Atlantisz, az elmerült sziget
Platónra, a görög filozófusra hivatkoznak azok, akik szerint a tengerben elmerült, legendás sziget vagy egyenesen kontinens valóban létezett. Sokan Szantorini környékén keresnék, hiszen körülbelül 3600 éve a sziget egy része valóban a tengerbe merült. De olyanok is vannak, akik Gibraltár környékére tennék az elsüllyedt világ egykori helyét.
A legenda szerint a gazdaságilag és kulturálisan is rendkívül fejlett királyságban a tenger-isten Poszeidóntól eredeztethető dinasztia uralkodott. Lakói azonban mohóvá, kapzsivá, önzővé és agresszívvé váltak, ezért haragudtak meg rájuk annyira az istenek, hogy a szigetet eltüntették a föld színéről.
Egyes feljegyzések az állítják, hogy az isteni harag az égből sújtott le, vagyis vélhetően egy meteor csapódhatott be a földbe. Szantorini egy részének elsüllyedését viszont az erőteljes vulkáni tevékenységhez kötik. Időről időre előáll valaki azzal is, hogy rábukkant Atlantisz nyomaira, de eddig még minden ilyen hír után megérkezett a cáfolat is.
El Dorado, az aranyváros
Az elbeszélések szerint a Parime nevű tó partján helyezkedett el valahol Dél-Amerikában. Házainak falát aranylemezek borították, a padlók drágakövekkel voltak kirakva. Ide menekültek az inkák utódai, akik a testüket is aranyporral szórták be. Egy másik elbeszélés szerint a király volt az, akit aranyporral beszórva El Doradóvá, vagyis bearanyozottá változtattak. Közben a szentnek tartott Parime, más néven Guatavita-tóba is aranytárgyakat szórtak.
El Doradóról először Francisco de Orellana spanyol tengerész adott hírt, ezután aranyra éhes konkvisztádorok indultak Dél-Amerika felé. A helyiek sokszor hamis helyszínekre vezették őket, hogy megóvják a titkukat.
Az Amazonas vidékén még ma is sokan kutatják a hollétét. Egy bizonyos Percy Fawcett nevű angol utazó is megpróbálta megtalálni a 20. század elején.
Első kísérlete kudarcba fulladt, de később a fiát és annak barátját is bevonta az expedícióba. 1925-ben rejtélyes körülmények között eltűntek, és soha többé nem kerültek elő.
Ez is érdekelhet: Miért éppen csészealj? Minden, amit eddig az UFO-król nem mertél megkérdezni
Avalon, Tündérország kapuja
A Nagy-Britanniában fekvő Avalon Arthur király legendájának fontos helyszíne. Úgy tartották róla, hogy a tündérek birodalma, a földi paradicsom, ahol örök nyár, fiatalság és béke uralkodik. Az itt élőknek nem kellett dolgozniuk, anélkül is minden bőségesen megtermett. Csodás éghajlata miatt Nyári szigetnek is nevezték. A varázslatok földjén a mágikus tevékenységek a mindennapok részei voltak.
Tündérek éltek itt, akik észrevétlenül tudták az embereket átvinni a szomszédos Tündérországba, ahonnan azonban már nem volt visszatérés.
Az idő is lassabban telt itt, kortalanná téve mindenkit. Máig talány, hogy egyáltalán létezett-e ez a helyszín, és már maga az elnevezés is kérdéseket vet fel. A korabeli breton nyelvben az „aval” szó almát jelentett: a leírások szerint Avalon tele volt almafákkal és ligetekkel. A legendák szerint az aranykornak akkor lett vége, amikor Arthur király meghalt, és a szászok meghódították Britanniát. Az ország hamarosan áttért a kereszténységre, és Avalont elfeledték. Érdekesség, hogy van, aki azt állítja: Avalon és Atlantisz azonosak voltak.
Cibola, a portugál legenda
A régi portugál mondáknak is megvolt a maga El Doradója: eszerint Cibola óriási, aranyból épült város volt, amely az Atlanti-óceánon található mitikus szigeten, Antillián található. A Ciboláról szóló beszámolók főleg Pánfilo de Narváez 1527-es expedíciójának túlélőitől származtak, akik megemlítik, hogy az őslakosokkal való találkozás során is hallottak róla:
„Aranyat is találtunk, jelekkel megkérdeztük az indiánokat, hogy hol szerezték ezeket a dolgokat. Elmutogatták nekünk, hogy onnan nagyon messze van egy vidék, ahol sok arany van, és mutatták, hogy ott sok van mindabból, amit mi értékesnek tartunk.”
A mai Mexikóban megalapított Új-Spanyolország alkirálya, Antonio de Mendoza 1539-ben expedíciót indított Cibola felé, a küldetést egy ferences szerzetesre, Marcos de Nizára bízta. Marcos testvér számos utazó beszámolóját jegyezte le. És maga is állította, hogy látta – nem egy szigeten, hanem Új-Mexikó nyugati részén:
„Csupán a hágó torkából láttam a távolban hét szépséges várost (…) nagyon jó földdel, ahonnan sok pára tört fel. Valóban igen sok arany van benne.”
Marcos de Niza jelentése nyomán újabb expedíció indult Coronado konkvisztádor vezetésével, hogy meghódítsa Cibolát. Gondosan követte a lejegyzett útvonalat, de amikor 1540-ben a megadott helyre ért, a legendás aranyvárosok helyén csupán az őslakos pueblo indiánok kicsiny falvait és vályogból épített városkáit találta. Az aranynak nyoma sem volt.
Lemuria, az emberiség bölcsője
Egy másik eltűnt birodalom, amelyet előszeretettel azonosítanak Atlantisszal, Lemuria, amely egyes források szerint az emberiség bölcsője volt. Madame Blavatsky, a teozófia nagyasszonya azt állította, hogy a titkos tanítóktól kapott információi szerint az ember hét törzsfajon keresztül fejlődött ki. Ezek közül a harmadik volt a lemuriaiak faja: ezek az ősi lények óriási, majomszerű teremtmények voltak, némelyiküknek négy karja volt, másoknak egy harmadik szeme, hátul a fején. Telepátia révén érintkeztek egymással, és az akaratukkal bármit elértek, akár szó szerint hegyeket is mozgattak vele.
Amikor a lemuriaiak emberré váltak, megszűnt a halhatatlanságuk. Ekkor Lemuria a tenger mélyére süllyedt, és létrejött helyette Atlantisz, végül pedig a mai világ.
Fotó: Getty Images, AdobeStock
