Lélek

Nagy korkülönbség a szerelemben: csak így fog jól működni a párkapcsolat

Miért gyakoribb, hogy válás után olyan társat választunk, aki akár tíz-húsz évvel idősebb vagy fiatalabb nálunk? És vajon miben tartogat más kihívásokat egy ilyen kapcsolat, mint amikkel eddig szembesültünk? Párkapcsolati coach segítségével kerestük a válaszokat.

Mások a szempontjaink, amikor fiatalon választunk partnert, mint amikor már később, egy különválás után keressük az új szerelmet. Megnéztük, mire érdemes figyelni, hogy másodszorra nagyobb eséllyel maradjunk a közös utunkon. „Egy válás után mindenkinek nagy szüksége lehet arra, hogy elismerést, csodálatot, rajongást kapjon a partnerétől, amit egy fiatalabb partner könnyebben megadhat az idősebb számára – magyarázza dr. Simon Katalin kineziológus, párkapcsolati coach. – Ahogy az is igaz, hogy a fiatalabb fél egy válás okozta komoly törés után sokszor biztonságra, stabilitásra vágyik, ezt pedig nagyobb eséllyel kapja meg egy olyan társtól, aki tapasztaltabb, többet látott a világból, több lehetősége volt megteremteni egy megbízható egzisztenciát, vagyis jó eséllyel idősebb nála. Amíg az első, fiatalkori kapcsolatok esetén a párok általában együtt fejlődnek, együtt alakulnak, egyenrangúak mind a kezdeteknél, mind a változásban, a helyzet kicsit más akkor, ha valamelyik fél javára jelentősebb – tíz vagy annál több év – korkülönbség van. Az ilyen kapcsolat a sok kölcsönös előnyön kívül bizonyos kihívásokat is tartogat (ahogy egyébként minden kapcsolat), amikkel érdemes tisztában lenni. A legfőbb tényező, hogy nem két egyformán rugalmas hitrendszer kerül össze. A fiatalabb, aki még csak most kezdi igazán megismerni önmagát és az életet, legtöbbször alkalmazkodóbb, elfogadóbb, míg az idősebb fél az élettapasztalatának, kialakultabb személyiségének köszönhetően a stabilitást képviseli, és szeretné fenntartani. Ám ez nem marad örökre így. Ami önmagában nem baj, de foglalkozni kell vele.”

Idővel változik a dinamika

Mi a titok? Legfőképp az, hogyan kezeljük azt, hogy mindketten változunk. „Az eleinte nem hogy problémát nem jelentő, hanem épp a kapcsolat különlegességét adó korkülönbség idővel egyre nagyobbnak, akár nehézségnek érződhet – figyelmeztet dr. Simon Katalin. – A változás miatt a két fél közötti alapvető különbségek felerősödhetnek. Ebben a legfontosabb tényező az, hogy míg a pár idősebb, tapasztaltabb tagja ragaszkodik a saját elképzeléseihez, »bemerevedik«, úgy akarja továbbra is működtetni a kapcsolatot, ahogy szerinte, illetve neki jó. Ám ahogy az évek alatt a fiatalabb fél fejlődik, magára talál, egyre inkább szerepet kap a saját élettapasztalata, magabiztossága, igényei és vágyai, és elkezdi felfedezni, neki hogyan lenne jó valójában egy párkapcsolat. Nem azért, mert ezt eddig nem tehette volna meg, hanem mert a koránál fogva ez szinte törvényszerűen ilyenkor következik be. Fontos tudatosítani, hogy ez önmagában nem baj, egyszerűen csak ezzel a helyzettel kell dolgozni, ha azt szeretnék a felek, hogy ne elfejlődjenek egymástól, hanem egy irányba haladjanak.”

