“Az egyik barátnőm teljesen közösségi háló függő lett. Minden új ruhájáról, minden új frizurájáról, minden főztjéről tesz ki képeket. És aztán számolgatja a lájkokat, és nincs más gondja, mint hogy több lett-e, mint a kolléganőjének, aki szintén így él. Attól félek, a személyes kapcsolatok már nem is érdeklik annyira, mint a számítógépesek. Kezd mindent a lájkok számával mérni. Meg szinte már nem is tekinti az élete részének azt, amit nem osztott meg. Ön szerint ilyen lesz az új világ?” – kérdezte olvasónk.
Pszichológus szakértőnk válasza
Ami a barátnőjével történik, valóban egyre általánosabb jelenség. Rengeteg fiatal kezd el az ön által megfogalmazott „mai virtuális világban” gyökeret ereszteni. Azt gondolom, ez megállíthatatlan folyamat, egyre inkább részévé, és egyre természetesebb részévé válik az életünknek. Főleg a fiatalabb korosztálynak. Sok szempontból számtalan előnnyel is jár, saját gyerekemen tapasztalom, hogy például pillanatok alatt, 8 évesen megtanult gépelni, egyre inkább helyesen ír, szótárt használ és magabiztosabban mozog egy olyanfajta képi világban és rendszerben, ami számomra elérhetetlen.
Ugyanakkor ez abban az esetben jelent problémát, mint amit ön is ír, amikor a természetes életvitel, az intim kapcsolatok és a közvetlen személyes találkozások rovására megy. Akkor van baj, ha az arányok felborulnak és valaki lényegesen több időt tölt a képernyő előtt, mint a körülötte fizikailag is jelen levő emberekkel. A közvetlen szeretet kapcsolatait háttérbe helyezi. Ha ez az arány felborul és hosszabb időn át tart, akkor azt már valóban tekinthetjük függőségnek.
Nézzük meg, mit is jelenthet ez a barátnője esetében, aki az életének minden eseményét megosztja a neten keresztül másokkal, és folyton a like-okat számolja. Ugyanis van másfajta függőség is, vannak, akik inkább a játékok virtuális világában merülnek el. Az az érzésem, mintha a barátnője a neten keresztül próbálná felépíteni a saját identitását és önbecsülését. „Minél többen néznek meg, minél többen like-olnak, annál értékesebb, annál menőbb vagyok, és szerethetőbb”.
Megkérdőjelezhető önbecsülés
Teljesen egyetértek azzal, hogy az így felépített identitásnak, önbecsülésnek igencsak megkérdőjelezhető a valódi értéke és tartóssága. Valószínűleg a barátnője és akik hasonló módon működnek, szívesen szerepelnének több ember előtt, nagyon vágynak sok ember visszajelzésére, szeretetére, de valamiért ezt az igényüket olyan lehetőségeknél, ahol ez konkrét fizikai jelenlétet igényel (például színház, oktatás), nem merik, nem tudják kiélni. A valódi szeretet, ami után ilyen fura módon ácsingóznak, természetesen így soha nem lesz valóban elérhető.
A kérdésére válaszolva, hogy vajon szerintem ilyen lesz-e az új világ, én személy szerint azt gondolom, hogy ha egyre nagyobb teret is nyer a pillanatnyi állapotok szerint, mégsem fogja soha pótolni és felváltani azt a fajta jelenlétet, mint amikor a másik emberrel testközelben vagyunk, szemébe nézünk, megérintjük, vagy ha kicsit spirituálisabban szeretném megfogalmazni, akkor energetikailag „összeolvadunk”.
Fotó: pexels
