A probléma mindig utolér
A mindennapokban számos feladatot kell megoldanunk, lépten-nyomon gondokba ütközünk, amiken úrrá kell lenni, és a stressz szinte megszokottá válik az életünkben. Nem csoda, hogy ez a rengeteg feszültség nem múlik el nyomtalanul, hanem előbb-utóbb megbosszulja magát. A kérdés már csak az, hogy miért utólag talál ránk, amikor azt hisszük, hogy minden felhőtlen?
Hajtás végkimerülésig
Ki ne ismerné azt a bosszantó helyzetet, amikor a munkahelyi nagy hajtás végre eljutunk szabadságra, egy betegség ledönt minket a lábunkról. Nem hiába mondják, hogy a betegségek lelki eredetűek. „Amikor megfeszített tempóban dolgozunk, küzdünk a határidőkkel, felmerül valamilyen probléma, akkor a testünkben is lezajlik néhány jól ismert folyamat. Például megemelkedik az adrenalin szint, a pulzus, vagy magasabb lesz a vérnyomás. Ez egy idő után megterhelő a szervezetnek, előbb-utóbb elfárad, az a nagyfokú energia, amit befektetünk, egyszer csak lecsökken, eltűnik. Emellett a lelkünk is kezd kimerülni. Éppen ezért fordul elő, hogy legyengülve sokkal fogékonyabbak vagyunk a különböző betegségekre. Addig tartjuk magunkat, amíg helyt kell állnunk, és általában akkor mutatkoznak meg a tünetek, amikor végre elengedhetjük magunkat.” – kezdi a pszichiáter. Ez ellen csak úgy védekezhetünk, ha a nagy megterhelés közben lelkileg is kiegyensúlyozottak maradunk, szánunk rá időt, hogy pozitív élményekkel is töltekezzünk. Esetleg elmegyünk kirándulni, otthon kényeztetjük magunkat egy jó filmmel vagy egy forró fürdővel. Ha pedig vége a rohanásnak, akkor fokozatosan adjuk át magunkat a pihenésnek.
Valami végleg eltört
Sokszor találkozunk azzal a helyzettel, hogy egy házaspár közösen átvészeli például azt, hogy az egyikük elveszti a munkahelyét, egy családtagjuk súlyos betegséggel küzd, esetleg pénzügyi nehézségeik támadnak. Ám hiába oldják meg a gondokat kart-karba öltve, utána mégis különválnak az útjaik. „Amikor egy adott súlyos problémát kell elhárítani, akkor mindkét fél a megoldásra összpontosít. Azonban hiába igyekszik egy pár ugyanazon cél felé ilyen esetben, ha közben nem figyelnek oda a hétköznapi kommunikációra, egymásra. Ugyanis így nem haladnak párhuzamosan az útjaik. Ugyanis amikor az a bizonyos probléma elhárul, akkor újra előjönnek a gondok a párkapcsolatban. Hiszen hiába értek el valamit közösen, ha utána felteszik a kérdést: „Igen, elmúlt a baj, de mi változott?”. Ha a közelség, az intimitás és a különböző szeretet megnyilvánulások hiányoznak, akkor hiányérzet alakulhat ki. Az jelenthet megoldást, ha a mindennapi kommunikációra ugyanúgy figyelnek, és semmit nem söpörnek a szőnyeg alá. A folyamatos kommunikáció, az elfogadás és a megértés ilyen helyzetben kulcsfontosságú.”
A stressz visszaüt
Előfordul, hogy amikor valaki nagyon súlyos stresszhatáson, megrázkódtatáson esik át, annak komolyabb következményei is lehetnek. „A poszttraumás stressz egy olyan pszichiátriai betegség, amelynek különböző jelei is lehetnek. Ilyen például az alvászavar, szorongás, csapongó gondolkodás, depresszió. De testi tünetei is lehetnek, mint a remegés vagy a pulzus megemelkedése. Ez egyfajta védekezési mechanizmus. – avat be a pszichiáter – Ha valakit nagyon súlyos trauma ér, akkor nem biztos, hogy egyedül is meg tud birkózni vele. Ha hónapokon át nem javul a helyzet, akkor érdemes szakember segítségét kérni.”
Belénk hasít a fájdalom
„Maga a gyász és az elengedés is egyfajta poszttraumás lelki probléma. – mondja a szakértő. – Az, hogy hogyan gyászolunk, amikor egy kapcsolat megszűnik, szakítunk, vagy éppen örökre elveszítünk valakit, több összetevős folyamat. Az első fázisa a tagadás, amikor olyan, mintha nem is éltük volna át a történteket. Ilyenkor egy picit eltoljuk magunktól a saját érzéseinket is, hogy ne kelljen velük szembenézni. Vagyis sokszor csak később tör ránk az igazi fájdalom a veszteség miatt.”
Fotó: Unsplash.com
