Lélek

Hétköznapi grafológia: a tolla is elárulja, milyen ember valójában

A kézírás kulcs a jellemhez. Benne van a múltunk, jelenünk. Jövő meg nincs múlt nélkül! Csak az még titokzatos, az írásból sejthető.

Az íróeszköz színe

Gondolt-e már arra, hogy vajon jelentenek-e valamit a színek, tollak, papírok, mikor íráshoz kezdünk?

  • fekete – puritán, hiú
  • színes – hiú, változatosságot kedvelő
  • kék – nyugodt életet szeretne, kerüli a szenvedést és a kedély-megrázkódtatásokat, szívesen elmélkedik
  • piros – nyugtalan, szenvedélyes, tettre vágyó, tüzes, hiú
  • lila – egyik végletből a másikba esik, változatos és színes életre vágyó, hiú, csapongó
  • zöld – visszahúzódó, pesszimista, különc, miszticizmusra hajló, arisztokratikus vonású embert takar

Az íróeszköz fogása

A vastag, sűrűn fogó íróeszközt azok választják előszeretettel, akik az anyagszerűséget kedvelik, érzékibb típusok.

Akik halvány, vékonyan fogó íróeszközt használnak, érzékenyebbek, spirituális típusok.

A papír

Ha „üres” lapot választanak, elég bátrak. Neki tudnak kezdeni a feladatoknak. Tiszta lelkűek.
Előfordulhat, hogy sorvezetőt tesznek a lap alá, vagy előre vonalazott papírt vesznek – nekik támaszra van szükségük.

Akik négyzethálós vagy franciakockás füzetet keresnek, szeretnek tisztán láthatóan rendszerezni, minden helyet kihasználni, adnak a külalakra.

Az érdes, durva felületű papírokat, kartont kedvelő: szereti a harcot, akadályokat.
Akik a fényes, extra vékony, különleges, aranyozott, vízjeles, illatosított, érdekes színű írófelületeket keresik: nagyon adnak a külsőségekre, el akarnak kápráztatni.

„Hatásvadászok.” Olykor túlzásokba esnek, annyira különcök.

Az írás belülről fakad

Próbálja ki mindenki maga, hogy akárhogy igyekszik elváltoztatni az írását – nem sikerül! Egyszer-kétszer nagy nehezen produkálunk valami újszerűt, de hogy sokszor egymás után, az lehetetlen. Csak „olyat” tudunk írni, ami belülről, bensőnkből fakad. Ami könnyen, gyorsan, spontán jön, az a jó. Ha sokat gondolkodunk, nekikészülünk, saját ritmusunknál lassabban megkomponáljuk az írásunkat, az azt szemlélőben olyan reakciót keltünk, hogy elszörnyed, meglepődik. Egy laikus is megállapítja, hogy: ezzel az emberrel valami nincs rendben. Mitől ír ilyen furcsán?

Felesleges többnek, nagyobbnak mutatni magunkat, a turpisság úgyis kiderül, de akkor már nem lehet köszörülni a hibát. Az aláírás akkor jó, ha teljesen a „miénk”, jól olvasható, ha látszik belőle, hogy vállaljuk, hisszük azt, amihez nevünket adtuk. Inkább tetteinkkel, viselkedésünkkel akarjunk kiemelkedni!

Egyéb titkok, elírások

Az elírás a tudattalan jelentkezése. Nem jelent feltétlenül hazugságot! Elírások születnek akkor is, amikor valaki fél a leleplezéstől, takargatni akar valamit. Ilyenkor elronthatja valaki nevének leírását, vagy egy mondaton belül akár több szót is átjavítgathat.

Tévesztések „véletlenül” sosem születnek, csak néha „jelentéktelen” az okuk, máskor viszont nagyon is jelentős. A titkolózás mindennapi jelenség! Egyszerűen nem tehetjük meg, hogy mindig mindenkihez őszinték legyünk. Szükség van néha kegyes hazugságokra, kis füllentésekre.

Munkakeresés és íráselemzés

Az új dolgozók felvételében döntést hozó és az emberek irányításával foglalkozó vezetők munkájában elengedhetetlen, hogy gyorsan, mégis pontosan felmérhessék a jelöltek jellemét. Ilyenkor előfordul, hogy bevetik a grafológiai elemzést is, ami nagyon sokat elárul valakinek a személyiségéről. Jó lenne, ha egyszer eljutnánk odáig, hogy a személyi anyagunkban benne lenne a grafológiai jellemzésünk is.

Egy tanácsot viszont mindenkinek adhatok: ne dőljön be aláírásterveztetés hirdetéseknek!
Hiszen felnőtt, kiforrott korban hogyan akarunk a személyiségünkön nagyot csiszolni? Ekkorra már sok mindent megél egy ember, nem lehet nyomtalanul kitörölni a lerakódott dolgokat. Azok valahogy mindig utat törnek és a felszínre jutnak. Az írásunkon át is. Nem tudjuk a múltat letagadni, hiába akarunk egy idő után csak a jelennel és a jövővel foglalkozni, nem lehet vadonatúj személyiséget és új írást felvenni!

Fotó: profimedia