Amikor a gyerekek felnőnek, és elhagyják a családi fészket, hirtelen csöndes lesz a ház. A szülők – elsősorban az édesanyák – egy része az elválást, az elengedést önmagában is nehezen dolgozza fel. És akkor még ott van egy másik szokatlan helyzet: talán évtizedek óta nem voltunk kettesben a férjünkkel, mindig a gyerekekre, a közös célokra koncentráltunk. Mi lesz, ha újra kettesben maradunk?
„A férjemmel nagyon családcentrikusak vagyunk. Mindkettőnk számára a gyerekek a legfontosabbak. Nem akartuk őket lepasszolni másoknak, soha nem volt bébiszitterünk, a munkahelyeinket is úgy választottuk, hogy elég időnk legyen rájuk – kezdi a történetet az 55 éves Zita. – Sosem volt igényünk arra, hogy egy-két hétre kettesben menjünk nyaralni, mert az élményeket a gyerekekkel is meg akartuk osztani. Persze voltak lopott óráink, randevúink, de mindketten azt éreztük, hogy a gyerekekkel együtt vagyunk boldog család. Aztán – ahogy az várható volt – jöttek a változások. A fiam Bécsben jár egyetemre, ott lakik albérletben. A lányom főiskolára ment, és mellette dolgozik, sokszor alszik a barátjánál, vagy csak késő este ér haza. Rettentően nehezen viseltem a gyerekek hiányát, hogy nem volt rám úgy szükség, mint korábban. A szokottnál is többet takarítottam, hogy valahogy eltöltsem az időt. A férjem észrevette, hogy baj van, és felajánlotta, hogy kezdjünk el együtt sportolni: futni és sétálni. Többet megyünk moziba, színházba, és persze amikor csak lehet, együtt vagyunk a gyerekekkel.”
Új helyzet = új szabályok
Van, aki nehezebben, mások könnyebben élik meg a változásokat. Azok az édesanyák, akik feladták a munkájukat a gyerekek kedvéért, akik szinte egész nap a család rendelkezésére álltak, azoknak gondot jelenthet az elválás és a hirtelen felszabaduló idő. Ez persze nem jelenti azt, hogy a dolgozó édesanyákat nem viseli meg, ha a gyerekek elköltöznek, nekik is fel kell dolgozniuk a hiányt, a veszteséget, a változást, de talán a felszabaduló idő beosztásával nem lesz gondjuk. Náluk ugyanakkor gyakoribb, hogy az elvesztegetett időt siratják: vagyis azt, amit nem a gyerekekkel töltöttek, amikor még kicsik voltak, otthon laktak.
„Nem könnyű ez senkinek, és bár sokszor lazábbnak tűnnek, bizony a férfiakat, édesapákat is megviseli ez a helyzet” – mondja Kolos Krisztina párkapcsolati tanácsadó, tréner, akit arról kérdeztünk, hogyan hidalhatók át a nehézségek.
Milyen volt a viszonyunk?
Az első és legfontosabb kérdés minden esetben, hogy az együtt töltött évek alatt milyen volt a viszonyunk a párunkkal.
„Először is azt kell megvizsgálni, eddig volt-e kapcsolódásunk a férjünkkel. Sajnos gyakori hiba, ha egy családban minden a gyerekek körül forog, és a párkapcsolat a második, harmadik, sokadik helyre szorul. Persze vannak olyan időszakok, amikor a gyerek több figyelmet, törődést igényel, és a munka, gyerek, család összehangolásában, a hétköznapi taposómalomban örülünk, ha egy-egy napot túlélünk. Ám nagyon fontos, hogy a gyerekek kirepülése előtt és után is jól elkülönüljenek a szerepek. Ne csak mint apa és anya működjünk, hanem ugyanúgy férjként, feleségként, sőt barátként, szeretőként is tudjunk viselkedni – mondja a szakértő. – Nem tartom például jó ötletnek, ha a gyerek születése után a párunkat apának, anyának szólítjuk. Ez apróságnak tűnik, de az ilyen csekélységek is sokat árthatnak, illetve, ha ezeket igyekszünk elkerülni, akkor sokat tehetünk a kapcsolatunkért” – javasolja Krisztina.
Újra felfedezni a másikat
Gyakori hiba, ha mondjuk, gond van a házassággal, de ahelyett, hogy megbeszélnénk, megoldanánk a problémát, a szőnyeg alá söpörjük, hiszen ott vannak a gyerekek. Ilyenkor fordul elő, hogy valamelyik szülő a gyerek mögé bújik, csak a kicsire figyel, így nem kell szembenéznie a gondokkal. Persze fontos a szülő-gyerek kapcsolódás, de nem mindenekfelett.
„Jó hír ugyanakkor, hogy soha nem késő elkezdeni beszélgetni – mondja a szakértő. – Legyenek közös célkitűzéseink: ezek lehetnek távoli tervek, álmok, de jó, ha 3 hónapos intervallumokban is gondolkodunk. Mondjuk, határozzunk meg előre a következő 12 hétben néhány randevút, beszélgetős estét, amennyiben van rá lehetőségünk, 2-3 napos utazást, amikor csak egymásra figyelünk. És persze nyissunk a másik felé, érdeklődjünk a párunk – munkája, hobbija, érdeklődési köre, gondolatai – iránt, ne zárkózzunk el előle. Foglalkoztatja egy tanfolyam, esetleg szívesen kirándulna? Menjünk el vele, ismerjük meg még jobban. Hiszen az évek során mindannyian változunk, fejlődünk, ezért szükséges, hogy újra felfedezzük egymást.”
Külön-külön is kiteljesedni
Természetesen emellett mindenkinek szüksége van arra, hogy legyenek egyéni céljai, új lehetőségei is. Ez lehet szórakozás, egy színház a barátnőkkel, a férfiaknak focimeccs a barátokkal, vagy új hobbi is. De akár egy új szakma, munka, vállalkozás indítása, és bármi, amiben kiteljesedhetünk.
„Aztán idővel, ha jönnek az unokák, akkor megint kapunk egy új feladatot, de addig is találjuk meg az élet szépségét, közösen – biztat a párkapcsolati tanácsadó. – Ha már több évtizedet együtt töltöttünk, érdemes egy kicsit dolgozni a kapcsolatért. Ehhez mindennap újra igent kell mondani egymásra, mert ez hozza meg igazán az életünkkel kapcsolatos elégedettséget is.”
Szöveg: Kovács Vera
Fotó: ADOBESTOCK
