Rettentően szeretethiányos ember vagyok 22 évesen. Most jóba lettem egy fiúval, akivel mindent meg tudok beszélni, eléggé egy hullámhosszon vagyunk. Sajnos már nagyon ragaszkodom hozzá, megfojtom a szeretetemmel. Ő azt hiszi, szerelmes vagyok belé, pedig nem. Ez amolyan rajongás. De én csak barátként szeretem, mert érdekli, mi van velem, törődik velem. Hogyan változtassak a viselkedésemen, hogy ne legyek ennyire ragaszkodó? Nem akarom őt elveszíteni! Kérem, segítsen rajtam! – írta korábban egy olvasónk.
Szakértőnk válasza
Mindannyian egész életünkben küzdünk a szeretethiánnyal, ki jobban, ki kevésbé. Legtöbbünk kicsi kora óta azért tesz, vagy nem tesz meg dolgokat, hogy igazán szeressék. Hogyan is lehet ezt elérni? Tisztáznunk kell magunkkal és a másikkal, hogy milyen minőségben szeretnénk az élete része lenni. Ehhez fontos tudnunk, hogy ő mit szeretne. Utána pedig megpróbálni közös nevezőre hozni ezt a saját vágyainkkal.
Akármennyire ragaszkodunk a másikhoz és félünk az elvesztésétől, tiszteletben kell tartanunk a másik ember határait, és szabadságot hagyni számára. Így mindig biztosak lehetünk abban, hogy, ha velünk van, azt azért teszi, mert neki is ez a vágya. Ha ezt nem tudjuk megadni, akkor nagyobb eséllyel fogjuk őt valóban elveszíteni. Természetesen ennek az az alapja, hogy nem bízunk eléggé saját magunkban, hogy valóban szerethetők vagyunk mi magunk, saját magunkért.
Leginkább tehát ezen a területen kell dolgozni magunkban, ami azt jelenti, hogy az önbizalom és az önelfogadás terén kell előrelépnünk. Sokszor azért ragaszkodunk másokhoz annyira, mert tőlük reméljük, hogy hiányzó részeinket kipótolják, betöltik az űrt, megadják a szeretetet, ami hiányzik nekünk. Aztán amikor nem vagyunk boldogok, rájuk haragszunk, hogy nem adják meg nekünk, amire vágyunk. A párkapcsolatok jelentős hányada erről szól, könnyű kitalálni, milyen végeredménnyel.
Kezdjük egy kísérlettel!
Ha kíváncsiak vagyunk, miért van ez így, egy kísérletet javasolok. Kapcsoljuk be bármelyik zenecsatornát, bármelyik napszakban. Garantálom, hogy a szöveggel is bíró zeneszámok kilencven százaléka a szerelem valamelyik etapjáról fog szólni. Vagy lángol, vagy hiányzik, vagy elmúlt. Így van ez a költészetben is. Mindenhonnan ezt halljuk. Erre neveltek mindnyájunkat. Pedig csak úgy lehetünk boldogok, ha felelősséget vállalunk érzéseinkért, és nem másoktól, kívülről várjuk a figyelmet és a törődést.
A párkapcsolatunk is akkor lehet boldog, ha azért vagyunk a másikkal, mert mindketten azt szeretnénk, nem pedig azért, mert szükségünk van egymásra.
Amikor szükségem van a másikra, akkor elkezdődik egyfajta cserekereskedelem, én megadom neked ezt, ha cserébe megkapom azt. Vagy, én lemondok erről a tulajdonságomról, ha te lemondasz arról. „Összecsiszolódunk”. Arra a szeretetre koncentráljunk, amit mi sugárzunk ki, és ne azt méricskéljük, amit kívülről kapunk. Ha boldogok akarunk lenni, tanuljunk meg szeretni. És egy csapásra elmúlik minden hiányérzetünk.
Fotó: gettyimages
