Tudatos trükközés
Pszichológiai játszmákban szinte mindannyian részt vettünk már életünkben, ezt nem is érdemes tagadnunk. Vannak, akik az ilyen trükköket egészen tudatosan használják arra, hogy másokat kihasználjanak, és ártsanak nekik. Ilyen lehet például az új kolléganő, aki először a legjobb barátnőnk akar lenni, és mindenben segít, végül az állásunkra pályázik, és hiteltelenné akar minket tenni mindenki előtt.
Vagy az új hódolónk, akit ugyan még alig ismerünk, de állandóan magasztal minket, folyamatosan felhív, és legszívesebben az első randevú után összeköltözne velünk. De vajon ez az igazi szerelem? Lehetséges, de az is előfordulhat, hogy egészen más céljai vannak. Jobban tesszük, ha először nem bízunk meg teljesen senkiben, és inkább figyelünk az árulkodó jelekre, amelyek leleplezik a lélektani játszmákat.
Hízelgés felsőfokon
„Szuper vagy!” – ugye, milyen jólesik, ha állandóan ezt mondják nekünk? És valószínűleg el is hisszük, hogy így van. Természetesen a bókolás jó dolog, de csak akkor, ha őszintén gondolják. Tudnunk kell azonban, hogy a szüntelen hízelgés túlzás és szükségtelen.
Vigyázat, ha valaki a környezetünkben sokszor él ezzel az eszközzel! Jól jegyezzük meg: aki nem szeretne minket manipulálni, annak nincs olyasmire szüksége, amivel könnyedén az ujjai köré tud csavarni minket. Tehát, eszünk ágában se legyen az ilyen csapdába belesétálni!
Ennyire hasonlítunk?
Legyünk résen, ha állandóan azt halljuk valakitől, mennyire egyformák vagyunk. Vajon úgy gondolja, hogy ugyanolyan a múltunk? Hasonlóak az érzéseink? Sőt, talán rokonlelkek vagyunk? Ez bizony hihetetlen és elképzelhetetlen, ha csak rövid ideje ismerjük egymást. Az ilyen kijelentéssel a másik pusztán azt akarja elhitetni velünk, hogy feltétel nélkül megbízhatunk benne. A legjobb, ha először inkább távolságtartóbbak maradunk, míg jobban meg nem ismerjük egymást.
Ne tévesszen meg a stílus!
A másokat jól manipuláló emberek gyakran igazán elbűvölőek. Egy mosoly ide, egy kedves mondat oda, és mindenki a lábaik előtt hever. Előzékenységükkel azt érik el, amit akarnak, vagyis hogy mindenki csodálja őket, és behódoljon nekik. Hajlamosak a túlzásokra – ebben olyan nagy a gyakorlatuk, hogy a környezetük általában csüng a szavaikon, és mindent elhisz nekik. Mindezek miatt úgy érezhetik, hogy a környezetükben lévők alá vannak nekik rendelve. Ez pedig a tökéletes alap ahhoz, hogy jól játszhassák a lelki játszmáikat.
Fontosak a megérzéseink!
Hallgassunk a belső hangunkra, ha úgy érezzük, hogy egy beszélgetés alatt – bár konkrétumot nem tudnánk mondani – valami nem stimmel. Netán kényelmetlennek és kínosnak találjuk a helyzetet, furcsa a beszélgetőpartnerünk? Bízzunk magunkban, fújjunk riadót, és hátráljunk ki a társalgásból. Ha később bebizonyosodna, hogy nem volt igazunk, akkor sincs baj. Sőt, legalább minden fenntartásunktól megszabadulhatunk, és nagyobb bizalommal állhatunk a másik elé.
Gátlástalanul támad és bánt
Ha úgy érezzük, hogy valaki megbánást sem tanúsítva találja el valamely sebezhető pontunkat vagy bánt meg minket, akkor nekünk sem kell hezitálnunk. Legyünk nyíltak és egyenesek: támadjuk meg, és verjük meg a saját fegyverével. Az ilyen emberek ugyanis nem viselik jól az egyértelmű odamondogatásokat. A másik tökéletes eszköz ellenük a humor, amivel nem nagyon tudnak mit kezdeni.
Tökéletes színészi teljesítmény
Az egyik pillanatban még nagyon mérges, és ki akar mindenkit kergetni a világból, a másikban pedig már a legédesebb ember a világon? Furcsa, ha valaki ilyen jól tud színészkedni, nem igaz? Legyünk óvatosak, ha valaki gyakran változtatja a viselkedését és a hangulatát, mert a nagy hűhó és felhajtás előbb-utóbb zavarni fog minket, és a terhünkre lesz! Ráadásul össze fogunk zavarodni, mert fogalmunk sem lesz, melyik az igazi énje.
Szegény áldozat
Biztosan előfordult már a munkahelyünkön, hogy valaki hibát követett el. Ilyenkor az lenne a normális, hogy vállaljuk a felelősséget, igaz? Ha a hibázó fél elmerül az önsajnálatban, és csak azt hajtogatja, milyen rosszul érzi magát, mennyire nehéz az élete, ne dőljünk be neki, és ne higgyük el egy szavát sem!
Az áldozati szerep ugyanis pusztán egy célt szolgál: hogy az illető ne kapjon semmilyen büntetést, és ne legyen a cselekedetének semmilyen következménye. Ezt pedig könnyen eléri azzal, hogy mindenkivel megsajnáltatja magát.
Fotó: profimedia
