Sérülhetnek addig rendíthetetlennek hitt kapcsolataink, de nem csak a perlekedő feleket állítja választás elé a válás.
„A lojalitáskonfliktusok gyakran feszültséget szülnek, és ha nincs megfelelő kommunikáció, vagy nem foglalkozunk ezzel elég komolyan, akkor az hosszú távon megronthatja a kapcsolatokat” – mondja Hennel Éva mediátor, mentálhigiénés szakember.
Kinek adjak igazat?
Az egyik leggyakoribb probléma, hogy a szülő nem tudja, kinek higgyen: a gyerekének vagy a volt házastársának.
„Gyakran előfordul, hogy csemetéjük azt mondja, minden rendben volt apunál vagy anyunál, miközben az expartner mást mond. Ugyanez fordítva is megtörténhet: a lurkó panaszkodik, míg a volt házastárs azt állítja, hogy semmi gond nem volt. Ilyen helyzetekben kulcsfontosságú, hogy ne automatikusan egyik vagy másik félnek adjunk igazat, hanem nyitottan és pártatlanul kezeljük a helyzetet” – szögezi le a szakember, aki nem győzi hangsúlyozni, milyen fontos a megfelelő kommunikáció.
„Az egyik legfontosabb lépés felismerni: nem kell feltétlenül megkeresni, pontosan kinek és miben van igaza. Ehelyett érdemes a megoldásokra összpontosítani. Kommunikációs szempontból javasolt az asszertivitás: tartsuk tiszteletben a volt házastársunk nézőpontját, de ne hagyjuk, hogy a viták eluralkodjanak a helyzeten. A gyerekkel való beszélgetéseknél pedig a kulcs az empátia: hagyjuk, hogy ő maga mondja el az élményeit anélkül, hogy nyomást gyakorolnánk rá.
Figyeljünk rá, hogy ne érezze magát kihallgatva vagy sarokba szorítva. Ehelyett biztosítsunk neki biztonságos teret, ahol szabadon elmondhatja, mit élt át anélkül, hogy elvárnánk tőle, hogy oldalt válasszon.”
Ez is érdekelhet: A halálban is elválaszthatatlanok maradtak: rajongásig szerette egymást Tahi Tóth László és Kárászy Szilvia
Az új partner szerepe
Egy másik sarkalatos kérdés a gyerek és az új partner közötti kötődés.
„Az új kapcsolat megjelenése gyakran érzékenyen érinti a gyermekünket, aki azt érezheti, hogy hűtlen lenne a másik szülőjéhez, ha elfogadja az új párt. Nem tudja eldönteni, hogy mi is volna a helyes viselkedés, gyakran befolyásolhatja, ki mit vár el tőle. Ez különösen igaz, ha a volt házastárs kételyeket ébreszt benne, vagy ő maga kételkedik abban, hogy joga van-e jó kapcsolatot kialakítani édesapja vagy édesanyja új társával. Ilyen helyzetekben a legfontosabb a türelem és a fokozatosság. Nem elvárható, hogy azonnal elfogadja az új szitációt, de a kölcsönös tisztelet és egymás érzéseinek elismerése segíthet a kapcsolatok erősítésében” – magyarázza Éva.
– Az új partner szerepe is kulcsfontosságú. Az elsietett elvárások helyett érdemes először bizalmi kapcsolatot kiépíteni a gyermekkel. Ha a lurkó azt látja, hogy támogató, de nem erőlteti rá magát, nem akar azonnal a szülő helyett szülője lenni, akkor sokkal hamarabb el fogja fogadni az új helyzetet. Emellett elengedhetetlen, hogy az új partner semleges maradjon a volt házastárssal kapcsolatos csatákban, és ne próbáljon meg versenyezni a gyerek szeretetéért.”
Ne versenyezzünk az exünkkel!
A nyílt beszéd mellett a megértés és a rugalmas hozzáállás elengedhetetlen a lojalitáskonfliktusok hosszú távú megoldásához.
„Mire egy pár a szakításig jut, szinte mindig vannak sérelmeik, egymásnak okozott sebeik. A sikeres együttműködésük első lépése ezeknek az érzéseknek a feldolgozása. A válás egyfajta veszteségélmény is, ezért fontos meggyászolni a kapcsolat végét, majd új alapokra helyezni azt. Tiszta lapot adni a másiknak nem könnyű, és nem is mindig reális elvárás, de érdemes szem előtt tartani, hogy bár a volt partnerrel való viszony megváltozik, továbbra is ő a gyerek másik szülője” – mondja a szakember.
– A szülői szerepek tiszteletben tartása, a fiunk, lányunk biztonságának előtérbe helyezése, valamint a konfliktusok tudatos kezelése segíthet abban, hogy minden érintett harmóniában élhessen. Ezen túlmenően fontos, hogy anya és apa tudatosan dolgozzon azon, hogy a csemetéjük ne érezze magát eszköznek vagy közvetítőnek közöttük. A megfelelő magatartásuk, a pozitív modellkövetés és a pszichológiai támogatás hosszú távú megoldást nyújthat. Ha mindketten tisztelettel tudnak beszélni egymással, és ahelyett, hogy a másik fölé próbálnának kerekedni, a gyermek érdekeit helyezik előtérbe, sokat lendíthetnek a család nyugodt működésén.”
Fotó: adobestock
