Egy sokat látott, mégis megingathatatlan nő első művében izgalmas történeteken keresztül lehetünk szemtanúi annak, hogy eddigi, cseppet sem szokványos élete folyamán rendíthetetlen hittel vette az elé gördülő akadályokat, mindig azokkal a lapokkal játszott a „kártyaasztalnál”, amiket elé dobtak – és rendre meg is nyerte ezeket a köröket!
– Ebben a kötetben az én igaz történetemet mesélem el, annak minden kihívásával, félelmével, megpróbáltatásával és tanulságával együtt. Amibe belefogok, azt, ha törik, ha szakad, végigviszem, és ennek a mentalitásnak köszönhetem, hogy mára az az ember lettem, akivé mindig is szerettem volna válni. Az életem nem volt egyszerű. Fiatalon belekeveredtem az alvilág sötét bugyraiba, ahonnan azt hittem, nincs kiút. De sikerült megtalálnom, és bízom benne, hogy ez az elbeszélés az olvasónak is meg fogja mutatni, hogy az a bizonyos fény mindig ott van az alagút végén! – avatott be Fejes Krisztina, a Hullámtánc szerzője.
Kalandok határok nélkül
Krisztina azt vallja, születésétől meg volt pecsételve a sorsa. Nehézségekkel teli gyermekkorából egyenes út vezetett egy olyan világba, amelynek mindennapjait csak nagyon kevesen vágynak megtapasztalni.
– Egy pici gyerekkel maradtam magamra, senkire nem számíthattam. Elképesztően erős volt bennem a túlélési ösztön és legfőképpen az, hogy mindent megadjak a kislányomnak. Ám abba bele sem mertem gondolni, hogy egy általam elvállalt munka miatt, fűtve a kalandvágytól, egy olyan sötét területre fogok sodródni, amihez lámpást sem kapok: a bűn világába! – tudtuk meg Krisztinától.
Az írónő azt is elmesélte, hogy ebben a vérfagyasztó közegben is megtalálta a boldogságot, hiszen rengeteg új ismeretségre tett szert, izgalmas lehetőségek nyíltak meg előtte, különös szövetségeknek lehetett tanúja, és mindemellett szemérmetlenül magas fizetése lehetővé tette, hogy egy gyönyörű házban éljen egy csodálatos környéken. Húsz évvel ezelőtti, Magyarországról való távozása után Spanyolországban, majd Ausztriában alakította ki az életét, mindezek után, 2021-ben hazatért szülőhazájába.
Újraéled a múlt
Akik ismerik Krisztina kalandos életét, évek óta kérik őt, hogy vesse azt papírra. Ennek most jött el az ideje. Ausztriában élt, amikor súlyos betegséggel figyelmeztette őt a sors arra, hogy ideje változtatni, más útra térni. Felépülését követően meg is hozta a döntést, hogy egy kis magyar faluban, visszavonultan, csendesen folytatja életét és mások okulására megírja az elmúlt évtizedek során szerzett tapasztalatait.
– Nem mindig volt egyszerű az írás. Számos emlék tolult fel bennem, olyanok is, amiket korábban próbáltam magamban mélyen eltemetni. Ilyen például az édesanyám halála, aki néhány nappal az 50. születésnapja előtt gyilkosság áldozata lett. Annak ellenére, hogy ez 20 éve történt, a mai napig nem dolgoztam fel. Az írás egyfajta terápiaként is működött számomra, az események felidézése, újraélése lehetőséget adott arra, hogy minden a helyére kerüljön – mondta Krisztina.
A pénz hajhászása magányba taszít
– Én átéltem mindazt, amiről a könyvem szól. Olyan vagyok, mint bárki más: vesztettem el hitemet barátokban, önmagamban, de mégis rájöttem arra, hogyan álljak fel, és hogyan maradjak talpon végleg. Nem vagyok tanár, sem pszichológus, sem coach – ezért nem is ezer helyen hallott, közhelyes tanácsokat szeretnék adni, hanem egy többször bevált receptet. A mai világban azt látom, hogy a fiatalok elképesztő vehemenciával hajszolják a sikert, a hírnevet, bármire képesek, hogy azt elérjék. Nem céljuk a tanulás, a szakma megszerzése, azt gondolják, hogy ha bármilyen módon is, de elérik a sztárságot, akkor boldogok lesznek. Ők még nem tudják, hogy ennek mekkora ára van. Én ezt többször is megtapasztaltam – fejtette ki Krisztina.
Először táncos karrierje által került magaslatokba, majd az alvilági körökben szerzett befolyásával élte meg a kápráztató fényűzést. És mindezt teljesen egyedül. Hiába voltak körülötte tízen, százan, köztük bizalmas, igaz barát nemigen akadt.
– Nagyon szeretnék a fiataloknak segíteni. A tapasztalataimat megosztva felhívni a figyelmüket arra, hogy a pénz hajhászása milyen veszélyeket rejt, és bár kecsegtető célnak tűnik, de többnyire utólag kiderül, nem érdemes egy életet erre áldozni. Másrészt azoknak az embereknek is szeretnék támaszul szolgálni, akik most nehéz, kilátástalannak tűnő helyzetben vannak, és szeretném a történeteimmel megerősíteni bennük a hitet, hogy mindig van tovább. Mindig van kiút! – hívta fel a figyelmet a szerző.
A Hullámtánc minden egyes sora azt igazolja, hogy nincs jó vagy rossz döntés. Döntés van, és annak a következménye, amit vállalni kell. Nem az a lényeges, hogy ne hibázzunk, hanem az, hogy tanuljuk a hibákból, és tudjunk, merjünk korrigálni.
Fotó: Saját
