Akár évek óta nem működnek köztünk a dolgok, akár csak pár hónapja vágyunk új életre, egy párkapcsolat elengedése és befejezése borzasztóan nehéz feladat, bármennyire elhidegült vagy mérgezővé vált. Ennek részben biológiai okai vannak: egy kutatás szerint a szerelem ugyanazokat az agyterületeket aktiválja, mint a kokainfogyasztás. A szerelmesek és a kokainfüggőségben szenvedők agyának örömközpontja ugyanolyan fokozott aktivitást mutatott a vizsgálatok során. Ez azt jelenti, hogy bár a szerelem jó érzéssel tölt el bennünket, de mélyen befolyásolhatja az ítélőképességünket. Ezért a túlfűtött érzelmek a függőséghez is hasonlíthatók, és pont emiatt engedjük el nehezen azt, ami régen jó volt.
Andrea M. Darcy brit mentális egészség- és jólét szakértő, író számos értekezést tett már közzé abban a témában, hogyan léphetünk ki egy megromlott helyzetből, de minden esetben azt mondja: legelőször határozottan meg kell hoznunk magunkban a döntést, még ha többször „vissza is esünk”.
Igen vagy nem?
Annak, hogy rossz a viszonyunk a párunkkal, számos jele lehet. Tegyük fel magunknak a következő kérdéseket, és abszolút őszintén válaszoljunk rájuk.
❥ Sokszor érzem azt, hogy magányos vagyok ebben a viszonyban?
❥ Negatív hatással van az életem más területeire is?
❥ Árt az önbecsülésemnek?
Ha a fenti kérdések bármelyikére igennel válaszoltunk, fontoljuk meg a kapcsolat befejezését, aminek gondolatával valószínűleg titkon már jó ideje játszunk, csak valamiért eddig nem léptük meg. Elképzelhető, hogy a régi érzelmekhez ragaszkodunk, vagy félünk a ránk váró anyagi terhektől, de leginkább a gyerekeknek van nagy visszatartó ereje. Viszont, ha már számtalanszor próbáltuk helyrehozni a kapcsolatot, és egyre csak rosszabbodik a helyzet, netalán folyamatos érzelmi vagy fizikai bántalmazásnak vagyunk kitéve, mielőbb lépnünk kell a saját magunk (és gyermekeink) érdekében. A népszerű szakember a következő lépéseket javasolja hozzá.
Mit tanított a párunk?
Sokan, akik továbbállnak egy megromlott kapcsolatból, bűntudatot vagy szégyent éreznek, és a házasságban töltött időt elpazarolt éveknek érzik. Fontos tudni azonban, hogy minden ember, aki valamilyen módon az életünk részévé válik, valamit tanít nekünk. Ahelyett, hogy elvesztegetett időként tekintenénk rá, próbáljuk megtalálni benne a leckét. Mit tanított ő nekünk? Miben változtatott rajtunk, és hogyan tudnánk legközelebb másképp, jobban csinálni? Ezek mind nagyon fontos kérdések, hiszen előrébb visznek.
Ne feledjük, hogy az életben addig ismétlődnek a leckék, amíg le nem vonjuk a tanulságot. Tehát itt az idő, hogy ebből a kapcsolatból is leszűrjük a hibáinkat, hogy azokat már ne vigyük tovább egy újba.
Mérlegeljünk!
Valóban rettentő nehéz elszakadni egy olyan embertől, akit valaha szerettünk, sok időt töltöttünk együtt, de ha új életre vágyunk, kénytelenek leszünk tárgyilagosan nézni rá. Érdemes beszélnünk egy közeli családtaggal, baráttal, aki segít pártatlanul tekinteni a viszonyunkra. Nem visz előre a döntésben, ha csak az illetőhöz kapcsolható jó emlékeinkhez ragaszkodunk, a rosszakat kizárjuk. Egy harmadik személy abban segíthet, hogy felelevenítsük mindkét oldalt, és mérlegre tegyük azokat – bizonyára a kellemetlenből lesz több, ha már torkig vagyunk a másikkal. Amennyiben azt mondogatjuk magunknak, hogy elveszítjük a társunkat, akkor még nehezebb lesz a jövőben. Miután elsirattuk, meggyászoltuk a házasságunkat – ez is fontos része a lezárásnak –, mondjuk azt magunknak, hogy lehetünk még boldogok.
