Puliszka
A puliszka egykor a vidéki élet egyik alapétele volt – kukoricadarából készült, tejjel vagy tejföllel fogyasztották, de sokan sósan, szalonnával vagy túróval is ették. Ma már leginkább Erdélyben és néhány vidéki étteremben találkozni vele, pedig egyszerű, olcsó és tápláló étel, ami remekül illik sültek vagy pörkölt mellé is.
Barátfüle
A lekvárral töltött, derelyéhez hasonló tésztát egykor szinte minden háznál készítették. Bár gyerekkori kedvenc volt sokaknál, mára szinte eltűnt a konyhákból – a bolti derelye kiszorította. Pedig a házi barátfüle puha tésztája és a friss szilvalekvár íze utánozhatatlan.
Ezeket olvastad már?
Disznósajt
A disznóvágások elmaradhatatlan fogása, amely a teljes állat felhasználásának jegyében született. Hús, bőr, nyelv és fűszerek kerültek bele, majd formába töltve hagyták megdermedni. Ma már ritka, hogy valaki otthon készítse, pedig ez volt az igazi téli csemege.
Kocsonya
A klasszikus téli étel, amit a legtöbben gyerekként csak nézegettek, mert „rezgett a tányéron”. A fokhagymás, lassan főtt húslevesből megdermedt kocsonya ma már szinte ünnepi különlegességnek számít – régen viszont a hideg hónapok egyik leggyakoribb vacsorája volt.
Te tudtad, hogy nem csak körömből készülhet isteni kocsonya.
Rántott borjúvelő
Aki valaha kóstolta, tudja: a ropogós panír alatt omlós, krémes belsőség rejtőzik. A rántott borjúvelő a régi magyar vendéglők egyik különlegessége volt, de a modern konyhákból teljesen kikopott. Ma már csak kevesen merik elkészíteni – pedig igazi ínyencség.
Kenyérpuding
Egykor a maradékmentés klasszikusa volt: a szikkadt kenyér, kalács vagy zsemle nem ment a kukába, hanem tejes-tojásos keverékkel új életet kapott. A mákos guba és a máglyarakás rokona, a kenyérpuding nálunk is sokféle formában készült. A nagymamák télen gyakran sütötték, és leginkább egy angol ételre emlékeztetett – egyszerű, illatos, melegítő desszert, amit ma újra felfedezhetnénk.
Dödölle
Más néven ganca vagy cinke – burgonyából és lisztből gyúrt, majd zsírban pirított gombóc, amit hagymával, szalonnával és tejföllel tálaltak. Laktató, olcsó és finom, igazi parasztétel. Bár régen a szegények eledele volt, ma egyre több étterem veszi fel újra az étlapjára.
Hájas tészta
A disznóvágások idején készült, amikor a hájat nem veszni hagyták, hanem omlós tésztát gyúrtak belőle. Hideg helyen kellett készíteni, nehogy a háj megolvadjon – a végeredmény viszont pillekönnyű és illatos volt. A hájas tészta jól fagyasztható, és lehetett sós vagy édes, lekváros változat is. Ma már ritkán készítjük, pedig az egyik legjobb téli sütemény.
Ha kipróbálnád a hájas tésztát, van egy receptünk hozzá.
Fotó: archív
