Ha hajlamosak vagyunk a halogatásra, nem elég minden utolsó pillanatban elvégzett munka után ostorozni magunkat, és abban bízni, hogy legközelebb fegyelmezetebben, időben nekikezdünk majd a feladatnak. Sokkal jobb, ha szembenézünk azzal, miért is ez a szokásunk, ugyanis csak a legritkább esetben a lustaság az oka. Általában mélyebben gyökerező okok állnak a háttérben, és ezeket kell először célba vennünk, ha meg akarunk szabadulni a patópáloskodástól.
Maximalizmusból vagy bosszúból?
Nézzük mik lehetnek a jellemző kiváltó okok, ön melyik típusba tartozik.
- Az aggodalmaskodók sokszor azért halogatnak, mert a nemszeretem feladat kibillentené őket a komfortzónájukból, vagy egyszerűen tartanak, félnek attól, hogy nem lesznek képesek megfelelően elvégezni azt. A halogatásnak ez a fajtája rokon a maximalizmussal, amikor azért tologatjuk magunk előtt a feladatot, mert a tökéletes eredménynél kevesebbel nem érjük be – erre viszont nem érezzük magunkat képesnek.
- Mások hajlamosak túlvállalni magukat, később pedig küzdeni a feladatokkal és a határidőkkel.
- Vannak, akik egyszerűen nem tudnak megfelelően összpontosítani, ezért telik nekik több időbe elvégezni egy adott feladatot, mint másoknak.
- És akadnak olyanok is, akik „bosszúból” halogatnak: rosszul viselik, hogy a külvilág akarja beosztani az idejüket. Ők azok, akik egy feladatokkal teli nap után, ha végre marad szabadidejük, a lefekvést is elodázzák, kiélvezve, hogy egy kis ideig végre azt tehetik, amit akarnak.
- Létezik egy másik csoport is: a tudatos halogatók, akik egyszerűen a közelgő határidő jelentette nyomás, stressz alatt jobban tudnak dolgozni, így csak akkor kezdenek hozzá bármihez, amikor már tényleg a körmükre ég a dolog.
Kezeljük az okot!
Ha már rájöttünk, melyik halogató típusba tartozunk, jöhetnek a megoldások. Ha például rendszeresen túlvállaljuk magunkat, meg kell tanulnunk nemet mondani, és másoknak átadni bizonyos feladatokat. Ha nem hisszük el, hogy képesek vagyunk tökéletesen végezni a munkánkat, azt kell tudatosítani, hogy az elég jól elvégzett feladat is épp megfelel, és már rengeteg hasonlót sikeresen megcsináltunk az eddigi életünkben. Ha pedig rendszeresen betervezzük a napirendünkbe a pihenőket, nem kell rosszul éreznünk magunkat amiatt, hogy a feladataink miatt nem jut elég időnk magunkra.
Így szabadulhatunk meg a rossz szokástól
- Írjunk listát a feladatainkról, és lássunk hozzá ahhoz, amelyikhez épp megfelel az energiaszintünk. Fáradtan kezdhetünk a könnyebb, gondolkodást alig igénylő rutinmunkával, ha pedig belelendültünk, jöhetnek a bonyolultabb feladatok. Arra azonban nem árt vigyázni, hogy ne töltsük el minden időnket az aprómunkával, mintegy pótcselekvésként.
- A nagyobb feladatokat bontsuk le kisebb, könnyen elvégezhető részekre! Így nem tűnnek olyan nyomasztónak.
- Néha elég, ha egyszerűen rávesszük magunkat, hogy kezdjük el – pár perc múlva annyira beszippant a feladat, hogy aztán hamar a végére érünk.
- A feladataink mellé írjuk fel a határidőt is, hogy lássuk, mivel kell hamar végeznünk. Nézzük meg azt is, mennyire lényegesek. Ha azokkal végzünk elsőként, amelyek egyszerre sürgősek és fontosak, már jó úton járunk. A sürgős, de nem fontos, vagy a nem sürgős, de lényeges feladatokhoz kérhetünk segítséget.
- Míg azokat, amelyek nem is sürgetőek és nem is különösebben fontosak, sokszor a legjobb egyszerűen lehúzni a listáról.
- Amikor nekifogunk egy feladatnak, kapcsoljunk ki mindent, ami elterelhetné a figyelmünket: csendesítsük le a telefont, jelentkezzünk ki az üzenetküldő alkalmazásokból. Semmiről nem fogunk lemaradni, ha egy ideig nem nézünk rá a közösségi oldalainkra.
- Tartsunk rendszeresen szünetet! Ha sikerül meggyőzni magunkat arról, hogy nem csak „lopott” időben engedhetjük meg a pihenést, hanem a kikapcsolódás rendszeresen része lehet az időbeosztásunknak, akkor kevésbé leszünk hajlamosak halogatni a feladatainkat.
- Tegyük élvezetessé a munkát! Rakjunk rendet az íróasztalon, hogy jó legyen ránézni a környezetünkre, párologtassunk kellemes illatú illóolajat, ha pedig a munka nem igényli a teljes figyelmünket (ilyen például a rutinszerű házimunkák többsége), akár zenét is bekapcsolhatunk.
- Jutalmazzuk meg magunkat! Tűzzünk ki olyan mérföldköveket vagy kisebb részcélokat, amelyek elérésekor valamilyen jutalomban lehet részünk. Ilyenkor tarthatunk egy kis szünetet, feltehetünk egy arcpakolást, vagy készíthetünk egy csésze teát, esetleg megnézhetünk egy részt a kedvenc sorozatunkból – bármi lehet az „ajándék”, amitől jól érezzük magunkat.
Fotó: Adobestock
