Nincs kihez szólni
Ha 50 évesen elválunk vagy megözvegyülünk, akkor egy óriási űr keletkezik az életünkben, amivel először talán nem is tudunk mit kezdeni. A megszokott életünk, napirendünk egyszer csak felborul, nincs kihez szólnunk, nincs senki, akivel együtt nevethetünk, vagy éppen bosszankodhatunk. És ha szomorúak vagyunk nincs senki, aki megcirógat minket és azt mondja: Ne aggódj! Minden rendben lesz! A gyerekeink már kirepültek, saját családjuk van, saját életünk. Akkor mi most mihez kezdjünk?
Emésszük meg
„Először is mindenképpen fel kell dolgoznunk a történteket. Ez a gyász időszaka, amire nagy szükségünk van, hiszen valakit elveszítettünk, akkor is, ha csak elváltunk. Fel kell fognunk, hogy egyedül maradtunk, és ez megvisel minket, főleg ha több évtizede éltünk kapcsolatban. Ki kell mondanunk: egyedülállóak vagyunk. Tudatosítani kell magunkban, hogy ettől még ugyanolyan értékesek, teljes egész emberek vagyunk. A társadalom ugyanis valamilyen érthetetlen okból egy nőtől jobban elvárja, hogy legyen párja, mint egy férfitől” – mondta a pszichológus.
Hozzunk döntést
„Tisztáznunk kell magunkkal, hogy mire is vágyunk pontosan. Barátokra, hogy ne legyünk magányosak, vagy egy férfira, egy társra. Ha csak barátokra, akkor is sajnos előfordulhat, hogy nincs kit felkeresnünk, mert a sok munka, vagy a házasságunk miatt nem maradt időnk arra, hogy életben tartsuk a baráti kapcsolatainkat. Ilyenkor először nézzünk szét a környezetünkben, kollégáink között, hogy vannak-e olyan emberek, akikkel szívesen szerveznénk közös programokat. Keressünk egy új hobbit, ennek kapcsán is új barátokra lelhetünk. Menjünk minél többet társaságba, szerencsére ma már számtalan klubot szerveznek ennek a korosztálynak is, azokat is bátran keressük fel!” – javasolta a szakértő.
Tudta?
Sokan vesznek kiskutyát, amikor egyedül maradnak. Ez bizonyos szempontból akár segíthet leküzdeni a magányt, de azért jó, ha tudjuk, hogy nem pótolja az emberi kapcsolatokat egy háziállat.
Szerelemre vágyunk
„Ha kapcsolatot szeretnénk, akkor szintén először a környezetünkben érdemes körülnézni, hátha akad olyan munkatársunk, akivel esetleg egy cipőben járunk, vagy már régóta szemet vetett ránk, csak eddig nem akartunk tudomást venni róla. Ha nincs ilyen, akkor próbálkozzunk az internetes társkereső oldalakkal. Ma már annyi féle van, korosztályra, lakóhelyre, érdeklődési körökre lebontva, hogy könnyen lehet, hogy találunk magunknak valakit. Nagyon fontos, hogy ne menjen át ez az egész egy görcsös kényszerbe. Vegyük lazán a dolgokat, hiszen itt már nem arról van szó, hogy mielőbb találnunk kell valakit, akivel családot alapíthatunk, hanem arról, hogy rábukkanjunk egy olyan emberre, akivel az életünk új szakaszát együtt kezdhetjük el” – mondta a pszichológus.
Áldott függetlenség
„Ilyenkor már mindketten hozunk magunkkal sok mindent egy kapcsolatba. Meg van a kialakult egzisztenciánk, nem kell együtt felépítenünk mindent a semmiből. Ráadásul már nem vagyunk képesek olyan könnyen alkalmazkodni, mint húszévesen. Ebben a korban mindannyian arra törekszünk, hogy megőrizzük a saját függetlenségünket, nem erőltetjük az összeköltözést sem, hagyunk magunknak egy kiskaput arra az esetre, ha még sem úgy alakulnának a dolgok, ahogy elképzeltük.
Jó, ha van egy saját kuckónk, ahová hazamehetünk, ha úgy érezzük, hogy kicsit sok a másikból. Arról nem is beszélve, hogy az új párunk nem biztos, hogy ugyanúgy rajong a mi hozzátartozóinkért, unokánkért, gyerekeinkért, mint mi magunk, és ez oda-vissza igaz. Hogy elkerüljük az ebből fakadó sérelmeket, fogadjuk a saját otthonunkban a családunkat” – tanácsolta a szakértő.
Zsák a foltját
„Meg vannak a rigolyáink, a szokásaink, az életritmusunk, és ez így van jól. Ne is próbáljunk magunkra erőltetni hatalmas változásokat, mert attól csak szenvedni fogunk. Inkább olyasvalakit keressünk, aki hajlandó elviselni a dolgainkat, akivel összeillünk. Ezért nagyon fontos, hogy az ismerkedések alkalmával legyünk őszinték. Mondjuk el bátran, hogy: „Drágám! Nekem az a szokásom, hogy hajnali háromkor, ha nem tudok aludni, akkor nekiállok takarítani. Becsukom az ajtót, hogy tudj aludni, de ilyen vagyok, ezt jó, ha tudod.”
Fontos a szex?
Sokunk éppen ebben a korban tud igazán kiteljesedni szexuális téren, vagy előfordul, hogy a változó kor, az idő múlása megtépázza az önértékelésünket, ezért tölt el nagyobb örömmel minket, ha valaki vonzónak és kívánatosnak talál bennünket. A lényeg, hogy a szex nem egyformán fontos mindenki számára. Ez nagyban függ a genetikánktól, de a korábbi élmények is befolyásolják az igényeinket.
Sajnos ma minden azt sugallja, hogy ha nem szexelünk hetente minimum kétszer, akkor valami nagy baj van velünk vagy a kapcsolatunkkal. Pedig ez óriási tévedés. Ne érezzük kisebbrendűnek magunkat, ne legyen lelkiismeret furdalásunk attól, hogy nem kívánjuk a szexet állandóan, de az se okozzon kellemetlenséget számunkra, ha minden nap szeretnénk hancúrozni. A lényeg, hogy olyan társat találjunk, akivel a szexuális étvágyunk összepasszol.
Fotó: gettyimages
