Csak állunk, és nézünk, amikor kiderül, velünk is megtörtént. A házasságunk romokban, pedig mi tényleg mindent úgy csináltunk, ahogy a könyvekben írják. Bíztunk, hittünk, és engedtük szabadon szárnyalni a másikat. Ki hitte volna, hogy épp ez a baj? Miért nem szólt senki, hogy a mesekönyvek és az élet ennyire különböznek? Hogy ha mi jók leszünk, az a másikat sokszor épp arra ösztönzi, hogy még többet próbáljon, még messzebbre menjen, még jobban kihasználjon?
Folytatás a Meglepetés magazinban!
