Pránanadi utaztatás
Az utaztatás technikáját gyakran használják a pránanadi mesterek abban az esetben, ha egy betegség kiváltó okát a múltban kell keresni. Ugyanis a testi és lelki problémák kiváltóit gyakran a születés, a fogantatás, vagy akár egy előző élet történéseiben találjuk meg.
Fontos tudnunk, hogy az utazás nem hipnózis, hanem egy különleges, mélymeditációs technika. Végig tudjuk, hogy hol vagyunk, és mi történik velünk. Ugyanakkor, ha az előző életbe történő utazáson valamilyen behatás ér minket – például megütnek vagy megszúrnak – azt bizony érezni fogjuk. Sokak számára ijesztő lehet, hogy az előző életet is a maga teljességében kell megélnünk, tehát a halállal együtt. Ez azonban nem félelmetes, hiszen semmi olyat nem láthatunk, tapasztalhatunk, amelyre nem vagyunk felkészülve, ráadásul, mivel ezekre az eseményekre úgy nézünk már, ahogyan valójában történt, többé nem lesz hatással az életünkre, hiszen már képesek vagyunk feldolgozni azt.
Az utazó gyakran felismer a mostani életéből családtagokat, barátok, szerelmeket, de akár olyanokat is, akikkel jelenleg nem kiegyensúlyozott, vagy kimondottan problémás a kapcsolata. Előfordul, hogy a felismert személyek más neműek az elmúlt életben, mint a mostaniban, mégis pontosan tudjuk, kiről is van szó. Lényeges, hogy az utazás végén képesek legyünk megbocsátani, hogy ne hordozzuk tovább ezeket a karmikus terheket.
Reinkarnációs terápia
Ez egy holisztikus módszer, amely a test, szellem és lélek egységén alapul. A reinkarnációs terápia nagy részben a Freud, Jung-féle elméletekre támaszkodik, melynek lényege, hogy minden feldolgozatlan trauma elfojtás során a tudattalanba kerül. Ez egy természetes személyiségvédő mechanizmus. Azonban az elfojtott traumák, az agresszió a szervezet megbetegedéséhez vezethetnek, fizikai, lelki szinten egyaránt megnyilvánuló tünetekben, és már nem is emlékszünk, hogy mi okozta, hiszen a tudatos énünk igyekszik mélyre ásni ezeket az emlékeket.
A terápiás helyzetben először a beteg elmondja, milyen problémával érkezett, majd mély pszichoanalitikus helyzetet hoznak létre, melyben minden információ a konkrét gondjával hozható kapcsolatba. Emlékképek jönnek elő jelenetek, szimbólumok formájában. Célirányos kérdésekkel segíti a terapeuta a feltárást, hogy az adott probléma mikor kezdődött, és szépen lépegetnek az életút főbb állomásain.
Ezután a tükör-meditáció segítségével 10-től 1-ig visszaszámlálva minden testrészt ellazítanak, egyre mélyebb tudatállapotba hozva ezzel a résztvevőt. Majd egy kör alakú terembe érkezve, egy tükör előtt állva a problémával kapcsolatos képek, események felidézésére ösztönzik. Lehet, hogy átlépve előző életbe, vagy életekbe is, de mindenképpen a cél a probléma azonosítása, majd annak gyökeréig eljutni. Visszatérni az életúton, és azon a ponton, ahol a trauma kialakult, megtörtént, feloldani a csomót, a gátat, elérni, hogy az egyén saját maga tudjon megoldást találni.
Segít megoldani
Ott abban a helyzetben meg is oldani, bocsánatot kérni, megbocsájtani, elengedni, vagy amit a helyzet indokol.
A hipnotikus elemek alkalmanként szerepelnek a terápiában. Például megkérdezik, hogy „Mi a neved abban az életedben, ahol most vagy? Háromig fogok számolni, s mire csettintek az ujjammal, ki tudod mondani a nevedet.” Innentől már a név, a nem, a hozzá kapcsolódó képzetek elindítják a többi képet, a színeket, érzéseket, benyomásokat.
Mindig konkrét kérdésekkel segítik a folyamatot, nem szabad közben megérinteni, utasítani, valaminek megtételére buzdítani a résztvevőt. Lényeg: a terápiában a beteg szimbólumrendszere működik, képek jönnek elő, megoldások. A feltárt és újra feldolgozott konfliktusokban lényeges a pozitív kimenet segítése, a megbocsájtás saját maga, illetve más kulcsfontosságú szereplő felé.
Hellinger-féle családállítás
Bert Hellinger módszerének az az alapja, hogy testi-lelki bajaink kialakulásának okait nem csupán saját életünkben, de családunk, őseink sorsában is kereshetjük. Hellinger szerint vannak a családban szigorú szabályok. Amelyek, ha valamikor megsérültek, az akár évtizedekig vagy évszázadokig is hatással lehet a leszármazottakra.
Ilyen például az odatartozás joga, amely komolyan roncsolódhat. Ha valakit például elkergettek a családból, vagy a hely törvénye, mely szerint a család minden tagja csak ott érezheti jól magát, ahová valóban tartozik. Jó példa erre, hogy ha a gyermek túlzottan egy szinten van kezelve a szülővel. Például bevonódik a párkapcsolati problémákba, akkor ezzel borul ez a rendszer, és a gyermek sérülni fog, és ezt hordozhatja a későbbiekben magával.
A Hellinger-féle családállítás során van egy úgynevezett állító – aki a saját problémáját szeretné feloldani -, és ebben segítségére vannak a jelenlévők. A segítők, akiket behív ebbe a bizonyos körbe. Ilyenkor egy egészen különleges energiamező jön létre: a résztvevők meglepő módon pontosan úgy fognak viselkedni, ahogyan az állító apja, nagyapja, anyja, vagy éppen egy olyan családtagja, akinek a létezéséről sem tudott.
Megdöbbentő helyzetek
Még megdöbbentőbb, amikor egymással kapcsolatban is úgy éreznek majd, ahogyan az valóban megtörtént. Valójában teljesen idegen emberek félelmet, dühöt, undort, vagy éppen óriási szeretetet, hálát éreznek. Előfordul, hogy valaki egyszerűen azt érzi, hogy le kell feküdnie a földre. És utólag kiderül, hogy a család egy, már halott tagjának milyen fontos szerepe van az állító problémájában.
A családállítás fontos része a katartikus feloldás: most lehetősége van, hogy ősének, családtagjának megbocsásson, hogy feloldja azt a gócpontot, amely a saját, jelenlegi gondjait is okozza.
Fotó: pexels
