11 éves kisfiam egy eleven energiabomba, mindenben részt akar venni, mindent meg akar ismerni, mindenhová el akar menni, semmitől nem lehet visszatartani. Ha nekilódul, alig érek a nyomába. Ennek amúgy örülök, lenyűgöző a teherbírása, nem tartom hiperaktívnak. De sajnos a többi szülő igen, és már a tanító néni száján is kicsúszott ez a kifejezés. Ön szerint ki tekinthető hiperaktívnak, és mikortól tekinthető ez betegségnek? – írta korábban szerkesztőségünknek egy aggódó anyuka.
Szakértőnk válasza
Ennek a rovatnak az olvasói már tudják, milyen sokszor jutnak eszembe a levélírók kérdéseiről irodalmi példák. Most is ez történt. Karinthy Frigyes klasszikus könyvében (Tanár úr kérem) a Röhög az egész osztály című kis remekben megjelenik a hipermotilis gyerek ősképe, a kis Lőbl, aki óra alatt mászkál a padok alatt, és mindenkinek belecsíp a vádlijába. Fröhlich tanár úr mindezt nem látja, mert ő önfeledten mesél II. Józsefről, s amikor az egyik gyerek felszisszen, mert épp akkor ért oda Lőbl, és belecsípett, rászól: „Auer … mit mozgolódik maga, mint egy sajtkukac?” Erre végre kirobbanhat a mindent elsöprő röhögés.
Bizony, régen nem volt hipermotilis gyerek, azt mondták, hogy sajtkukac, és nem gondoltak semmi kórosra. Magam ma is jóval ritkább esetnek gondolom a hipermotilitást, mint ahányszor felelőtlenül rásütik egy-egy gyerekre. Látatlanban állíthatom, hogy az ilyen érdeklődő, sokféle irányba elkötelezett kisfiút semmiképp sem tekinthetjük kórosnak, s az iskolának még akkor is jutalmaznia kellene őt és a hozzá hasonló gyerekeket, ha többletmunkát jelentenek a pedagógusnak. Csendes, mulya osztálytársai érdektelenül ülnek a padban, hol figyelnek, hol ábrándoznak, nem tesznek fel kérdéseket, nem oldják meg a többiek előtt a feladatokat, nem pattannak fel a padból, ha van egy jó ötletük. Világos, hogy könnyebb bánni velük, mint azokkal, akik mindezt megteszik.
Persze, vannak igazi hipermotilis gyerekek. Miről lehet megismerni őket? Sok-sok fölösleges mozdulatról. Ahelyett, hogy egyenes úton közelítené meg a célját, háromszor körbefut, kezét ide-oda dobálja. Írásképe rendezetlen benyomást tesz, mert sok fölösleges vonalat tartalmaz. Szakértők szerint a kórkép hátterében szorongás áll, amelytől a mozgásviharral próbál megszabadulni az érintett gyerek. Ez csak átmenetileg sikerülhet, a szorongás okát nem szünteti meg. A hipermotilitás hátterében rendszerint idegrendszeri érintettség is áll. Mind a szorongás, mind az idegrendszeri érintettség ok arra, hogy a gyerekkel gyerekpszichiáterhez forduljon a szülő.
Fotó: pexels
