A mi kultúránkban nem sok útmutatást kapunk arra vonatkozóan, mi a helyes viselkedés egy ilyen élethelyzetben. Pontosabban azzal nem vagyunk tisztában, hogyan támogathatjuk úgy a barátot/barátnőt, hogy annak hasznát is vegye, és mi se érezzük magunkat kényelmetlenül. Sokakat éppen a kínos percektől való félelem tart vissza a segítségnyújtástól, és inkább a háttérbe húzódnak az „őszinte részvétem” mondat után. Az eltűnés azután lelkiismeret-furdalással jár, miközben a másiknak óriási szüksége lenne ránk.
Konkrét segítséget ajánljunk fel
Révész Renáta Liliána pszichológus, gyásztanácsadó azt mondja, első lépésként az a fontos, hogy a részvétnyilvánítás során az együttérzésünket fejezzük ki a másik felé. Arra is figyelmeztessük magunkat, hogy az illető nem tanácstalan, hanem össze van törve, és túl kell élnie a jelen helyzetet – a szó szoros értelmében. Tehát nem arra van szüksége, hogy különböző útmutatásokkal lássuk el, még akkor sem, ha mi úgy gondoljuk, hogy tisztában vagyunk azzal, mivel tudna enyhíteni a fájdalmán. Hogy mégis mit mondjunk neki?
„A gyászolóknak rosszul szokott esni, hogy csak azt az ígéretet kapják: Hívjál fel, ha bármiben segíthetek! Ebben az élethelyzetben a legtöbben nem tudják pontosan, mire is van szükségük, ezért érdemes konkrét segítségeket nyújtanunk nekik. Például főzzünk, süssünk valami finomat, és vigyük át neki. Támogassuk a mindennapi teendőkben, mert ezeket a felajánlásokat nehéz visszautasítani. Ez azért is jobb, mert ha azt ígérjük, hogy bármikor segítünk, és éppen nem tudjuk teljesíteni, az a visszautasítás nagyon fájhat a gyászolónak. Valójában bármilyen túlélést segítő tevékenység hasznos a barátoktól és a környezettől. Ha a gyászoló nem tud egyedül maradni, akkor legyünk mellette. Nem feltétlenül kell beszélgetni ilyenkor, de ha el szeretné mondani a gondolatait, akkor hallgassuk meg, és ne adjunk kéretlen tanácsokat. Fontos, hogy mindig jusson eszünkbe, hogy az ismerősünk élete is megy tovább, csak most másképp, lassabban, más dolgokat csinál a mindennapokban. Az is nagy segítség, ha elkísérjük a kötelező ügyintézésekre, amelyek sokszor megterhelőek és fájdalmasak lehetnek. Az ő élete olyan most, mint egy nagy seb, amit tisztán kell tartani, fertőtleníteni, de kell idő a gyógyulásra, és attól sem feltétlenül javul gyorsabban, ha ötféle kenőccsel kenjük” – magyarázza a gyásztanácsadó.
Ez a válasz a „Miért pont ő?” kérdésre
A szakértő szerint akkor is fontos a barát közelsége, támogatása, ha van mögötte családi támasz, mert mindkét közeg más és más segítséget nyújthat. Nem árt előre felkészülni azokra a kínzó kérdésekre is, hogy: „Miért pont ő halt meg?”, „Miért pont így?”, „Miért hagyott itt?”. Révész Renáta Liliána tanácsa szerint ezekre a kérdésekre nekünk nem kell válaszokat adnunk, mert nincsenek is rájuk megfelelő feleletek. Ezek a kérdések idővel kifulladnak, de ezt meg kell várnunk, akármennyire is megterhelő több százszor is meghallgatni. Azt sem szabad mondanunk, hogy hagyja abba ezeket a kérdéseket a gyászoló, vagy szedje össze magát – ezek a legrosszabbak, amelyek ilyenkor elhangozhatnak, még ha a jóindulat vezérel is minket.
Honnan tudhatjuk, hogy megrekedt?
Sokan azzal próbálják vigasztalni a gyászolót, hogy azt mondják, jobb ez így az elhunytnak, mert úgyis beteg/öreg volt, fájdalmakkal küszködött. A gyásztanácsadó egyértelműen azt mondja, ez a legrosszabb, amit csak tehetünk.
„Lehet, hogy erre az ismerősünk is rá fog jönni, de az neki nem ad vigaszt, ha ezzel próbálunk enyhíteni a fájdalmán, mert csak még rosszabb lesz neki” – teszi hozzá a szakember, aki arra is felhívja a figyelmünket, hogy bizony létezik olyan ember, aki megreked a gyászban.
„A kutatások azt mutatják, hogy az első hat hónap a legnehezebb, és ha utána is ugyanott tart az illető, ahol az első hónapban, akkor megrekedt. Ilyenkor már lényegesen könnyebbnek kellene lennie, de ha még mindig ugyanannyit sír, ugyanazokkal a kérdésekkel gyötri magát, akkor szakember segítségére lehet szüksége. Egy olyan segítőre, aki tudja, miről kell vele beszélni, mihez kell nyúlni ahhoz, hogy hamarabb le tudja zárni a gyászfolyamatot. Lehet, hogy ez aztán rövid időn belül be is következik, hiszen megkapja a kellő szakmai segítséget a feldolgozáshoz. A lezárt gyász azt jelenti, hogy túljut a fájdalmakon és a nehézségeken, és továbbviszi a szeretett ember emlékét, de már pozitívan.”
3 gyógyító módszer a gyászban
Naplóírás: A gondolatok lejegyzése sokat segíthet a feldolgozásban, és arra készteti az embert, hogy felkeljen az ágyból, és leüljön írni. Ehhez elég egy jegyzetfüzet és egy toll. Bármiről lehet írni, ami a szeretett emberrel kapcsolatos. Nem kell közben korrigálni, szerkeszteni, és a helyesírás miatt sem szabad aggódni, ugyanis ez csak az íróra tartozik, nem közönségnek szól.
Séta: A test mozgatása segíthet az elmének a feldolgozásban. Már egy rövid séta is felpezsdíti a véráramlást, és egy bizonyos rutint ad a napoknak.
Egy új projekt: Bármilyen feladat segíthet átvészelni a nehéz időszakokat, különösen, ha nem túl megterhelő. Egy barkácsolt madáretető vagy madárház is jó ötlet, ami ráadásul egy élőlény életét is megkönnyíti, aki onnantól kezdve hozzánk jár, és gyönyörködhetünk benne. Akár kész madáretetőt is lehet vásárolni, és azt feldíszíteni.
Szöveg: Sinkó Edit
Fotó: Gettyimages
