Lélek

Válás 60 év felett: igen, időskorban is lehet új életet kezdeni!

Tőlünk nyugatra már évek óta egyre több házaspár hozza meg ezt a döntést, de itthon is gyakoribb lett, hogy nyugdíjasként engedik el egymás kezét, és építik újra az életüket. Mi az új tendencia oka? És mit szól ehhez a környezetük?

Szürke vagy ezüstválás – a résztvevők őszülő hajára utalva így nevezik, ha egy idősebb házaspár több évtizednyi együttélés után búcsút mond egymásnak. A környezet és a tágabb család a legtöbbször még most is csodálkozik azon, ha egy hatvanas pár áll elő a válás ötletével, pedig számos oka lehet annak, ha ebben az életkorban engedik el egymás kezét a házasfelek.

Különleges generáció

„Kétségtelen, hogy korábban ebben az életkorban már nem volt szokás elválni, ma azonban egyre több pár választja ezt az utat” – mondja Ajibola Rita Wanda pszichológus, pár- és családterapeuta. Egyre többen vannak azok, akik számára fontosabb az egyéni boldogságuk, mint a tradíció, a párkapcsolattal összefüggő, otthonról hozott hiedelmek vagy akár a gazdasági közösség, a közös teherviselés. A mostani ötvenes-hatvanas generáció egyébként is különleges életkori csoport, hiszen ők azok, akiknek fiatal, majd kicsit kevésbé fiatal felnőttként kellett megbirkózniuk a világ elképesztő változásaival. Még a vállukon viszik a hagyományos hiedelmeket (például: a „mindenki olyan virágot szagol, amilyet szakított” terhét), de már látják, hogy nem feltétlenül erény a rosszba való beletörődés, és 60 év felett is jár nekik pár boldog évtized – ha addig nem volt az.

Amikor kicsordul a pohár

A nyugdíjba vonulás körüli időszak minden téren a nagy változások kora. Sokan krízisként élik meg, hogy véget ért az aktív munka időszaka. A gyerekek elköltözése is megviselheti a szülőket. „Akik az utóbbi évtizedekben leginkább csak anyaként és apaként funkcionáltak, nem fordítottak elég időt a párkapcsolatuk karbantartására, a gyerekek kirepülése után úgy érezhetik, hogy egy idegennel élnek egy fedél alatt” – mondja a pszichológus.

Az életnek ebben az átalakuló időszakában szinte mindent a nulláról építünk újjá. Ilyenkor pedig sokan felismerik, hogy van még néhány jó évtizedük, amelyből joguk van kihozni a legtöbbet, akár egy új párkapcsolatban, akár egyedül. Előfordul az is, hogy ebben a váltásokkal terhelt időszakban csordul ki az a bizonyos pohár, amelybe évtizedeken keresztül gyűltek az apróbb-nagyobb sérelmek, problémák. Ezek az érvek pedig adott esetben többet nyomnak a latban, mint a megszokás, az anyagi biztonság (két nyugdíjból könnyebb kijönni) vagy a szomszédok véleménye.

Van még esélyem?

A késői válás persze szintén ezer kérdést és bizonytalanságot vet fel. Ajibola Rita Wanda szerint gyakori, hogy csak az egyik fél akar válni, a másiknak megfelelne az eddigi kapcsolati dinamika, a párterapeuta segítségét is legfeljebb azért veszi igénybe, hogy időt nyerjen. Pedig a terápia akkor segíthet – és még akkor sem garantált, hogy a házasság egyben marad –, ha mindkét fél hajlandó alaposan átgondolni a viselkedését, és tenni a dolgok jobbra fordulásáért. Ha viszont kiderül, hogy a párt már valóban csak az együtt töltött évek száma, a gazdasági közösség vagy a gyerekek tartották össze, talán még jobb is, ha ezt felismerve mindketten képesek valami újba kezdeni.

A szakértő sok olyan esettel is találkozik, amikor a frissen elvált emberek megkérdőjelezik saját értéküket a párkeresés „piacán”. Ilyenkor azért kell dolgozni, akár pszichológus segítségével is, hogy elhiggyük: a boldogság nekünk is jár, és akármennyire is nehéznek tűnik a helyzet, meg tudjuk találni azt a partnert, akivel működni fog a kapcsolatunk.

Milyen mintát adunk a gyerekeinknek?

Sok házaspár azért nem válik el, amíg kicsik a gyerekek, mert nem szeretnének lelki sérülést okozni nekik. Arra azonban kevesebben gondolnak, hogy a felnőtt gyerekek biztonságérzetét is megingatja, ha az a kapcsolat, amit annyi évig harmonikusnak és stabilnak hittek, egyszer csak szétesik. Ez különösen akkor van így, ha esetleg ők maguk is épp párkapcsolati problémákkal küzdenek. „Azt azonban mindenképp le kell szögezni, hogy bár a felnőtt gyerekek véleménye értékes, végső soron nem szabhatják meg, hogyan éljenek a szüleik – fordított helyzetben a gyerekek sem fogadnák ezt el a szüleiktől” – figyelmeztet a családterapeuta.

A szakértő a helyzet egy másik aspektusára is felhívja a figyelmet: érdemes megfontolni, milyen mintát adunk át a gyerekeinknek, ha csak a megszokás és a hagyomány miatt maradunk benne egy boldogtalan, unalmas vagy egyenesen bántalmazó kapcsolatban. Vajon ők hogyan fognak viselkedni, ha a saját párkapcsolatuk nem működik? Visszanyúlnak majd a mi mintáinkhoz, vagy képesek lesznek a saját boldogságukat keresni? Még felnőtt korukban is megmutathatjuk nekik, hogy lehet kulturáltan búcsút mondani egymásnak, és akár a válás után is jó viszonyban maradni, ha a házasság már nem tölti be a funkcióját.

Természetesen ahány család, annyiféle reakció érkezhet a 60 feletti szülők válására. Van, aki attól tart, hogy a szülője egy új szerelem mellett kevésbé lesz hajlandó megélni a nagyszülői szerepet. Az is előfordul, hogy a rendezett körülmények között élő nyugdíjast egy „hozományvadász” felbukkanásától féltik a gyerekei. Ezek mind valós problémák és veszélyek, amelyeket az egyik oldalról a kellő elővigyázatossággal, a másik oldalról pedig őszinte beszélgetésekkel lehet kezelni.

Fotó: Adobestock