Igazi művészlakás. A falakon bekeretezett újságcikkek, arany- és platinalemezek, színházi relikviák. Az antik asztalon egy írógép, mellette a néhai férj, S. Nagy István szemüvege. Azt is hihetnénk, hogy a legendás dalszövegíró csak leugrott a sarki boltba, és mindjárt jön vissza, hogy egy újabb slágert írjon. De S. Nagy már hét éve nem jön haza. Kata azóta egyedül él.
„37 évet töltöttünk együtt. Szeretek a közös emlékeink között lenni. Ez a lakás még a nagyszüleimé volt, később édesanyámé lett, majd a férjemmel ideköltöztünk. Egy ideig három generáció lakott itt egyszerre. Most, hogy már egyedül élek, nagy nekem, de nincs szívem megválni tőle” – mondja a művésznő, akitől megtudom, hogy angyalok segítik az útját, így nem aggódik a téli fűtésszámlája miatt. A kőből készült kedves kis puttók valóban ott csücsülnek az erkélye korlátján, mintha a ház asszonyát védeni próbálnák a negatív dolgoktól.
Sokat tornázik és alig eszik
„Félreértés ne essék, nem vagyok dúsgazdag, de nem szeretek feleslegesen aggódni. Az az életfilozófiám, hogy a múltat megváltoztatni nem tudom, a jövőt nem ismerem, tehát a jelenben kell lenni, az adott pillanatot kell megélni a lehető legjobban. Most még nem kell fűteni, próbálom élvezni a nyarat, és örülni annak, hogy néhány nappal ezelőtt sikeres fellépéssorozatom volt Bajorországban. A színpadról alig akart leengedni a közönség, többször visszatapsoltak. Boldog vagyok, hogy a Sissy musical egy részletét ugyanolyan lelkesedéssel énekelték-táncolták velem, mint az új CD-m dalait. A Millió rózsaszál előadása nélkül pedig egyszerűen nem jöhettem haza” – mondja nevetve. Katát életerővel tölti fel a közönség szeretete. A magánéletét is alárendeli a hivatásának. Fontosnak tartja, hogy mindig színpadképes legyen. Egy színésznőnek a teste, a külseje a munkaeszköze is egyben. A mai napig jók rá azok a fellépő ruhák, amiket harminc évvel ezelőtt viselt.
„Rendszeresen tornázom itthon, így próbálok jó formában maradni. Lehet, hogy sanyargatom is magam, de igazából egy oka van, hogy nem híztam el: kiderült, hogy kétszáz dologra vagyok allergiás, ezért alig ehetek valamit, mert rögtön kiütéses lesz a bőröm. Ma délben csak egy fél kígyóuborkát kaptam be, a másik felét vacsorára hagytam. Holnapra egy-két szem almát vagy valami szójafélét gondoltam. Megszoktam, hogy nagyon keveset eszem. A kávéról viszont nem tudok lemondani, naponta négyet-ötöt is iszom.”
A munka élteti
Tavasszal jelent meg az új dalokból álló CD-je, a Hogyha szeretsz, amelyik pár hét alatt platinalemez lett, nyár elején pedig egy interjúkötetét is kiadták Napsütéses Kataságok címmel. Továbbá zenés, retró műsort vezet a Zenebutik tévén és a Hatoscsatornán. Katát a munkája élteti. Éjfél előtt sosem kerül ágyba.
Léleksimogatónak tartják
Nem csak a testét, az elméjét is frissen tartja. „Minden nap meditálok. Évekkel ezelőtt Szepes Máriának köszönhetően sajátítottam el a Belső Nap meditációt, amit folyamatosan alkalmazok. A legjobb gondolatok ilyen ellazult állapotban jönnek, éppen ezért mindig van nálam toll és papír, hogy azonnal lejegyezzem az így érkező sugallatokat. Az életem fő mozgatórúgója az adni akarás. A dalaimon és a könyveimen keresztül szeretném az emberek lelkét megtölteni pozitív energiákkal, hogy érezzék, milyen nagy csoda az élet! Schmuck Andor azt mondta rólam, hogy én nemcsak színésznő vagyok, hanem léleksimogató is.”
Fodor Zsóka a fogadott testvére
Egykeként nőtt fel. A férje, a szülei és a közeli családtagjai már elmentek, mégsem magányos. „Van egy fogadott anyukám, Medgyesi Mária és fogadott testvéreim, dr. Kiss Gabriella és Fodor Zsóka színésznő. Az egykeségnek az az előnye, hogy te magad választhatod meg, hogy kit engedsz közel. Nagy baráti társaságom van, szeretem, amikor feljönnek hozzám beszélgetni.” De a vendégek mindig hazamennek, az éjszakák pedig egyedül telnek.
„Hosszú éveken át ápoltam súlyos beteg édesanyámat és a férjemet. Áldom a Jóistent, hogy akkor is mellettük lehettem, akkor is foghattam a kezüket, amikor örökre lehunyták a szemüket. Megnyugtat, hogy megtettem értük mindent, ami emberileg lehetséges, és békében hagyhatták el a földi világot. A gyászidőszakot keservesen megszenvedtem, de a mai napig igyekszem utolsó kívánságaikat teljesíteni. A férjem kérése az volt, hogy »Ne sirass, hanem énekeld a dalaimat, lehetőleg, a közönséggel együtt.« Édesanyám pedig azt jelölte ki sorsfeladatomul, hogy »Menj és vidd az örömet az embereknek!« Nos, én eszerint próbálok élni, ameddig a csillagok is úgy akarják…”
Fotók: Nagy Zoltán, Privát
