Mit szeretnél inkább 60 év felett? Még 16-18 évet jó állapotban eltölteni az unokákkal, vagy ugyanennyit betegségben? Aligha hisszük, hogy van valaki, aki az utóbbit választaná. Mégis sokan legyintenek, a hatodik X fölött nincs már mit tenni, amit addig nem jól ettünk, ittunk és mozogtunk le, azt ilyenkor már nem lehet behozni.
Dr. Balázs Anna, a CMC Déli Klinika orvos-igazgatója szerint azonban még ilyenkor sem késő elkezdeni a változtatást, aminek igenis megvan az eredménye még ebben a korban is. Szakértő csapatával egy úgynevezett longevity-programot is kifejlesztett, ami kifejezetten abban segít, hogy felderítse, személy szerint neked min kell változtatnod.
Nem az örök élet elixírjét keresik
„Nem az a cél, hogy megtaláljuk az örök élet elixírjét, hanem az, hogy kiderítsük, miként élhetünk minél több időt jó egészségben.
Ezt több tényező is befolyásolja, mint a genetika, a környezet, a szokásaink és az életkorunk is.
Mára már bizonyított, hogy a környezet káros hatásai és a szokásaink együtt biológiai nyomot hagynak bennünk, az életmódváltással viszont valós genetikai változás is elérhető” – magyarázta dr. Balázs Anna, aki olyan vizsgálati módszereket is kidolgozott, amelyek már akár 20-30-40 éves korban is meg tudják mondani, mi az, ami kockázati tényező lehet a mi életünkben, és mit kellene megváltoztatni.
Miért nem látjuk időben a betegségeket?
A válasz gyakran nem a figyelmetlenségben keresendő, hanem abban, ahogyan a kockázatot mérjük. A rutin laborvizsgálatok megkerülhetetlenek az orvoslásban, mégis vannak korlátaik: többnyire következményeket rögzítenek, nem pedig a háttérben zajló folyamatokat.
A legkorábbi eltolódások ritkán úgy jelennek meg, hogy egy érték hirtelen „átcsap kórosba”. Sokkal gyakoribb, hogy a kockázat már a normál tartományon belül növekedni kezd, miközben a terhelés mintázata többet árul el, mint egyetlen laborpillanatkép.
A normális laboreredmény a jegy a hosszú élethez?
A félreértés ott alakul ki, amikor a „normális” leletet automatikusan „biztonságosnak” tekintjük. A referencia-tartományok azonban statisztikai fogalmak: azt mutatják, mi jellemző a populációban, nem azt, hol a legalacsonyabb hosszú távú betegségkockázat.
Vagyis a normál nem feltétlenül optimális. Prevenció szempontjából nem az a döntő kérdés, hogy egy érték belefér-e egy határba, hanem az, hogy milyen irányba halad a szervezet, és mennyire közelít ahhoz a ponthoz, ahol a folyamat már dominánssá válik.
Ez magyarázza azt is, miért tűnnek sokszor hirtelennek a legsúlyosabb események, például a szívinfarktus vagy a stroke. Az érrendszeri kockázat nem egyetlen számban létezik, hanem több tényező kölcsönhatásában: tartós vérnyomásterhelés, érfali állapot, gyulladásos aktivitás, anyagcsere-mintázat és életmódi terhelés együttese formálja
Így előfordulhat, hogy a rutin leletek nem „üvöltenek”, miközben a kockázati pálya a háttérben már régóta épül.
Nem mindent mutat a hagyományos laborvizsgálat
Ezt a vakfoltot jól jelzi egy sokak számára meglepő adat is: koszorúér-betegség miatt kórházba kerülő betegek jelentős részénél az LDL-koleszterin nem volt kirívóan magas. Ez nem a koleszterin jelentőségét kérdőjelezi meg, hanem azt mutatja, hogy a kockázat összetett biológiai folyamat eredménye. Ugyanez igaz az átlagok csapdájára is.
Több rutin marker – például a HbA1c – átlagot mutat, miközben a szervezet számára gyakran az ingadozások, a terhelésre adott válaszok a döntők. Az átlag néha megnyugtatóbb képet fest, mint amit a test a mindennapokban valójában megél.
Ez is érdekelhet
Évekig lappangó betegségek
A korai felismerés nem félelemkeltés, hanem esély. Ahogy Dr. Balázs Anna fogalmaz:
„Ezért fordulhat elő, hogy valaki éveken át nem kap riasztó leletet, mégis eljut egy olyan pontra, ahol a következmények hirtelennek tűnnek.”
Erre a felismerésre épít a precíziós prevenció szemlélete. Nem betegséget akar korán kimondani, hanem folyamatokat szeretne időben láthatóvá tenni. A kockázati stádiumok nem bélyegek, hanem beavatkozási ablakok. Ráadásul a biológiai dominóhatás nem egyirányú: a korai anyagcsere-terhelés sok esetben mérhetően javítható.
Bármikor lehet változtatni
„Ez azt jelenti, hogy sokszor nem az a probléma, hogy „nem lehet változtatni”, hanem az, hogy a változtatás túl későn és túl általánosan történik. A dominó nem azért dől végig, mert nincs fék — hanem mert sokan nem látják időben, hol van a fék helye” – hangsúlyozta a szakember.
A precíziós prevenció ereje nem a tanácsok számában, hanem az irányításban rejlik: objektív mérés, visszajelzés, finomhangolás és fenntarthatóság. Ha láthatóvá válik a kockázat, láthatóvá válik a megoldás ideje is. És ekkor a „Miért pont én?” kérdés helyét átveheti egy sokkal fontosabb felismerés: még időben léptem.
Fotó: Adobestock, Kósa-Boda Veronika
