Jót teszünk?
Végre itt a szünidő, a gyermek felhőtlenül játszhat, kikapcsolódhat, nincs házi feladat és addig lustálkodhat reggelente, ameddig csak akar. Bennünk szülőkben meg óriási a dilemma, hogy vajon hagyjuk szegénykét pihenni, had élvezze az édes semmittevést, amíg megteheti, vagy vonjuk be őt az otthoni teendőkbe. Jó, ha tudjuk, hogy sokkal jobbat teszünk csemeténkkel, ha mielőbb rászoktatjuk őket, hogy vegyék ki a részüket a feladatokból. Ez ugyanis nagymértékben befolyásolja, hogy milyen felnőtt válik belőle.
Mikor kezdjük?
“Minél korábban elkezdjük rászoktatni gyermekünket, hogy csináljon rendet, takarítson ki legalább a saját szobájában, pucoljon krumplit vagy mosogasson el, annál természetesebb lesz ez számára. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ő ehhez még kicsi, vagy hogy ő úgy sem tudja rendesen megcsinálni. Higgyük el, hogy már az egészen pici gyerek is képes elpakolni a játékait – eleinte persze velünk közösen – vagy kidobni a szemetet. Később bonyolultabb feladatokat is rájuk bízhatunk. Ha gyermekünk egészségesen érdeklődő, és szeret velünk tevékenykedni, magától akar majd részt vállalni minden ház körüli tevékenységben, amit mi csinálunk! Ne mondjuk azt ilyenkor, hogy inkább én megcsinálom, mert sokkal egyszerűbb, hanem adjunk neki egyszerű és neki is tetsző részfeladatokat! Kevergetheti a cukros tojássárgáját, és közben megtanulja, hogyan készítünk finom süteményt. Ha szánunk rá időt és energiát, mindent meg fog tanulni, ami szükséges.” – mondta a gyermekpszichológus.
Sikerélmény
Bármennyire kis sete-sután mosogat vagy sepreget össze, fontos, hogy dicsérjük meg, így óriási sikerélménye lesz. Bátran túlozzunk ilyenkor, mondjunk olyanokat, hogy ilyen szépen senki nem tudta volna megcsinálni, vagy hogy nem készült volna el időben az ebéd, ha ő nem segít. Kisgyermekként vagy kisiskolásként az örömmel végzett tevékenység önmagában jutalomértékű, elismerésünkön kívül nem igényelnek más jutalmat. Kamaszoknál már esetleg segíthet az ’adok-kapok’ rendszer tudatosítása. Évről évre több feladata és felelőssége van egy kamasznak, amelyek közé a házi munkák is beletartozhatnak.
Két legyet egy csapásra!
Amíg nekünk segít a gyerek, addig sem a tévé vagy a számítógép előtt tesped, ráadásul a közös munka közben jókat lehet beszélgetni. Ilyenkor egy serdülő is észrevétlenül megnyílhat nekünk, és lehet, hogy olyan dolgokat is elmesél, amikre amúgy talán soha nem került volna sor.
Tudta?
A kiskamasz vágyik arra, hogy önállóan végezzen el bizonyos feladatokat, és felelős legyen érte. Ettől érzi magát ugyanis “nagynak”, ezzel éreztethetjük vele, hogy már nem úgy tekintünk rá, mint kisgyermekre. Ráadásul később már sokkal nehezebben, vagy csak hosszas noszogatások, veszekedések árán fogjuk tudni rávenni a nagyobb kamaszt a házimunkára. Ez pedig már számunkra is egyre megerőltetőbb, ezért általában hagyjuk az egészet, és inkább megcsinálunk mindent egyedül.
Csak fokozatosan
A legjobb módszer, ha a saját szobája, a saját birodalma, amit neki kell rendbe tartani kisiskolás kortól kezdve. A házimunkából pedig eleinte csak egy-két apróságot bízzunk rá, mint például a szemét levivése, a zöldség megmosása, esetleg pucolása, ha van kertünk, nagykamasz fiúkra már a fűnyírás, persze a mi felügyeletünk alatt, vagy a gyümölcs leszedése a fáról, annak kimagozása.
Következetesen
“Ha több gyerekünk van, akkor figyeljünk oda arra, hogy egyforma mennyiségű és nehézségű feladatokat kapjanak. Ha van lányunk is és fiunk is, akkor különösen fontos, hogy a fiú is vegye ki a részét a munkából, ne tanítsuk neki azt már gyerekkorában, hogy a nő dolga, hogy a férfit kiszolgálja, neki meg csak meg kell enni az elkészült vacsorát. Az is lényeges, hogy szülőként is mutassunk példát. Tehát ne azt lássák a csemetéink, hogy apa ledobja ott a zokniját, ahol éppen leesik róla, anya meg szalad, hogy felvegye és bedobja a szennyesbe.” – javasolta a szakértő.
Tipp:
Sokat segíthet, ha a kiskamasz kap egy kis háziállatot, amiről neki kell gondoskodnia. Ebbe beletartozik a ketrec vagy akvárium kitakarítása, etetés, sétáltatás, gondozás is. Egy apró kedvenc könnyedén rendszerességre tanít egy kis serdülőt.
Magyarázzuk el!
“Beszéljünk a gyerekkel! Mondjuk el neki, hogy egy család olyan, mint egy csapat, ahol a feladatokat közösen kell elvégezni, így mindenkire jut teendő, rá is. Érezze, hogy szükségünk van a munkájára. Semmiképpen ne legyen büntetés a feladatok elvégzése, és ne zúdítsunk rá egyszerre túl sok tennivalót, mert akkor biztos, hogy megutáltatjuk vele az egészet.” – tanácsolta a pszichológus.
Készítsünk táblázatot!
Ha már kamaszkorú gyermekünk van, akkor rajzoljunk egy táblázatot, amelybe írjuk bele az összes családtag teendőjét, hogy mit mikor és kinek kell elvégezni. Ezt fel lehet dobni vicces kis rajzokkal, sőt a legjobb, ha már azt is együtt készítjük le. Ebből a táblázatból a gyerek láthatja, hogy mindenkinek akad tennivalója, amit el is végez, természetesen mi is!
Fotó: Pexels
