Van, akit az otthonról hozott minták, másokat a szerelmi csalódások szigetelnek el, és emiatt a kapcsolat kezdetén csak ülnek az elefántcsonttornyukban, és nem merik kimutatni a lelkesedésüket, várják, hogy a másik teperjen értük. A hercegnő-szindróma azonban hosszú távon a legszerelmesebb lovagot is elüldözi.
A kezdeményezés nem megalázkodás
Tipikus figyelmeztető jel, hogy mi is (vagy az egyik barátnőnk) túlzásba visszük a vonakodást, amikor a kapcsolat kezdetén ügyet csinálunk abból, hogy ki keres kit. Csak ülünk a telefon mellett, és ugrásra készen várjuk, hogy megcsörrenjen, miközben emésztjük magunkat, hogy a másik miért nem hívott még. „Az, hogy egy nő ne kezdeményezzen, elavult nézőpont, és rengeteg felesleges szenvedést okoz – vélekedik Villányi Gergő pszichológiai tanácsadó.
– Ha az első randevú után hiányzik nekünk a másik, nyugodtan írjunk neki, vagy hívjuk fel, ahelyett hogy elméleteket gyártanánk arról, miért nem jelentkezik. Ha ő is jól érezte magát, és folytatni szeretné az ismerkedést, minden bizonnyal hamar és kedvesen reagál majd, továbbfűzi a beszélgetést, esetleg újabb találkozót kér. Ha csak kitérően válaszol, és nem úgy tűnik, hogy közeledni szeretne, engedjük el őt, mert valószínűleg nem voltunk rá akkora hatással. Ez ilyen egyszerűen, egyetlen nap alatt lezavarható, és bárhogy végződjék is, megkíméljük magunkat a további önámítástól vagy önostorozástól. Kezdeményezni, helyzetet tisztázni nem azt jelenti, hogy megalázkodva futunk valaki után.”
A játszmák elfárasztják a másikat
A hercegnő-szindróma egy előrehaladottabb változata, amikor már nyilvánvaló, hogy a férfi érdeklődik irántunk, el is indult a kapcsolat, de még így sem merjük kimutatni az érzelmeinket. Helyette újra és újra bizonyosságot szeretnénk kapni a szándékai komolyságáról.
„Ez azért veszélyes, mert ha a másik úgy érzi, nem kap elég visszajelzést, tehát mindig csak ő keres, ő érdeklődik, ő tesz előre egy lépést a kapcsolatban, egy idő után belefárad. A passzivitásunk neki nem azt mondja: szeretlek, de félek, hogy sérülni fogok miattad, hanem azt, hogy nem érdekelsz eléggé. Éppen ezért nagyon fontos, hogy ne pörgessük tovább ezt a játszmát. Ez az a pont, amikor nyíltan el kell mondani a partnerünknek, mi a távolságtartásunk igazi oka, és miért palástoljuk a lelkesedésünket, különben a kapcsolatot sodorhatjuk veszélybe” – magyarázza szakértőnk.
Ne akarjuk, hogy a társunk azzal a hercegnő-álarccal azonosítson minket, amit a sérüléseink miatt kezdtünk hordani! Egy őszinte kapcsolatba bele kell férnie, hogy azt tudjuk mondani, azt tanultam anyukámtól, hogy ne adjam magam könnyen, máskülönben el fognak hagyni, ahogyan őt elhagyta az apám. Vagy azt, hogy az előző kapcsolatomba szívem-lelkem beletettem, végül mégis mást választottak helyettem. És be kell vallani azt is, hogy félek, hogy te is megbánthatsz, még időre és a törődésedre van szükségem, hogy képes legyek igazán megnyílni, és viszonozni, amit tőled kapok.
Nincs kőbe vésve
A ne add oda magad idejekorán – intelem különösen vonatkozik a szexre. „Ha túl hamar ágyba bújsz vele, nem fog értékelni, ráadásul azt hiszi majd, hogy könnyűvérű vagy, és bárkivel lefekszel – ez a klasszikus felfogás szintén káros. Egyrészt, mert ha mégis megtörténik, ez alapján ostorozza magát a nő, hogy nem felelt meg a társadalmi elvárásoknak, másrészt attól, mert valaki a kapcsolat első napján testiségbe bonyolódik a választottjával, korántsem biztos, hogy szakítás lesz a dolog vége. Hiszen sok-sok pár van évtizedek óta úgy együtt, hogy a kapcsolatuk annak idején egy szenvedélyes éjszakával indult. Az élet tehát gyakran megdönti ezeket a hiedelmeket és sztereotípiákat. Ha két ember igazán egymásra talál, annak, hogy bizonyos kapcsolati mérföldkövek – mint például az első szex – mikor kerülnek lerakásra, semmi jelentősége nincs” – foglalja össze a szakember.
Kiemelt kép: GettyImages