Levélben megfogalmazva
Az is támogathat a továbblépésben, ha minden érzésünket leírjuk egy levélben, még akkor is, ha végül nem küldjük el másik félnek. Ebben az esetben az írás lényege nem az, hogy az illető tudtára adjuk, mit gondolunk, mit tervezünk, hanem az, hogy kiadjuk magunkból a legtitkosabb érzéseinket, vágyainkat. A levél- vagy naplóírás segíthet átgondolni a kapcsolat egészét, miközben esélyt adunk arra, hogy gyógyuljunk és jobban érezzük magunkat a bőrünkben.
Csináljuk azt, amihez kedvünk van!
Igyekezzünk mindent megtenni annak érdekében, hogy visszataláljunk önmagunkhoz. Próbáljunk ki új sportokat, hobbikat, vagy fordítsunk energiát a barátokra. Lehet, hogy mindezekre nem volt lehetőségünk, amíg egységben éltünk, vagy a partnerünk nem adott rá teret. Itt az idő, hogy azt csináljuk, amihez kedvünk van, még akkor is, ha még nem élünk külön. Koncentráljunk az önszeretetre, és mindig emlékeztessük magunkat arra, hogy igenis megérdemlünk egy egészséges, kiegyensúlyozott életet. Ugyanúgy jár nekünk, mint bárki másnak, és egyedül is meg tudunk küzdeni minden nehézséggel.
Megbocsátás mindenkinek
Fel kell készülni a bűntudatra is, ezért fontos, hogy megbocsássunk magunknak a döntésünkért, és mindenért, ami a múltban történt, hiszen azon már nem tudunk változtatni. Tanuljunk belőle, lépjünk tovább, és semmiképp ne cipeljük magunkkal a lelki terheket. Legyünk hajlandók megbocsátani a partnernek is, és engedjünk el minden haragot és dühöt a szívünkből. Nézzünk együttérzéssel az egykori szerelmünkre, és fogadjuk el a hibáit úgy, hogy azokkal nekünk már nincs dolgunk, „kiengedjük őket az ajtón”. Az élet a jelen pillanatban létezik, ezért abban éljünk, és ne a nosztalgikus emlékeinkben.
Kérhetünk segítséget
A szakítást követő első napok vagy hetek kimerítőek lesznek – erre jobb előre felkészülni. Egyesek számára a kapcsolat befejezése az identitás, a normalitás elvesztését is jelentheti. A lezárás nagy kihívást jelenthet, de nem feltétlenül kell egyedül megbirkózni vele. Bármikor kérhetünk segítséget, ha úgy érezzük, képtelenek vagyunk egyedül megküzdeni az elengedéssel. Ha a bánat, a szégyen, a bűntudat vagy más negatív érzelmek a kapcsolat megszűnése után is befolyásolják az életünket, keressünk fel egy terapeutát, aki segíthet az érzéseink egészséges feldolgozásában és elfogadásában. Támogathat abban, hogy ítéletektől mentesen megvizsgáljuk a múltbeli kapcsolatot, miközben az önérzetünk visszanyerésén is dolgozunk. Még akkor is, ha kezdetben úgy érezzük, nincs remény számunkra, ne feledjük, hogy nekünk is jár egy olyan partner, aki megfelel az igényeinknek, kiegészít minket, és akivel boldogok lehetünk.
Szöveg: Sinkó Edit
Fotó: Adobestock
