Bűntudat a tányéron: mikor jutalom vagy szégyen az evés, és mit tehetünk ellene?

„Bűnöztem” – mondják sokan, amikor elfogyasztanak egy kis extra nyalánkságot. Az is sokszor elhangzik, hogy „jók voltunk”, ha egész nap csak salátát ettünk, vagy egy stresszes nap után „megjutalmaztuk” magunkat egy szelet sütivel. Ezek az árulkodó mondatok és helyzetek azonban arra utalnak, hogy túlságosan magunkévá tettük a társadalmunkban uralkodó diétamentalitást – állítja Diéták nélkül című könyvében Kurucz Salome táplálkozástudományi szakember.

Családi hagyományok

Az étkezés nem egyszerűen csak táplálkozás, hanem fontos szociális esemény is, amelyet minden családban más szertartások és szabályok öveznek. Mivel közvetlen kapcsolatban van a hízással-fogyással, ahhoz is szorosan kötődik, hogyan gondolunk a testünkre. A magunkkal hozott családi minták mélyen rögzülnek, felnőtt-korban is nehezen változtatunk rajtuk.

Aki gyerekként addig nem állhatott fel az asztaltól, amíg mindent meg nem evett a tányérjáról, az később is rajtakaphatja magát, hogy akkor is tovább folytatja az evést, amikor már egyáltalán nem éhes.

Ha jutalomként kapta az édességet, később is hajlamos lesz minden nehéz helyzetben vagy ünnepen azzal kényeztetni magát. Aki pedig elhitte, hogy az édesség „rossz”, a zöldség „jó”, az folyton ezen a szűrőn keresztül fogja nézni, ami a tányérjára kerül.

Mi a baj a diétakultúrával?

Kurucz Salome a könyvében érzékletes példát hoz arra, mi a baj ezzel a gondolkodással. Az úgynevezett minnesotai éhezési kísérletben a második világháború alatt az éhezésnek a testre és a pszichére gyakorolt hatását elemezték az amerikai kutatók.

• A 36 egészséges férfi résztvevő napi kalóriaadagját a tényleges szükségletük alá, kb. 1500 kalóriára csökkentették.
• A fizikai változások mellett azt is megfigyelték: a résztvevők gondolatai folyamatosan az étkezés körül forogtak, sokan gyűjteni kezdték a szakácskönyveket és az ételfotókat.
• Amikor pedig ettek, erős szégyent, bűntudatot éreztek.
• A kísérlet végén visszatérhettek a normál étrendhez, ám még sokáig falásrohamokat tapasztaltak.
• Hónapokig tartott, amíg visszanyerték a kontrollt a táplálkozásuk felett.

A kísérlet ezzel arra is rávilágított, miért nem működnek a szigorú diéták. Ha folyton az jár a fejünkben, hogyan tudnánk csökkenteni a napi energiabevitelünket, mit szabad és mit nem szabad ennünk, akkor biztos, hogy az ételekhez fűződő viszonyunk nem egészséges.

Mit tehetünk helyette?

Kétségtelen, hogy az elhízás számos egészségügyi kockázattal jár, így a megoldás nem az, hogy egyáltalán nem figyelünk arra, mi kerül az asztalra. A puszta testsúlycsökkentés helyett azonban jobb, ha az egészségi állapotunk javítását tűzzük ki célul.

1. Az étrendünk legyen minél változatosabb, minden tápanyagot tartalmazó, az adagjaink pedig mértékletesek.
2. Emellett azonban fontos, hogy élvezzük is az evést.
3. Az egészséges életmód más pillérjeit se tévesszük szem elől.
4. Mozogjunk rendszeresen, de ezt ne büntetésnek tekintsük, hanem örömforrásnak – olyan mozgásformát válasszunk, és olyan tempóban sétáljunk, biciklizzünk, kiránduljunk, ahogyan az nekünk megfelel.
5. Szánjunk időt a pihenésre is.
6. Engedjük el a teljesítménykényszert, legyen az a fő szempont, hogy jól legyünk. Így a testünk felé is több szeretettel és elfogadással fordulhatunk.

Fotó: Adobe Stock