Vannak helyzetek, amikor az érzékelésben egyik érzékszervünk sem vesz részt, sőt az ingert kibocsátó forrást sem látjuk. Például a tenger zúgását halljuk a parttól több ezer kilométer távolságban. Vagy egy üres szobában virágillatot, esetleg egy finom ízt érzünk. Vajon mi történik velünk ilyenkor? Ezekre a kérdésekre a keleti filozófia adja meg a választ.
Nem csak fizikai testünk van
Az említett keleti filozófia azt tanítja: az ember nem pusztán abból a testből áll, amely a tükörből visszanéz ránk, hanem rezgésekből, energiákból is. Ez utóbbiakat a hatodik érzékünk észleli, mégpedig többféle, úgynevezett „paraképesség” formájában. De mik ezek?
A tisztánlátás képességével a látók, valamint azok rendelkeznek, akik életük során megtapasztalták már a halálközeli élményt. Láthatóvá válik előttük annak a múltja, jelene, jövője, akivel találkoznak, de az aurát, az élőlények és az élettelen tárgyak energetikai kisugárzását is érzékelik. Sőt, akár térben és időben távol lévő dolgokat, helyzeteket is tisztán láthatnak maguk előtt.
A tisztánhallás egyfajta belső hallás, amelynek segítségével kapcsolatba léphetünk a túlvilággal. Nem mindig halljuk konkrétan, amit „odaátról” üzennek, néha csak ott van a fülünkben a mondat vagy a szó. Előfordulhat, hogy a legváratlanabb helyzetekben úgy halljuk, mintha valaki a nevünkön szólítana, vagy egy rég elfeledett dal szólal meg a bensőnkben. Az is a tisztánhallás jele, ha a fülünk elérhetetlenül mély rétegei kezdenek viszketni, vagy ha a nagyon magas, fizikai füllel nem hallható hangokat is megtapasztaljuk. Van, aki megijed, amikor először érzi mindezt.
A tisztánérzékelés testi érzetekkel ad jelt magáról. Először érzelmi, majd fizikai testünkkel is érzékeljük embertársaink, egy helyiség, egy hely vagy bármilyen élőlény rezgéseit, valós gondolatait, érzéseit, de akár szellemlények jelenlétét is. Ha ez a képességünk fejlődik, akkor meg fogjuk érezni az ellentmondást a beszélgetőpartnerünk belső (sokszor tudattalan) hozzáállása és szavai között, ha nem egészen azt mondja, amit valójában érez. A semmiből érkező finom illatok védőangyalunk jelenlétére utalnak, míg a kellemetlen szagok negatív erőkről árulkodnak – ilyenkor hívjuk a saját védőangyalunkat, és kérjünk tőle segítséget!
Amikor a bőr is „lát”
Furcsa paraképességnek számít, amikor valaki a szeme használata nélkül, tapintással „lát”. Ez a dermooptika (bőrlátás) jelensége, leghíresebb képviselője pedig Roza Kulesova, aki az 1930-as évek Szovjetuniójában ünnepelt parafenoménsztár volt. Az egyszerű háziasszony 22 évesen került az érdeklődés fókuszába, amikor bekötött szemmel, az ujjával meg tudta különböztetni a színeket.
Kulesovát orvosok, pszichiáterek tömege vizsgálta, igyekeztek kideríteni a különös képessége titkát. Magyarázatot azonban nem találtak a bőrlátásra, noha a tudósok egy része azt állította: ez nem parajelenség, hanem egy kevésbé ismert, de nagyon is valós érzékelési forma. Szerintük a színek, formák, betűk hullámokat, hőérzetet válthatnak ki egyes, az átlagosnál sokkal érzékenyebb emberek bőrében – akik közé Kulesova is tartozott.
Ismeretlen agyi képesség: érzéktársítás
Titokzatos képesség a szinesztézia is, amikor az érzéki területek összekapcsolódnak: egy hang hallatán egy ízt érzünk, vagy egy betűhöz egy színt rendelünk. Régebben ezt mentális betegségnek tartották, ma azonban már az a kutatók egyöntetű álláspontja: ez nem kóros jelenség, hanem az emberi agy egy, ma még ismeretlen képessége. A vizsgálatok szerint az emberiség viszonylag kis hányada szinesztéziás.
Könnyen eldöntheti, hogy ön is rendelkezik-e ezzel a képességgel. Írja le a számokat 1-től 9-ig egy papírra, és írásban rendeljen hozzájuk egy-egy színt. Tegye el a papírt, majd pár nap múlva ismételje meg a próbát egy másik papírlapon. Ha azonos a két lista, akkor ön valószínűleg szinesztéziás, hiszen ugyanazokat a színeket társította az egyes számjegyekhez. Szintén esélyes, hogy a szinesztéziások táborát erősíti, ha önben egy szám vagy betű egy bizonyos ízt idéz fel. A kutatások szerint az „érzéktársítók” közt gyakoribb a művészi véna, hiszen sokak számára furcsa asszociációs képességük révén az agyuk olyan érzékterületekre is eljuthat, melyek a többiek számára zárva vannak.
Ibolyaillat a túlvilágról
Egy érdekes történelmi eset is alátámasztja a tisztánérzékelést. III. Napóleon francia császár felesége, Eugénia Dél-Afrikába látogatott, ahol fia, Eugène herceg 1879-ben elesett a csatában. A gyászoló anya kereste a fia halálának konkrét helyszínét, de nem találta. Hirtelen ibolyaillatot érzett, ami az elhunyt herceg kedvenc virága volt. A kísérői furcsállták, mert a közelben nem volt ibolya. A helyi tisztviselők később megerősítették a császárné gyanúját: az ifjú ott vesztette életét, ahol édesanyja az illatot érezte.
