Legszívesebben átvállalnánk a gyerek gyötrelmét, csak hogy neki könnyebb legyen – persze ez lehetetlen. Ráadásul nem is lenne hasznos, hiszen ha ezt megtehetnénk, nem alakulnának ki benne a fontos, saját megküzdési módszerek a szakítás kínjainak kezelésére. Ehelyett (idővel) hálásabb lesz a következőkért.
Ne menjünk az agyára
A legfontosabb, hogy vegyük észre, a kamasz gyerekünk mennyire igényli, vagy sem ebben a helyzetben a támogatásunkat. „Éreztessük vele, hogy itt vagyunk mellette, számíthat ránk, de ne tukmáljuk rá a jelenlétünket, és ne faggassuk őt a történtekről – javasolja Fischer Gabriella családterapeuta. – Ebben az életszakaszban egyébként is keresi a határait és a mieinket is, tombolnak benne a hormonok, és az első szakítás miatti csalódás óriási érzelemvihart kavarhat. Így tehát egyszerűen csak figyeljük, mire van szüksége, és egy időre vegyünk lejjebb a vele kapcsolatos elvárásainkból. Ne legyen most olyan súlya, ha esetleg becsúszik néhány rosszabb jegy, vagy nagyobb rendetlenség van körülötte, mint máskor.”
Tudassuk, hogy amit érez, normális
Aki élete első szerelmét veszítette el, az nem lehet biztos abban, hogy lesz második. Sőt, abban sem, hogy egyáltalán kiheveri, és képes lesz nyitni más felé. Éppen ezért teljesen normális, ha a kamasz egy időre depressziós lelkiállapotba kerül, sokat sír, bezárkózik a szobájába, elhanyagolja a dolgait, esetleg goromba a környezetével.
„Ebben a traumatizált állapotban semmiképp ne mondjunk neki olyan, felnőttektől sajnos gyakori, érzelembagatellizáló mondatokat, mint: majd elmúlik, majd jön másik, ez nem szerelem, 16 évesen mit tudsz te a szerelemről? A 16 éves a tapasztalatlanság csodája miatt sokszor többet tud a szerelemről, mint mi – ezt ne vonjuk kétségbe! Mondjuk el neki, hogy amit érez, az normális, nagyon is el tudjuk képzelni, mennyire szenved, kínlódik, hiszen ezt mi magunk is átéltük annak idején, de lám, túléltük. Ez pedig számára motivációt adhat” – magyarázza Fischer Gabriella.
Ha beszélgetni akar, legyen ő az első
Ugyan a kamaszok gyakran meglehetősen zárkózottak, és inkább a barátaikkal vitatják meg a magánéleti ügyeiket, így ezt erőltetni nem lehet, de eljöhet a perc, amikor úgy érzik, most mindent elmondanak anyának, apának. „Ha jelzi, hogy jönne beszélgetni a vele történtekről, azonnal dobjunk el kapát-kaszát, és álljunk rendelkezésére. Érezzük magunkat megtisztelve és büszkének, mert kis korában valamit nagyon jól csináltunk, ha úgy érzi, nekünk kiöntheti a szívét. Legyünk figyelmes hallgatóság, hagyjuk beszélni. Soha ne tanácsoljunk, felszólító mondatok helyett osszuk meg vele, mi mit tettünk annak idején, vagy mit tennénk most hasonló helyzetben. Emellett bármennyire mérgesek is vagyunk arra, aki a gyerekünknek fájdalmat okozott, ne szidalmazzuk, ne mondjuk, hogy soha többé ne álljon vele szóba, hiszen ő még szereti, szenved a hiányától” – tanácsolja Gabriella, aki szerint ilyen helyzetben a gyerekünkkel beszélgetni nehéz feladat, igazi „tojáshéjtánc”.
Szóljunk, ha átlép egy határt
Gondoljunk csak bele, szerelmi bánattal milyen nehéz egy napot végigcsinálni egy munkahelyen! Az iskolában ugyanez a helyzet. A gyerek a tágabb környezete előtt erőn felül tartja magát, megpróbál teljesíteni, így teljesen normális, ha otthon kiengedi a fáradt gőzt. Ez a szobájában üvöltő zenétől a falási rohamokon át a bezárkózott sírásig számos „tünet” által megmutatkozhat. Egyet ne hagyjunk, és tegyük szóvá: ha a családtagokon vezeti le a feszültségét. „Szépen, nyugodtan mondjuk el neki, tudjuk, hogy nehéz időszakon megy keresztül, de ezt nem vetítheti ki a szeretteire. Bármi is történt vele, anya, a húga vagy épp a macska nem tehet semmiről. Az ilyen jellegű figyelmeztetés azért át szokott jutni a hormongőzös állapoton” – vélekedik szakértőnk.
Mozdítsuk ki!
A szakítás utáni levertségen nagyon sokat segít a környezetváltozás, az új dolgok megismerése, a figyelem lekötése. A kamasz ezzel még nem feltétlenül van tisztában. Éppen ezért, ha tehetjük, szakítsuk ki a megszokott rutinjából, akár csak egy családi kirándulásra, vigyük el színházba, vagy végezzünk közös sporttevékenységet – egyszóval csökkentsük benne az üzemi stresszt. Ha hajlandó velünk a csalódásáról beszélgetni, segítsünk neki fejben listát készíteni a volt kapcsolat jó és rossz emlékeiről. Ahogy telnek a hetek, egyre inkább letisztul majd benne a kép a valós helyzetről, és rájön majd: az, hogy valaki csak egy ideig utazik velünk az élet vonatán, természetes. Emberek felszállnak, emberek leszállnak – nekünk pedig meg kell tanulnunk együtt élni az állandó változással. Az első szerelem elmúlásának feldolgozása erre remek gyakorlóterep.
Fotó: adobestock