Intő jelek, ha baj van

„Ha a pár nyitott, meg tudják beszélni a kapcsolatukat érintő dolgokat, és ismernek kapcsolaterősítő technikákat, ez az eltávolodás kezelhető. De sajnos gyakori, hogy egész sokáig nem ismerik fel, hogy baj van. Ennek legtöbbször az az oka, hogy a fiatalabb elkezdi kényelmetlenül érezni magát, hiszen már nem azt kapja a kapcsolattól, amit szeretne, de nem tudja megfogalmazni, mi is a gond. Az idősebb ilyenkor még gyakran nem is érzékeli, hogy probléma van, míg a fiatalabb egyszer csak a számára már túl erős kötöttséget elnyomottságként megélve szembefordulhat az addigi értékekkel, és mindezt gyakran komoly, indulatos veszekedések, egyfajta »lázadás« formájában teheti. Ilyenkor nem igazán lehet megbeszélni a dolgokat, mert az erős indulatok miatt bekapcsolnak a védekezési mechanizmusok. Gyakran ekkor történik meg a szétválás, és ér véget az olyan jól induló új kapcsolat.”

Közös nevező, egyenrangú kapcsolódás

Nem könnyű helyzet, aminek a megoldásában segíthet egy szakember, például párkapcsolati coach. „Sokat számít, hogy a pár egyáltalán beszélni tudjon a problémáról, és eljussanak addig, hogy ennek a hátterében a korkülönbség miatti más világlátás állhat. És ha ezt felismerték, akkor lehet megoldást keresni.” Szakértőnk az alábbi dolgokat javasolja ehhez:

  • Fontos, hogy meg tudjuk beszélni, kinek mire van szüksége, ki hogyan tudja támogatni a másikat, milyen sérelmei vannak. Ez egy biztonságos teret teremt ahhoz, hogy a fiatalabb fél vágyai is meg tudjanak jelenni a kapcsolatban.
  • Gyakori, hogy a fiatalabbnak egyéni terápiára is szüksége van, hogy meg tudja fogalmazni az igényeit, vágyait, és ne „csak a lázadás beszéljen belőle”.
  • Mindkét félnek jól jöhet a segítség abban, hogy úgy tudják kifejezni az igényeiket, vagy megfogalmazni a sérelmeiket, hogy ne a szakítás, hanem az egyezség irányába haladhasson a kapcsolat, és egy valóban egyenrangú kapcsolódássá alakulhasson.
  • Az idősebbnek törekednie kell arra, hogy ne merevedjen bele abba, ahogy addig élt, legyen kíváncsi, nyitott. És tudatosítsa, hogy teljesen normális és jó dolog, ha fiatalabb párja új, saját dolgokat akar behozni a kapcsolatba. Sőt, időről időre kérdezzen rá, hogy van a másik, mire vágyik, szeretne-e valamit változtatni – adjon neki lehetőséget, hogy kommunikálhassa az igényeit.
  • A fiatalabbnak pedig figyelnie kell arra, hogy tudatosítsa: ez nem egy szülő-gyerek viszony, ebben a kapcsolatban neki ugyanolyan joga van a vágyait, érdekeit kinyilvánítani és képviselni, mint a másik félnek. Ám ehhez fel kell vállalni annak a felelősségét, hogy ennek érdekében dolgozzon saját magán, hogy működhessen a kapcsolat.
  • Amikor ez a konfliktus jelentkezik, dönthetnek úgy a felek, hogy különválnak, annak minden felelősségével és sérülésével. De nézhetik azt is, hogyan tudnak jól együttműködni – és ez nem mindig azt jelenti, hogy a fiatalabbnak engednie kell. Van, hogy az ő részéről épphogy több határozottságra van szükség, hogy ki tudja mondani, mit is szeretne valójában.

3 hiba, amit ne kövessünk el

1. Ne olyankor akarjunk nagy döntéseket hozni, amikor forrnak az indulatok – adjuk meg magunknak és a másiknak is a lehetőséget, hogy dolgozzunk a kapcsolaton.
2. Ne gondoljuk, hogy a dolgok csakis úgy jók, ahogyan nekünk jók. Ez semmilyen kapcsolatban nem automatikus, de ha nagy korkülönbség van a felek között, akkor különösen nem.
3. Ne csak a másiktól várjuk, hogy változtasson azért, hogy működjön a kapcsolat. Nézzük azt is, mi mit tudunk megtenni ennek érdekében.