Egy új ismeretségnél teljesen normális, hogy egyfolytában beszélgetünk, hiszen a lehető legtöbbet szeretnénk megtudni egymásról. Minden apró információt megosztanánk a választottunkkal. A hosszú együttélésekben viszont már jellemzően több a csend. Ez is teljesen természetes, nem kell félni tőle. Sőt, valójában örülnünk kell, ha úgy is képesek vagyunk hallgatni, hogy ezt nem közönyből, haragból, duzzogásból vagy büntetésből tesszük. A szakértők szerint a párok komoly hasznot húzhatnak abból, ha megtanulják, hogyan lehet huzamosabb ideig csendben lenni egymás mellett úgy, hogy közben teljes a béke és az egyetértés.
A bizalmat is építheti
Azok a párok, akik együtt élik meg a néma pillanatokat, könnyebben elmélyíthetik a kapcsolatukat. A Psychology Today szerint ha egy kis ideig nem kommunikálnak egymással, akkor először a saját szükségleteiket érthetik meg, majd a közös csend révén a másikhoz is közelebb kerülhetnek, elősegíthetik egy bizalmon és megértésen alapuló kapcsolat kialakulását. Az az ideális, ha ezek a csendes időszakok jó érzéssel töltenek el minket, bármit is csinálunk közben – az is lehet, hogy csak egymás mellett ücsörgünk egy padon, sétálunk, főzünk vagy kertészkedünk. Tulajdonképpen teljesen mindegy a tevékenység, a lényeg csak annyi, hogy ne érezzünk kényszert arra, hogy mindenáron beszéljünk.
Kevesebb a bántás
Egy konfliktushelyzetben leggyakrabban az az első ösztönös cselekedetünk, hogy mindenáron meg akarjuk győzni a párunkat a saját igazunkról. Ez persze beszéddel, sőt sok esetben kiabálással jár. Bizonyított tény viszont, hogy ha megfékezve az indulatainkat hátralépünk egyet, és kicsit csendben maradunk, sokkal könnyebb lesz megtalálni a megoldást. Azt is megakadályozhatjuk, hogy hirtelen hévtől vezérelve megbántsuk a partnerünket. Ezek a pillanatok mindkét félnek lehetőséget adnak arra, hogy kicsit lehiggadjanak, összeszedjék a gondolataikat, és tisztábban rálássanak a problémára.
Beszéljünk őszintén!
A szakértő szerint jó ötlet megbeszélni azt, hogy kinek mennyi csendre van szüksége. Ha képesek vagyunk megérteni a másikat és kifejezni a saját igényeinket, kevesebb konfliktussal kell majd megküzdenünk. Ezekkel a mondatokkal is megközelíthetjük a dolgokat:
• „Drágám, nekem szükségem van egy kis egyedüllétre, miután hazaértem a munkából. Kell egy kis idő, amíg megnyugszom, és átáll az agyam. Utána szívesen beszélgetek veled.”
• „Nagyon nehéz napom volt, sok váratlan helyzet volt a munkában, amit meg kellett oldanom. Később majd mesélek róla, ha érdekel, de most egy kis csend esne jól. Köszönöm a megértésedet.”
Összeköthet és elválaszthat
Tény, hogy többféle csend létezik, és ezek között már gyermekként is különbséget tudunk tenni. „Van az a csend, amikor vágni lehet a feszültséget a kimondott vagy kimondatlan konfliktushelyzetben. Az is a hallgatás egy típusa, amikor nincs mit mondanunk egymásnak. Csenddel büntetni is lehet. Ezek azok az időszakok, amikor nem szólunk a másikhoz, és szinte levegőnek nézzük. És van az a csend is, ami kellemes, megnyugtat. A beszéd hiánya tehát összekötni és elválasztani is képes” – mondja dr. Darida Ágnes coach, aki úgy véli, hogy hasznos, ha tudjuk, kinek mikor, mennyi csendre van szüksége.
„Erről érdemes beszélgetni is, mert a párunk lehet, hogy egészen másképp működik, mint mi. Előfordulhat, hogy egy adott helyzetben neki teljesen másra van szüksége, mint nekünk. Egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál, egyszerűen arról van szó, hogy ebben eltérünk egymástól – teszi hozzá a coach. – Jó példa erre a munkából való hazatérés, amikor a legtöbb esetben az egyik fél rögtön beszélgetni szeretne, elmesélné a napját, és meg akarja tudni, mi történt a párjával. Könnyen megtörténhet viszont, hogy a másiknak először egy kis ejtőzésre, megérkezésre, nyugalomra lenne szüksége. Hasonló a felállás, ha a házastárs egyik tagja extrovertált, a másik pedig introvertált típus” – teszi hozzá dr. Darida Ágnes.
A befelé forduló, kevésbé nyitott embereknek gyakran fel kell tölteniük társas akkumulátoraikat beszélgetés vagy társaságban töltött órák után. Ha tehát introvertált társunk van, meg kell tanulnunk felismerni és tiszteletben tartani a nyugalom iránti igényét. Az is lehet, hogy olyankor némán ülünk vele: ez számára ugyanolyan minőségi együtt töltött idő, mint a társalgás. A csend nekik alapszükséglet, szavak nélkül, gesztusokkal, érintésekkel is kifejezhetjük az érzelmeinket.
Félreértett jelek
Jó, ha képesek vagyunk meglátni, hogy a párunk csend és egyedüllét iránti igénye nem ellenünk szól. Ha ugyanis magunkra vesszük, téves következtetéseket vonhatunk le:
• „Már nem érdeklem.”
• „Nem vagyok fontos neki.”
• „Csak magával foglalkozik.”
• „Már nincs is közös témánk.”
Az ilyen meglátások könnyen átcsaphatnak abba, hogy nyaggatni kezdjük a férjünket, feleségünket ahelyett, hogy elfogadnánk az igényeit. Dr. Darida Ágnes szerint magunkat is érdemes alaposan megfigyelni: nekünk mely helyzetekben mennyi csendre van szükségünk?
„Nézzük meg, hogy tudunk-e egyáltalán csendben létezni, akár egyedül, akár a családtagjainkkal. Képesek vagyunk-e csakis magunkkal, a gondolatainkkal lenni, vagy mindig kell valami, ami eltereli a figyelmünket? Mi az, amit feltétlenül a párunkkal kell megbeszélnünk, és mikor érdemesebb inkább egy barátnőt felhívni, vagy egy kollégával megvitatni a munkahelyi dolgainkat?” –részletezi a coach, majd hozzáteszi, hogy a csend az idegrendszerünkre is jó hatással van. A mindennapok során ugyanis rengeteg hír, információ, negativitás zúdul ránk, ezért jó, ha megtanulunk ezek nélkül is létezni. Nem kell mindig szólnia a tévének, a rádiónak, és nem szükséges mindig, minden fórumon elérhetőnek lennünk. Teljenek el olyan pillanatok, percek vagy akár órák az életünkben, amikor meghalljuk a belső hangunkat, rendet teszünk az elménkben, akár úgy, hogy közben csak a felhők mozgását vagy a méhek szorgos játékát szemléljük a kertben. Erre a kikapcsolódásra nagy szükségünk van.
Fotó: gettyimages
