervezett bemutatókat megtartottuk, és az évadot rendben lezártuk. Közben vezetőként is meg kellett ismernem a színház működését: felmérni, mi az, ami jól működik, és hol tudnánk még fejlődni. Ez egy folyamatos tanulási folyamat volt az elmúlt egy évben.”
„Egyensúlyt kell teremtenem”
Az Operettszínház közel 25 évig volt az anyaszínháza, ahol fiatal kora óta meghatározó színész volt. Bár továbbra is játszik, a vezetői feladatok vették át a főszerepet.
„A színpad természetesen hiányzik, de az előző évben vállalt munkáim jelentős része átcsúszott erre az évadra. A futó előadásaim többségét továbbra is játszom, aminek egyrészt nagyon örülök, másrészt egy kicsit féltem is magam: hosszú távon nem lehet ennyifelé szakadni. Ezért a következő évadban is lesznek ugyan színpadi megjelenéseim, de jóval kevesebb. Most a székesfehérvári színház vezetése kapja a figyelmem nagyobb részét” – mondja Attila, aki sokat ingázik otthonuk, Kistarcsa és a munkahelye, Székesfehérvár között.
„A napjaim általában korán kezdődnek. Igyekszem reggel hét óra előtt elindulni otthonról, még a nagy forgalom előtt. Ha ez sikerül, nagyjából másfél óra alatt Székesfehérváron vagyok. Aztán mindig úgy tervezem, hogy ha nincs előadásom, este öt-hat óra körül elindulok haza, de ez szinte soha nem így alakul. Sokszor csak este nyolc-kilenc óra felé ülök autóba, és másnap minden kezdődik elölről.
Ez az életvitel a családtól is sok időt vesz el, ezen a következő évadban változtatnom kell.
Azt gondolom, ezt az őrületes tempót egy kiszámíthatóbb, nyugodtabb életre kellene cserélnem. Egyensúlyt kell teremtenem ebben, hogy hosszú távon is bírjam. A következő évad erről fog szólni.”
Januárban 50 éves lesz
A közelgő kerek évforduló még nagyobb tudatosságra készteti.
„Korábban mindig azt mondtam magamról, hogy nem vagyok összegzős típus. Aztán eltelt egy év, és azon kaptam magam, hogy mégis az lettem. Ma már szeretek időről időre megállni, visszatekinteni, végiggondolni, mi történt velünk, mit csináltunk jól, és min lehetne változtatni.
Azt hiszem, ennek az is az oka, hogy ahogy telik az idő, egyre nagyobb értéke lesz.
Az összegzés számomra nemcsak a munkáról szól, hanem arról is, hogy milyen életet éltünk eddig, hol tartunk most, és hogyan tudnánk még teljesebben élni azokkal, akik igazán számítanak. Ebben az évben pedig még inkább megerősödött bennem, hogy a családnál nincs fontosabb.”
„Akkor kezdjük újra a kapcsolatot?”
néha rendez
A színházigazgató szerencsésnek tartja magát, hiszen a felesége mindenben támogatja. Vikivel már több mint 25 éve élnek boldog házasságban.
„Amikor végre eljutunk randizni, a feleségem meg is jegyzi, hogy: »Akkor kezdjük újra a kapcsolatot«. Ezt nyilvánvalóan viccnek szánja, ugyanakkor minden tréfának van alapja. Nem szeretném, ha sokáig viccelődnénk vele, mert ez egy fontos dolog, és könnyen komollyá válhat a kérdés.
Mindent megteszek, hogy visszaálljon a rend a családi életünkben.”
Három lányukat, Lucát, Emmát és Annát a legnagyobb egyetértésben nevelik.
„Elmondhatatlanul büszkék vagyunk a gyerekeinkre. Emma építész szakon tanul a Műegyetemen. A három lány közül ő a leginkább reál beállítottságú, ugyanakkor rendkívül szépen rajzol és erős benne a művészi véna is. Hol repülőgép-pilóta szeretne lenni, hol lótenyésztő, míg máskor építészmérnök.
Anna a Táncművészeti Egyetem hallgatója, nála egyértelműen a tánc és a zene dominál. Lucának pedig most adatott meg, hogy reflektorfénybe kerüljön: sikeresen elvégezte a mesterképzést a Zeneakadémián, a vizsgakoncertje pedig számomra is felejthetetlen pillanat volt.
Ott ültem a közönség soraiban, és törölgettem a könnyeimet. Ő persze nem volt teljesen elégedett magával. Nem is tudom, kitől örökölte ezt a maximalizmust”
– mondja nevetve.
Ezt olvastad már?
„Én inkább statiszta vagyok”
A lányok útját szülőként természetesen igyekeznek támogatni, ám talán az egyik legnagyobb kihívás eldönteni, mikor kell irányt mutatni, és mikor kell egyszerűen csak a háttérből mellettük állni.
„Nem tudom biztosan, hogy szülőként mikor mit csináltam jól. Volt, amikor hagytuk őket kibontakozni, máskor pedig próbáltuk segíteni vagy terelgetni őket. Az édesanyjuk hihetetlen érzékkel látja meg a gyerekekben a tehetséget, és azt is, mi foglalkoztatja őket. Én inkább statiszta vagyok ebben.
Mindenesetre igyekszünk jó példát mutatni, a hibáinkat pedig nagy valószínűséggel úgyis átadjuk nekik.
Aztán vagy tanulnak belőlük, vagy a saját tapasztalataikon keresztül jutnak el ugyanoda, de ez az élet része. Egy biztos: nem is lehetnék rájuk büszkébb.”
Lányos apaként talán még nehezebb megélni, amikor a gyerekek egyre önállóbbá válnak, és lassan kirepülnek a családi fészekből.
„A feleségemmel otthon épp a kutyát simogattuk, és arról beszélgettünk, hogy hamarosan csak hárman maradunk itthon. Az egyik lányunk épp Franciaországból jött haza, és már a Balatonra készült, a másik is úton van, a harmadik pedig Ausztriába megy nyári egyetemre.
Szóval szép lassan mindenki éli a saját életét, mi pedig otthon maradunk.
Egyrészről nagyon örülünk annak, hogyha megtalálják a helyüket, másrészről viszont hiányoznak, amikor nincsenek itthon. De ez az élet rendje, ezt is meg kell szokni.”
Készül az új évadra
A Vörösmarty Színház következő évada sokszínűnek ígérkezik. Szenvedély minden árnyalatban! „Az évad egy történelmi csatározással indul, a Czillei és a Hunyadiak című darabbal. Októberben a fiatalabb generációkat megszólító A webáruház című bemutatóval készülünk, később pedig egy nagy klasszikus érkezik Solness építőmester Gáspár Sándor főszereplésével. Az év vége a családoknak kedvez: színpadra kerül a Diótörő és Egérkirály is. Az új évben egy fontos üzenetet hordozó prózai előadás a Mindent Éváról, majd egy mindent elsöprő vígjáték következik, a Bolha a fülbe, az évadot pedig egy musicallel zárjuk. Izgalmas időszak előtt állunk, sok feladat vár ránk, de igyekeztünk mindent alaposan megtervezni.”
Fotó: Schumy Csaba, Dolhai Attila Hivatalos oldala, Music&Lens/Vörösmarty Színház
