Shakespeare Szentivánéji álom című darabjából tudjuk, hogy ezen az éjszakán akár tündérek és manók is megtréfálhatnak minket. A népi hiedelem is arról szól, hogy mivel a sötétség és világosság aránya ezen a napon átfordul, a tündérvilág népei kihasználják ezt az alkalmat, és az így keletkező átjárón átszöknek hozzánk. Az emberek már évezredekkel ezelőtt úgy tartották, hogy azon a napon, amikor a sötétségnek a legkevesebb tere van, lehetőségünk van jobbra fordítani az életünket. Adódik a kérdés, hogy miért június 24-én, Szent Iván éjjelén ünnepeljük a legrövidebb éjszakát, miközben az általában június 21-ére esik. A titok abban rejlik, hogy a naptári reformok miatt elváltak egymástól a tényleges és a naptár szerinti napok. Ez az ünnep azonban fontos volt már a pogány időkben is, ahogyan a keresztények számára szintén; csak éppen ők már Keresztelő Szent Jánosra emlékeznek ilyenkor. (Az Iván a János név szláv változatából ered). Azonban sok helyütt azokat a hagyományokat, rítusokat, amelyeket már a pogány időkben alkalmaztak, a katolikus lányok is bevetették, főleg, ha szerelemről, szépségről, házasságról volt szó. A nap és a tűz elem egymástól elválaszthatatlan, így nem csoda, hogy a tündöklő égitestet ilyenkor tüzek gyújtásával akarták erősíteni. Ha pedig már égtek a tüzek, azoknak mágikus erőt is tulajdonítottak.
Folytatás a Meglepetés magazinban!
