Kihez menjünk először? A te szüleidhez vagy az enyémekhez? Hogy legyünk két napot velük? De én egy órát is nehezen viselek el anyáddal! Két perc alatt összeveszünk, és különben is, az én szüleim többet segítenek nekünk, ők igazán megérdemelnék, hogy velük töltsük a karácsonyt – ehhez hasonló, sokszor veszekedésig fajuló viták gyakorta megmérgezik a párok adventi időszakát. Pedig ilyenkor kell nagyvonalúan átlépni a konfliktusok fölött, és inkább a családi összetartást erősíteni! Hiszen a karácsony a szeretet és a megbocsátás ünnepe…
Szenteste csak a szűk család!
A szenteste a szűk családé, így a legjobb, ha azt csak egymással és a közös gyermekeinkkel osztjuk meg, míg karácsony első és második napját érdemes igazságosan porciózni az örömszülők és egyéb rokonok között. Ha az előző évben a saját szüleinknél töltöttünk több időt, akkor idén cseréljünk sorrendet. Lényeg, hogy se a párunknak, se a rokonainak ne adjunk alapot arra, hogy elfogultnak gondoljanak bennünket.
A tágabb családdal közös programok tekintetében is legyünk nyitottak, elfogadók. Ha nagyon távol laknak egymástól a családjaink, a két ünnep között szerencsés szabadságot kivenni, hogy a rokonságunk mindkét részének jusson belőlünk, senki ne érezze magát megfosztva a társaságunktól.
„Ha ez a felosztás működik, akkor már csak az okozhat nehéz perceket, hogy minden családban vannak olyan rokonok, akik kevésbé szívlelik egymást, és a legkellemetlenebb az, ha mi magunk is a húzódozók között vagyunk – véli dr. Piczkó Katalin pszichiáter. – Ugyanakkor a karácsony és a hozzá tartozó téli ünnepkör már az ősi kultúrában is az elengedés, a megbocsátás időszaka volt.”
Biztosan tudunk a kevésbé szeretett rokonról is legalább öt dolgot mondani, amit tiszteletre vagy épp szeretetre méltónak tartunk benne. Ha ezeket tudatosítjuk magunkban, máris könnyebb lesz közeledni hozzá.
A szenteste előtti napokban már tudatosan készítsük fel magunkat: söpörjük ki a lelkünkből a haragot, a negatív érzelmeket!
Engedjük el a haragunkat!
„Csak elhatározás kérdése, ugrunk-e a félreértelmezhető mondatokra. Ha méltóságteljesen viselkedünk, az érces megjegyzésekre is kedvesen reagálunk, a támadó fél előbb utóbb elszégyelli magát, és visszavonulót fúj. Ezzel a hozzáállással párunk tiszteletét és rajongását is még inkább kivívhatjuk” – mondja a szakértő. Ha nagyvonalúságot gyakorolunk, a kedvesünk is annál nyitottabb lesz, amikor a mi rokonaink meglátogatására kerül sor.
Érdemes az ilyen alkalmakkor ötlettár-párként feltűnnünk, és a szokásos eszem-iszom ünnepi parti keretein túl társasjátékot vagy olyan időtöltést kezdeményezni, amitől a rokonok ellazulnak, felhőtlenül tudnak nevetni, és észrevétlenül kerülnek közelebb egymáshoz. Így kimondatlanul oldódnak meg az év során felhalmozódott konfliktusok.
Sok családban jelent gondot az is, hogy a rokonok között igen nagyok az anyagi különbségek, így a túlzott ajándékozás vagy annak elmaradása is teremthet rossz hangulatot. Ilyenkor kínosan érezzük magunkat, pedig nem kellene! Szakértőnk karácsonya például azóta igazán boldog, mióta nem költ ajándékokra.
„Mi azt beszéltük meg a családban, hogy az ünnepünk szóljon arról, hogy együtt vagyunk,
jókat eszünk, nevetünk, játszunk, beszélgetünk. Méghozzá ellazult, békés, befelé forduló lelkiállapotban, amit annak köszönhetünk, hogy nem akarunk adni valami nagy szám ajándékot, amire valójában pénzünk sincsen. Hogy örömtelenül akarjunk örömet szerezni másoknak? Hiszen ez lehetetlen! E helyett nálunk a külső és belső rend helyreállításáé, az érzelmeké, a gondolatoké, a felhőtlen együttlété a főszerep!”
fotó: shutterstock, pexels
