Mikor lehet felismerni a tehetséget?
„Nagy eltérés van abban, hogy melyik gyerekben mikortól lehet észrevenni, hogy valamihez van érzéke. Például az oviban gyakran lelkesednek így a szülők: „Ugye, milyen gyönyörűen rajzol?”. Ez egészen biztosan így is van, ám könnyen előfordulhat, hogy a társai iskoláskorukban beérik, és innentől kezdve nem számít különlegesnek. Az az igazán extrém, ha egy gyerekről két-három évesen már kiderül, hogy zseni, mert elkezd nagyszerűen játszani a zongorán. Arra van a legnagyobb esély, hogy amikor már elkezd kialakulni a saját akarata, véleménye, akkor mutatkozik meg, hogy egy bizonyos terület iránt különös vonzalmat érez” – árulja el szakértőnk, Standovár Sára gyermekpszichológus.
Merre terelgessük?
„A gyereket minél többször vigyük olyan közegbe, ahol kiderülhet, mihez van érzéke. Például léteznek olyan gyerekeknek szóló koncertek, ahol előadás után ki lehet próbálni a hangszereket. Menjünk művelődési házba, ahol rajzolhat, énekelhet, szerepelhet” – tanácsolja Standovár Sára. – De léteznek sportágválasztók is, ahol lehetőség van arra, hogy több mozgásformát is kipróbáljon. Ha a lehetőségek minél nagyobb tárházát mutatjuk meg a kicsiknek, minél jobban támogatjuk, annál biztosabb, hogy kiemelkedik valamiben.”
Előny, ha zseni?
„Nem könnyű a helyzet, ha egy gyerekről kiderül, hogy valamiben különleges. Ha korán egyértelművé válik, hogy valamiben kiemelkedő, éppen olyan hamar eltér a kortársaitól. Ez általában kirekesztettséggel jár. Aki nagyon okos, az szakkörökre jár, esetleg hamarabb végzi el az iskolát, emiatt nem abban a közegben mozog, amiben a többi vele egykorú. A szülők azzal tesznek a legjobbat, ha ugyan segítenek kibontakoztatni a zsenialitását, de teret adnak annak is, hogy igazi gyerek lehessen, játsszon, szórakozzon. Léteznek tehetségpontok, melyek programjait úgy tervezik meg, hogy ott ne csak abban tudjon fejlődni a gyerek, amiben tehetséges, hanem valódi közösségbe kerüljön, ahol barátokra is találhat” – mondja a gyermekpszichológus.
A szülői példa
„Ha egy gyerek olyan közegben nő fel, ahol például a család több tagja is tehetséges zenész, akkor nagyobb az esély arra, hogy egész kicsi korában ő is elkezdi próbálgatni a hangszereket, énekelget. Hiszen kézzel fogható számára ez a lehetőség, otthonosan érzi magát egy ilyen közegben, ezért természetes, hogy megszereti a zenélést. Vagyis a szülők példája rengeteget segíthet, ám ez nem garancia arra, hogy a gyerekből is kiváló zenész válik. Az is előfordulhat, hogy a gyerek olyan családban nő fel, ahol nem érik ilyen hatások. Ekkor az a jellemző, hogy idősebb korban derül ki, hogy miben tehetséges. Éppen ezért érdemes megmutatni a kicsiknek, hogy a szülők mivel foglalkoznak a legszívesebben, milyen hobbijaik vannak, mit tanultak korábban, hátha ő is tovább tudja ezt vinni” – javasolja
a szakértő.
Ne erőltessük!
„Természetes, hogy egy szülő szeretné támogatni a gyermekét, amikor észreveszi, hogy benne rejlik a zsenialitás. Ám az az igazán döntő, hogy milyen ez a támogatás. Ha erőlteti azt a tevékenységet, ami szerinte kiválóan megy a gyereknek, azzal pont az ellenkezőjét érheti el. A gyerekben szorongás, teljesítménykényszer alakul ki. Sőt, annyira megutálhatja azt a területet, hogy amint teheti, abbahagyja a gyakorlást, edzést. Inkább pozitív mondatokkal noszogassuk a gyereket, ezzel a magabiztosságát lehet növelni, és így még kitartóbb lesz. Hiszen a tehetségnek csak egy kis része a képesség, a legfontosabb a szorgalom, a kitartás és az elköteleződés” – mondja a szakértő.
Fotó: istock
