Kleopátra koktélja
Egyes ezoterikus szakértők szerint a szerelmi alkímia eszközeivel már Kleopátra is élt, sőt van olyan „recept”, amely egyenesen az ő nevéhez fűződik. A fiatal fáraónő, miután halálosan beleszeretett a nála húsz évvel idősebb Julius Caesarba, a látható világon túli eszközöket is bevetette, hogy elcsábítsa őt. Egy Kleopátra feliratú ezüstcsészébe tejet töltött, majd mézet öntött egy aranycsészébe, melyre Caesar nevét írta fel vörös színű növényi tintával.
A kettőt ezután összeöntötte egy harmadik edénybe, amelyre a „szerelem” szót írta. Ezzel az itallal mint kizárólag a számára készített ínyencséggel kínálta meg az aznap esti lakomán a római vezért.
És hogy mire volt jó mindez? Az egyiptomi mágiában járatos királynő jól tudta, hogy a tej ősidők óta a női princípium, a Hold jelképe. A méz a misztikus tanok szerint a férfierő, a Nap szimbóluma. A varázslat működött: a lakoma után Kleopátra és Caesar addig „ártatlannak” tűnő flörtje a történetírók szerint a királynő hálószobájában folytatódott.
Medici Katalin talizmánja
A későbbi korok alkímiájában is tovább élt az a gondolat, hogy a Nap a férfierőt, a Hold a női energiát képviseli. Kettőjük egyesülése pedig nem más, mint az úgynevezett alkimista nász. Olyan varázslatokat is ismertek, amelyeknek az volt a célja, hogy ennek jegyében segítsék az alkalmazójuknak megtalálni a szerelmet.
A középkorban az amulett-mágiát vetették be, akik egyedül voltak, és párra vágytak. Az alkimisták tanítása szerint a Vénusz-amulett viselése volt az a rítus, amelyik bevonzott egy olyan személyt, akivel a viselője boldog lehetett. Ez a talizmán volt a középkori alkímia egyik legfontosabb varázserejű tárgya. Ábrázolása lehetett egyszarvú, főnixmadár, pentagramma, kígyós bot, Nap és életfa is. Az arisztokraták aranyból, ezüstből, a közemberek rézből, kerámiából, fából készíttették
Nagy meglepetést keltett, amikor a 20. század elején egy dél-németországi kolostorban nem kisebb személyiség Vénusz-medálja került elő, mint magáé Medici Kataliné. Ez a karizmatikus uralkodónő – korának sokak szerint egyik legszebb és legokosabb asszonya – híres volt arról, hogy vonzódott az alkímia művészetéhez, és az ezotéria különböző irányzataiban is jártas volt.
A szerelmi amulettet, amelytől boldogságát remélte, egy Jean Fernel nevű alkimistával készíttette 1553-ban. Sokan azt állítják, hogy a medál ereje még ma is erősen hat. Olyannyira, hogy ha valaki a kiszemelt partnerével együtt megáll az amulettet tároló vitrin előtt, szerelme beteljesülésére és boldog házasságra számíthat. A mágikus tárgy a párkeresők életébe is meghozhatja a vágyott partnert.
Fotó: adobestock
