A hurka, legyen az véres vagy májas, nagy kedvencünk. Elég csak kimondani a nevét, és máris a legtöbbünknek elkezd csorogni a nyála. Sütheted káposztaágyon, ízesítheted csomborral vagy borsikafűvel és máris kész egy laktató, finom fogás. E lelkesedés árnyékában azonban ott áll néhány külföldi, akik számára ez az ételünk olyan, mintha egy kulináris horrorfilmből lenne a főszereplő.
A kétes kinézetű hurka
Véres- és májas hurka: két szó, amelyek a magyar konyhában hagyományt, otthont és a nagymamánál töltött gyermekkori emlékeket jelenti. De nem minden külföldi osztja ugyanezeket az érzéseket, sőt kételkednek abban is, hogy bárki is komolyan gondolja-e ezt az ételt.
„Úgy néz ki, mint egy óriási féreg, és olyan az íze, mint a sárnak” – hangzott el nemrég egy külföldi ítélete egy internetes portálon. És ez nem volt egyedül a véleményével
A véres- és májas hurka szerves része a magyar henteskultúrának is. Bárki, aki valaha vett részt falusi lakomán disznóvágás után, tudja, hogy nélkülük az nem lenne ugyanaz. Szinte el sem tudjuk képzelni a disznóvágást az abalében fortyogó két töltött béldarab nélkül.
Mi is a hurka?
A Wikipédia szerint a hurka hivatalosan elkészítés (sütés, főzés) utáni fogyasztásra szánt töltelékáru, amely készülhet marhahúsból, sertéshúsból, valamint egyéb vágóállatok húsából, ehető belsőségekből, szalonnából, bőrkéből, különféle fűszerekből. A főtt (kövesztett, abált) összetevőkből készült, fűszerezett keveréket természetes vagy mesterséges burkolatba (bélbe) töltik.
Magyarországon számos receptváltozata létezik, leginkább véres-, rizses-, májas- és tüdős hurka variációkat készítenek. Házi változatát Magyarországon többnyire a disznótorok alkalmával készítik a színhúsból és szalonnából készülő kolbász mellett. A színhúson kívüli állati részeket fejhús, pofahús, máj, szív, vese, lép, tüdő, bőrke, szalonna, állati vér és húsnyesedéket is felhasználják a bélbe töltendő keverékhez.
A véres első pillantásra hasonlít a májashoz, de a fő különbség az, hogy sertésvért tartalmaz, és általában kenyérrel, ritkábban zsemlével vagy morzsával dúsítják a töltelékét. Sötétbarna szín és jellegzetes, fűszeres íz jellemzi, sok köménnyel. Általában vastagabb bélbe töltik, és főzés után melegen vagy hidegen is fogyasztható, de sütve is kiváló.
A külföldieknek nem is az összetétel, hanem maga az elkészítés az, ami borzasztó. „Soha nem venném a számba. Láttam, ahogy főzik, vér és belek mindenhol. Tényleg nem értem, hogy bárki hogy ehethet ilyet önszántából” – írta egy férfi.
Gyilkos hagyományok
Ez is érdekelhet
Miért olyan népszerűek ezek az ételek Magyarországon? A hurka nem csak az ételkészítésről szól. Ez egy esemény. Egy ünnep, ahol az egész család és a fél falu összegyűlt, és mindenkinek megvolt a saját feladata. A disznót az utolsó falatig feldolgozták, és a finomságokat abból készítették, ami egyébként a kukában végezné.
Egyéb disznótoros specialitások közé tartozik a sült hagymás vér, a vese és a tüdő feldolgozása, a disznósajt, benne a nyelvvel és persze a kocsonya – na ezek mind kiverik a biztosítékot egyeseknél. Pedig a legnagyobb csemegék.
A belek feldolgozása szó szerint külön szakterület a vágóhídon és disznóvágáskor. Hosszú méternyi vékony- és vastagbelet kell megforgatni, alaposan megmosni, felvágni és előkészíteni a töltésre. A vékonybél a gyomorhoz, a vastagbél a belekhez tartozik, de ahogy az gyakran lenni szokott, minden régió egy kicsit másképp használják fel.
Külföldiek kontra magyarok
Az online viták szüntelenül zajlanak ezzel kapcsolatban. „Nagyon furcsa az íze. Barna massza némi héjjal, úgy néz ki, mintha a komposztból jött volna ki” – jegyezte meg egy fiatal amerikai nő egy utazási fórumon a belekkel kapcsolatos tapasztalatairól.
Na és? A britek meg paradicsomos babot esznek jóízűen pirítóssal, az ázsiaiaknál kulináris csemege a halak szeme és így tovább. Rágódjanak csak azon, mi addig vágunk egy karéj fehér kenyeret és tunkoljuk a langyos hurkazsírt.
Fotó: gettyimages
