„Eddig háromszor volt pánikrohamon, de az utolsó volt a legijesztőbb, mert nem volt igazán oka – kezdi történetét a titkárnőként dolgozó 42 éves Andrea. Az első évekkel ezelőtt volt, amikor az apukám meghalt, hirtelen azt éreztem, nyom a mellkasom és nem kapok levegőt. Aztán amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlt az érzés. A következő alkalom a Covid idején volt, amikor semmit nem tudtunk a betegségről, féltettem a családomat, anyukámat, magamat. Jó néhány teszt és teljes izoláció után elhittem, hogy nem a Covid miatt nem kapok levegőt. A harmadik roham pedig idén a tömött buszon tört rám, amikor a karácsonyi bevásárlást intéztem. Úgy éreztem, a sok ember elszívja előlem a levegőt, összenyomnak. Gyorsan leszálltam a buszról, felhívtam a férjemet, akinek sikerült megnyugtatnia, és értem jött autóval a megállóba. Ekkor megfogadtam, hogy az ünnepek után felkeresek egy szakembert, és segítséget kérek” – meséli Andrea.
Mi jelzi a bajt?
Egy fontos vizsga előtt, esetleg egy családtag elvesztésekor sokan éreztük már úgy, hogy elhatalmasodik rajtunk a félelem, a kilátástalanság, és emiatt fizikai tüneteket is produkálunk. Időnként azonban minden ok nélkül jön a pánikszerű roham, akár többször is egymás után. Rozsnyik Borbála pszichológussal utánajártunk, mire kell figyelni, és hogyan tudunk úrrá lenni a pánikrohamon.
„Mindig hirtelen jelentkezik, és általában 10-30 percig tart (az idő segíthet elkülöníteni a komolyabb betegségtől). A legjellemzőbb tünetek lehetnek pszichikaiak, mint az erős szorongásérzet és a mérhetetlen félelem. Előfordul, hogy valaki úgy érzi, mindjárt itt a vég. A testi tünetek között pedig a felgyorsult szívverést, emelkedett vérnyomást, nehézlégzést, légszomjat, mellkasi fájdalmat, izzadást, remegést, hányingert, szédülést érdemes megemlíteni. Az első tíz percben igen erősek – akár fokozatosan erősödőek – ezek a tünetek. Ezután enyhül a kellemetlen érzés, és körülbelül 30 perc alatt el is múlik” – ismereti szakértőnk.
Kik lehetnek érintettek?
Pszichológusok szerint a negatív, pesszimizmusra hajlamos embereknél gyakrabban előfordul, illetve családi halmozódás esetén is valószínűbb a kialakulása. Egyes kutatók úgy vélik, hogy a genetika akár 50 százalékban is felelős lehet a pánikroham megjelenéséért. A gyerekkori traumák (haláleset a családban, agresszív, szenvedélybeteg szülő, gyerekkorban elszenvedett súlyos, akár kórházi kezelést igénylő betegség, szülők közötti állandó feszültség, válás) is szerepet játszhatnak a későbbi, felnőttkori kialakulásában.
Előfordul, hogy csak néhány alkalommal, a nehezebb időben jön egy-egy ilyen roham, később azonban akár hosszú évekig is megszűnhetnek a panaszok. Ám tartós szorongás is maradhat az emberben, aki ilyet átélt, mert attól retteg, hogy megismétlődik a roham. A pánik kezelése nélkül a helyzet pedig az úgynevezett elkerülő viselkedéshez vezethet. Ez azt jelenti, hogy igyekszik kerülni azokat a helyzeteket, amelyeknél a pánikroham korábban előfordult. Ettől fóbiák is kialakulhatnak, a leggyakoribb az agora- és a szociális fóbia. A betegséget ilyenkor már az életformát jelentősen módosító, súlyos esetek közé sorolhatjuk, amit mindenképpen kezelni kell.
Amit tehetünk
- A hirtelen fellépő pánikroham esetén a legjobb, ha próbálunk megnyugodni, vagy igyekszünk megnyugtatni az érintettet. A nyugodt, higgadt beszéd, a légzőgyakorlatok sokat segítenek. Jó megoldás például, ha egy papírzsebkendőt teszünk az orrunk elé, esetleg egy papírmaszkot, és így próbálunk meg lassan be-, illetve kilélegezni.
- Az izmok ellazítása, illetve a gondolat elterelése szintén segíthet. Figyeljük meg, mely izmok feszültek meg. Próbáljuk meg ezeket tudatosan ellazítani az egyes testrészekre koncentrálva.
- A gondolatainkat pedig az alábbi gyakorlattal terelhetjük el: válasszunk ki egy képet a falon, vagy egy részletet a szobában, de a buszon, villamoson is alkalmazhatjuk ezt a technikát az ablakon kinézve, és figyeljünk meg minden apró részletet, majd mondjunk el róla magunkban mindent.
- Ha viszont többször, a mindennapi életünket is befolyásolva jön elő a probléma, érdemes pszichológust felkeresni. „A pánik kezelése összetett folyamat, az eredményességhez gyógyszeres és pszichoterápiás kezelés együttesen szükséges lehet. Ugyanakkor az esetek 70-80 százalékában jelentős javulás, tünetmentesség érhető el” – nyugtat meg Rozsnyik Borbála.
Szöveg: Kovács Vera
Fotó: Adobestock
