Fogadjuk el a tényeket!
Ahhoz, hogy őszintén tudjunk örülni mások sikerének, a legfontosabb lépés az, hogy saját magunknak örüljünk. Ez egyszerűnek hangzik, de nem is olyan könnyű! Az első, amit tehetünk, hogy fogadjuk el a tényt, mindig lesz valaki, aki szebb, okosabb, gazdagabb, vagy tehetségesebb nálunk. Ne pocsékoljuk az energiánkat arra, hogy ezen kesergünk, inkább koncentráljunk arra, hogy mi miben vagyunk jobbak. Ha ezt megtaláltuk, akkor máris optimistábban szemlélhetjük az életet. Ha pedig nem morcosak, hanem vidámak vagyunk, akkor nem esik majd nehezünkre gratulálni, ha valaki bejelent egy örömhírt
Tanuljunk játékosan!
Akár idegenek is segíthetnek abban, hogy tudjunk örülni másoknak? Lehetséges! Amikor a tömegközlekedéssel utazunk, várakozunk a postán, a rendelőben vagy bárhol, nézzük meg alaposan a hozzánk legközelebb álló öt embert. Képzeljük el, hogy melyikük helyében szeretnénk lenni a legszívesebben. Talán annak az elegáns üzletasszonynak az életébe csöppennénk vagy a fiatal lányénak? Egy ideig biztosan izgalmas lesz a fantáziálás, de aztán rögtön eszünkbe jut, hogy milyen hátrányokkal járhat az ő cipőjükben járni. Ugye, hogy mégis a saját életünk a legjobb? Gondoljunk erre, amikor legközelebb a szomszédunk elbüszkélkedik a vadonatúj autójával!
Nézzünk a felszín alá!
Tegyük fel magunknak a kérdést: hány olyan embert ismerünk, akinek az élete látszólag tökéletes, aztán kiderül, hogy ez csak a felszín, és hatalmas problémák húzódnak a háttérben? Ugye, hogy sokat? Szóval, ha legközelebb az a kolleganőnk, akit mindig irigykedve nézünk a tökéletes megjelenése miatt, most az előléptetését is bejelenti, gondoljunk arra, hogy biztosan neki is vannak gondjai. Például lehet, hogy otthon nem várja senki, a szülei betegek vagy hasonlók. Hiszen a tökéletesség mindig csak a látszat!
Gondoljunk egy mosolyra!
Vessük be az Alexander-technikát! Hogy mégis mi ez? Egy olyan módszer, ami azt tanítja, ha tudatosítunk magunkban egy mozgásmintát vagy mozdulatot, azzal csökkenthetjük a fizikai és lelki feszültségeket is. Vagyis képzeljünk el egy mosolyt, például ahogy mi magunk vigyorogtunk aznap, amikor valami csodás dolog történt velünk. Ha egy kolléganőnk bejelenti, hogy vett egy medencés házat, miközben mi egy apró lakásban élünk, gondoljunk erre a mosolyra. Ettől eszünkbe juthat, hogy nekünk is van esélyünk arra, hogy még szebb otthonunk legyen, és máris őszintén tudunk örülni az ismerősünknek is!
Nézzük másként!
Mindennek megvan a jó oldala! – elcsépeltnek hangzik, pedig érdemes tudatosítani magunkban, különösen akkor, ha kezd eluralkodni rajtunk a féltékenység. Például amikor egy barátnőnk a gyönyörű eljegyzési gyűrűjét villantja meg nekünk, miközben mi évek óta nem találjuk a párunkat. Ahelyett, hogy elmerülnénk az önsajnálatban, gondoljunk a saját helyzetünk előnyeire. Vegyük végig, hogy miért jó egyedül lenni: több időnk van a barátokra, családtagokra, a karrierünkre. Lehet, hogy az ismerősünkre felhőtlen időszak vár, de mi is jól érezzük magunkat, így máris szívből örülhetünk neki!
Ne mutassuk ki!
Tényleg nem könnyű örülni, ha egy kollégánk érdemtelenül kapott jutalmat, vagy egy ismerősünk nyert egy utazást, aki egyébként is megteheti. Magunknak nyugodtan valljuk be, hogy miért érintett rosszul minket az eset, de tegyünk meg mindent azért, hogy ne látszódjon rajtunk a csalódottság. A cél az őszinte örök és nem az, hogy mások azt gondolják rólunk „Csakis saját magának tud örülni!”, vagy „Mindig féltékeny!”. Az erőltetett mosolyt gyorsan fel lehet ismerni, ezért hessegessük el a negatív érzéseinket!
Kép: Unsplash.com
